Hatfields & McCoys s01e01 – Love

Hatfields & McCoys s01e01

Nagyon vártam, imádom a western/cowboy/űrcowboy :-) cuccokat – de ez valahogy nem jött be. :-(

Pedig a jobb napjai után mára szinte elfeledett és antikká nemesedett Kevin Costner, és a szerintem az istenigazából „B”-listás, életművét tekintve semmi komolyat az asztalra korábban soha le nem rakó Bill Paxton párosa jónak ígérkezett…

Jobban belegondolva, nem is velük van a baj: tényleg jól hozzák a két markáns karaktert. :sör:

És mondjuk, igazságtalan lennék, ha nem említeném meg Powers Boothe-ot, aki szintén remek a szerepében. :sör:

Az én bajom ott van, hogy nem elég a mellékszereplők érdektelensége és semlegessége – legalábbis számomra egy sem tűnik ki az arctalan tömegből… –, de legalább a történet is olyan, hogy egyik szereplővel sem tudok azonosulni.

Rendben, a western műfaja gyakran szól a valóságban igazi suttyó gyilkosokról és banditákról, akik a filmvásznon remek hőssé vagy antihőssé nemesednek, de a Hatfield-ek és  McCoy-ok tényleg igazi csapott homlokú, egyvágányú, ösztönlény hillbillyk. :-(

A kocsmai handabandázás szintű összekülönbözések, miszerint minden verekedés úgy kezdődik, hogy „ő visszaütött!”, valahogy nem adnak kellő erkölcsi és morális alapot ahhoz, hogy valaki mellett le tudjam tenni a garasomat… Így meglehetős unottan figyeltem, hogy ki-hogyan vág vissza az őt ért aktuális sérelemért: és nem kicsit viszolyogtam, hogy ki-milyen mélyre képes aljasulni, hogy revansot vegyen… A másik fél erre persze felhorgad, és naná, hogy ő is visszavág…

Mit ne mondjak, ez az egysíkú, már-már állati szintű reakciósablon engem legalábbis untatott: tőlem folytathatják ezt a balhét a világ végéig, vagy mindkét családfa teljes felszámolásáig.

Csak nekem ne kelljen nézni… :-( :cancel:

Love

 

Kissé… vagy nem is annyira kissé állok értetlenül a film fölött. :-S

Kétségkívül azok a legjobb részei, amik az amerikai polgárháborúban játszódnak. (Jócskán verik a Hatfields & McCoys hasonszőrű részeit, szvsz…)

Corey Richardson olyan eszméletlenül markáns karaktert hozott General McClain szerepében, hogy legszívesebben üvöltenék egy spin-off-ért!!! :roar: :respect:

…de a többi… hááát… :-/

Amolyan álentellektüel filozofálgatás, múlt-jelen-jövő, valóság és álom olyan szintű katyvasza az egész, amit csak erőnek-erejével tud az ember végigküzdeni… egy darabig azzal a reménnyel, hogy majd csak kisül belőle valami értelmes… majd később már csak azért, hátha lesz még egy-két polgárháborús jelenet.

Szerintem… hm… nem egy olyan alkotás, amit az ember szívesen végignéz, főleg nem szívesen emlékszik rá vissza.

Ajánlani pedig aligha fogja bárkinek is.

Én legalábbis biztosan nem ajánlom nektek. :-/