Ink

Egy igazán remek kis független film! :sör: Se az író-rendezőjéről (Jamin Winans), sem a szereplőiről nem hallottam sose…

Mondjuk, nekem bőven jobban bejött, mint a hasonszőrű Iron Sky…

Leginkább az 1984-es, Dennis Quaid fémjelezte, „Dreamscape – Az álomküzdők” filmhez tudnám hasonlítani.

Egy nagyon kellemes kis misztikus fantasy film, benne minden jóval, amit a fantasy-ban szeretek: a kellően félelmetes és fenyegető gonosz, a szerethető ártatlan, az erőt adó társ és a heroikus védelmezők.

Ráadásul a sztori is érdekes és feszülten pörgő, a vége pedig… hát igen, az utolsó negyedórát megint kétszer néztem meg. :-)

A történetről pár szó…

Éjszakánként, amikor álomba merülünk, megjelennek az utcákon a Storytellerek, beosonnak a házakba, és kezüket az alvó emberek fejére téve boldog álmokkal ajándékozzák meg őket…

…de velük egy időben megjelennek az Incubusok is, akik viszont a rémálmok hozói. :nightmare:

És az egyik éjszakán megjelenik a titokzatos és fenyegető Ink is, aki céltudatosan egy kislányt, Emmát (Quinn Hunchar) keresi meg, és alvó testéből elragadja a lelkét.

Tettét a Storytellerek azonnal észlelik: elsősorban a kislány boldog álmainak hozója, Allel (Jennifer Batter), és azonnal harcba száll Inkkel, de a többiek is hamar csatlakoznak hozzá.

Mindannyian nagyszerű harcosok (az álombéli harc kivitelezéséért tőlem jár egy nagy piros pont! vagy egy :barnasör: :-) ), de Ink ellenállhatatlan vadságának és kitartásának köszönhetően sikerrel jár.

A Storytellerek nem tudják üldözni őket, mert az Álomvilágban miriádnyi helyre juthat az utazó, ezért a segítségükre jön Jacob (Jeremy Make), aki Pathfinder… és nem mellesleg vak: mindkét szeme le van ragasztva.

A Pathfinder sem tudja az álombéli dimenziókon át üldözni Inket, ezért arra a megoldásra jut, hogy a kislány testét kell megtalálni, és fel kell ébreszteni. De ehhez szükség van annak rég nem látott apjára, John-ra (Christopher Soren Kelly), akit rá kell venni arra, hogy elmenjen a kómába esett Emmához.

És a Csapat útra kél… miközben a félelmetes Ink egyre csak hurcolja magával riad áldozatát… és az Incubusok sem nézik tétlenül ezt az egészet…

De Allel és társai, a babaarcú Sarah (Shelby Malone) és a pengeéles Gabe (Eme Ikwuakor) úgy harcolnak, ami méltó az elismerésre.

(Nem egy Serbuan Maut – de benne van minden, ami a történetbe kell.)

Ink fantasztikusan jó figura: én az első megjelenésétől fogva imádtam, és a film végére csak még jobban megszerettem ezt a marha jó karaktert.

Mondjuk, nem így a Kedvesem, aki az első megjelenésekor már eltakarta a szemét, és kifejtette, hogy… hm… „mennyire állok alacsony szinten szellemileg”, hogy ilyen filmet nézetek vele estére… :-)

Őt nem is tudtam sokáig a képernyő előtt tartani – de szerintem nagyot veszített azzal, hogy a katartikus befejezést nem látta. :-(

Amikor a kislány teste felett Ink a leginkább a gurkha kukri-ra emlékeztető, brutális kinézetű késeivel harcba száll a túlerővel… azt aligha fogom valaha is elfelejteni. :respect:

 

Többről szól ez a film, mint egy „álomüldözés”, és ami még benne van… azt magunknak kell felfedezni. Mondjuk, engem szíven ütött… de tudjátok, milyen szentimentális fickó vagyok. :-)

A végén ráadásul elképzeltem, hogy hogyan és miért fogjátok fikázni, és ezen fel is idegesítettem magam („Tudjátok, mit csináljatok a létrátokkal?!?!” :-) ), és első felindulásomban úgy voltam, hogy nem is ajánlom egyikőtöknek sem. :-P

…de aztán rájöttem, hogy István azért talál(hat) majd benne neki tetszőt… sőt, talán az érzéketlen tus… ööö… akarom mondani kődarab :-) Justin is…

Szóval, ha rám hallgattok, akkor… azt csináltok, amit akartok. ;-)

Nekem nagyon tetszett az Ink – kár lett volna, ha kimarad az életemből. :respect: