2012. június 21., csütörtök

The Killing s02e13 – What I Know



Ez egy tökéletes befejezés volt. :respect:

Keresnék, de nem tudok hibát találni benne. :-)

Oké, nekem az első évad befejezése is nagyon bejött, de ez a második évadé (bár sok tekintetben eltér az első évad lezárásától) legalább annyira szenzációs volt. Ha nem még jobban… :sör:

Ritka az a sorozat, amelyik tud olyan lezárást „rittyenteni”, ami minden tekintetben megfelel… hm… „kényes ízlésemnek”. :-) A Dexter első évada volt képes erre a ritka csodára – és a The Wire _összes_ évada. :respect:

Erre most a Killing is belép ebbe a különleges táborba. :sör:

Nem tudom, azt hiszem, nem elemezném az évadzáróban és a sorozat összességében történteket.

Gyorsan csak annyi – előbb a negatívumokról:

- Mitch szála tök felesleges volt, ennek ellenkezőjéről senki és semmi nem tud meggyőzni… :-(

- a 6-7-8-as részek felesleges ballaszt voltak, ebben sem tartom értelmét vitának… :-(

Kár ezért a két dologért, annál is inkább, mivel az első évadban nem voltak ilyen, vagy ehhez hasonló fenntartásaim.


És most nagy örömmel fényezem a Társaságot. :-) :sör:


Linden & Holder – Mireille Enos és Joel Kinnaman. Bitang jó castingos választotta ki ezt a két remek (korábban általam nem ismert… :shameonme: ) színészt, akik _tökéletesen_ oldották meg a rájuk bízott feladatot. A két nyomozó élő, létező-lélegző karakterré vált általuk, akikért öröm volt szorítani. :thumbsup:

Richmond & Jamie & Gwen – Billy Campbell, Eric Ladin és Kristin Lehman. Utálom a politikusokat és a politikát. De ez a három remek színész olyan szerethetően és beleéléssel formálta meg a stábot, hogy nemhogy nem untatott, vagy idegesített a történetszáluk, hanem kifejezetten tetszett. :sör:

Stan-Terry & Tom-Denny – Brent Sexton, Jamie Anne Allman és Evan Bird, Seth Isaack Johnson. Ők is – nincs rá más szó – szerethetően, hihetően alakították a Larsen családot. Ahol vannak hibák, vannak bajok, vannak hibás és fájdalmas döntések – de van szeretet és összetartás is. Mint amikor él egy Család. :respect:

Voltak még remek mellékszereplők: Belko & Janek – Brendan Sexton III és Don Thompson. Mindig szerettem, amikor képernyőn voltak, karcosan és egyedien hozták a rájuk bízott karaktereket. :sör:

Veena Sud és Søren Sveistrup: ők írták a 26 részt. 26-ból 3… hm… „töltelék”, és 23 nagyon jó epizód.
Azt mondom, hogy nem egy rossz teljesítmény. :respect:

…és még egyszer: Veena Sud. Aki producere és showrunnere is volt sorozatnak. Neki csak köszönettel tartozunk, azt hiszem. :respect:


Szóval, egy nagyszerű Csapatnak köszönhetően huszonhat résszel és két nagyszerű évaddal lettünk gazdagabbak. Nekem mindkét évad befejezései egy-egy igazán emlékezetes csúcspontot adtak.

És a sorozatzáró minden szempontból tökéletes volt. :respect:

Rosie Larsen halálának rejtélye megoldódott, és sikerült feloldani a nyomasztó, sötét feelinget is a végére.


Elbúcsúzunk a karakterektől, bár… én a magam részéről még néznék velük egy-két évadot: természetesen már más gyilkosságok felderítését – mert ha ilyen profin meg tudják/nák csinálni, akkor kár lenne, hogyha otthon ülnének a babérjaikon… :-)

A záró epizód végén a Kedvesem rám nézett és így sóhajtott: „Óhhh… és akkor mit fogunk ezután nézni?”. :-)

Azért remélem, majd csak akad a „horgunkra” valami… :-)

Köszönjünk, Killing. :sör:


1 megjegyzés:

  1. Nagyon egyet kell értenem: ez egy tökéletes befejezés. meglepő, megindító, olyan, amilyennek lennie kell. Nem hagy hülye cliffhangereket, hogy "hátha felkapják még 40 évadra, legyen miből dolgozni".
    Minden sorozat így volna jó: 2-3 évad, és utána lezárni ilyen tökéletesen, elegánsan, méltósággal.

    Bravó.

    Justin

    VálaszTörlés