„Yeah, all right. Least we're back to normal.”
Továbbra is remek – talán már mondanom sem kell. :sör:
Újra együtt a Nagy Páros, ami kifejezetten jót tesz a filmnek: ha már minden és mindenki ellene van az igazság kiderülésének, akkor legalább ők ketten tartsanak össze. :thumbsup:
Joel Kinnaman olyan szinten jó Holder szerepében, hogy minden rezdülését imádom. :-)
Amikor bementek a szervezett bűnözés elleni osztályra, és ott a háttérben „csinálta a műsort” nagyon röhögtem :-) – a Kedvesem észre sem vette, hogy mi volt, vissza kellett tekerni, hogy ő is észrevegye, mi tetszett nekem annyira. :-)
A beszólásai pedig… minden sora aranyat ér, én mondom. :-) :thumbsup:
„Picking up Jack's dinner?”
Lindennel sem cserélnék mostanában, mit ne mondjak. Általában irritálni szokott a magánéleti szál – mert általában sablonos, mondjuk, ez alól ez sem kivétel… –, de Linden van annyira szimpatikus, hogy fontosnak tartom a sorsát és aggódok érte. Szóval, nincs egy irigylésre méltó helyzetben.
Darren Richmond és Jamie páros között növő feszültség is törésponthoz érkezett – de megint ott vagyok, mint Lindennél: egyszerűen annyira szimpatikus mindkét karakter, hogy nem pusztán érdekel a sorsuk, hanem egyenesen a szívemen viselem azt.
Stan Larsen is egyre jobban belebonyolódik a dolgokba, ami már most konfrontációhoz vezetett… de olyan nagy a feszültség, hogy ezt ennyivel nem lehet „megúszni”. A múltja is keményen visszaköszön…
„You got what you deserved.”
…és ez a múlt hozza magával a múltbéli beidegződéseket is, amik elég sötét helyekre vezethetik az embert…
„I want you to hit him. Hit him hard.”
(És ez még csak fokozódni fog: mert mi lesz az ötödik rész címe? „Ghost of the Past”...)
De nem csak a magánéletek bonyolódtak, hanem a nyomozás is szépen haladt előre – amolyan „killingesen”, ami ugye egyértelműen pozitív minőségi jelző. :sör:
Viszont érdekes: sem Mitch-szála, sem Mitch karaktere nem hiányzik… Ennek azonban az az oka, mert ő volt az egyetlen, akit az első évadban sem bírtam. :-/
Lényeg az, hogy továbbra is nagyon jó a Killing. Mehetünk tovább. :-) :thumbsup:
Mitch-et férfiszemmel tényleg nehéz bírni, de azért tudom szánni. Ha feleslegesnek tűnik is a szála, annyiban érdekes, hogy milyen útra viheti el az embert a gyász (igaz, a 4. részt még nem láttam, a 3. alapján ítélek).
VálaszTörlésJustin
Számomra az az ijesztő, ahogy két fiát "elfelejtette" gyászában...
VálaszTörlésNe mondjuk azt, hogy Stan kevésbé gyászol, de ő legalább (minden hibája/bűne ellenére) igyekszik azon, hogy a családot - ha nem is életben, de - "mozgásban/működésben", a kissrácokban pedig a lelket tartsa.
Számomra ez sokkal szimpatikusabb, mint a Mitch-féle teljes bezárkózás és apátia - ha egyedül nevelné a két fiát, most mi lenne velük...?
Igen, csak azt ne feledd, hogy egy erősen depressziós állapotban az ember nem tud így mérlegelni. Stan nem került ilyen depresszióba, Mitch viszont a jelek szerint igen.
VálaszTörlésJustin