Általában a nekem nem
annyira tetsző filmeket szoktam közös poszt alá vonni, de most nem ez a
helyzet. Ez két határozottan kellemes film: igaz, egyik sem _akkora_ durranás,
de simán nézhetőek és élvezhetőek. :sör:
Les Insoumis – Crossfire – Az engedetlenek
Egy határozottan jó kis francia akciófilm. :sör: Nem pörög úgy és
nem olyan „vagány”, mint amerikai társai – nyilvánvaló, hiszen magán viseli a
francia filmgyártás jegyeit… –, de a maga nemében és világában teljesen
korrekt.
A megkeseredett, fájdalmas titkokat hordozó elit kommandóst
vidékre helyezik, ahol még önmagánál is unottabb és megkeseredettebb,
nemtörődöm zsaruk „fogadják” – nem túl lelkesen és barátságosan.
A film itt a „megszokott” kerékvágáson halad: a kommandósban
feléled a régi szív, hogy „rendőrök lennénk, vagy mi a szösz!” és dolgozni kezd
ott és úgy, ahol már nagyon régen nem törődött senki semmivel. És persze „fellelkesíti
és magával húzza” a „leülepedett” csapatot.
Mondjuk, ez még nem nagyon pörgetné a filmet – de közben egy
nagyon profi, senkitől nem félő, gátlástalan kommandó egység után nyomoznak,
így kapunk egy-két igazán remek lövöldözős akciójelenetet. :thumbsup:
Nem vállal túl sokat a film, nem akarja megváltani sem a világot,
sem az akciófilm-ipart, de amit vállal, az korrekten teljesíti.
Remek francia színészek hoznak benne egyedi karaktereket: Richard
Berry, Pascal Elbé, a szép Aïssa Maïga és Zabuo Breitman, Bernard Blancan
(akit a Dicsőség arcaiban is láthattunk), Moussa Maaskri, Frédéric Saurel.
Egy teljesen rendben lévő, korrekt akciófilm – se több, se
kevesebb. Egy forró nyári délutánra/estére tökéletesen megfelel. :sör:
I rymden finns inga
känslor – Simple Simon – Csajvadászat
A magyar címtől
megint kiütést kapok: ha nem ajánlja Kedvesem öccse, akkor eszem ágában sem
lett volna egy _ilyen című_ filmre időt szánni. :-/
Pedig kár lett volna
kihagyni: főleg nekem, aki szeretem a… hm… „_problémás_ főszereplő keresi a
helyét az életben”-típusú filmeket. :-)
Leginkább a Vincent
will Meer-hez tudnám hasonlítani, ami nagyon tetszett. :respect:
Annyira azért nem jó,
de határozottan kellemes.
A film főhőse Simon (Bill
Skarsgård – igen, Stellan Skarsgård fia, Alexander Skarsgård öccse… igazi
színész família :-) ) Asperger-szindrómás, igazából csak bátyja, Sam
(Martin Wallström) érti meg, és ő az, aki tudja, hogyan kell az öccsével bánni.
Egy „normális” ember
számára Simon szinte együttélésre és emberi kapcsolatokra alkalmatlannak tűnik:
megvadul, ha hozzáérnek; nem hajlandó csak „kerek” dolgokat megenni; napi
rutinja percre pontosan be van állítva, és ettől nem hajlandó egy másodperccel
sem eltérni. És ha valami baja van,
magára húzza egy régi főzőüst tetejét, és onnan órákig nem hajlandó kijönni…
Saját szülei sem
bírják elviselni a rigolyáit, ezért bátyjához és annak barátnőjéhez költözik…
de a barátnő ezt nem sokáig tudja tolerálni.
Simon ezek után úgy
érzi, hogy az ő kötelessége Sam-nek új barátnőt találni – olyat, aki elfogadja
mindkettőjüket. :-)
Ez a keresés adja a „remek”
magyar cím ötletét… :-/ Ami egyáltalán nem fedi le a valóságot.
Simon napi rutinja
során szó szerint „belefut” az életvidám, laza Jennifer-be (Cecilia Forrs),
akiről lesír, hogy hamarosan több közük lesz egymáshoz… :-)
Ez a film sem nem
vállal sokat, és szintén nem akarja megváltani a világot: csak „szimplán” :-) jópofa és életvidám, ami szinte végig
mosolygásra készteti az embert.
Ez is egy igazi nyári
kikapcsolódás, ami felfrissít és felüdít. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése