For the Love of Spock & Hell and High Water & The Secret Life of Pets – A kis kedvencek titkos élete

For the Love of Spock

"A'Star Trek' nem működik. Hihetetlen és sivár zavaros összevisszaság elnyújtva egy hosszú órára alig megszakítva az erőszakot, gyilkosságokat, hipnotikus dolgokat, és még egy ízléstelen, ronda szörny is van. William Shatner olyan, mint egy darab fa. Ugyanez vonatkozik Leonard Nimoyra."

(A Variety kritikája 1966. szeptember 14-én.)

Azon azért én is nagyon röhögtem, ahogy Leonard Nimoy ezt hamiskás mosollyal felolvasta egy Star Trek Con-on, a térdét csapkodó közönség előtt. :-DDD

Megindító nosztalgia. :epic: Mondom én, aki igazából sosem voltam a „Régi, Nagy” Star Trek fanja.

 

De Spock-ot mégis mindig szerettem. :respect:

Különös volt, érdekes, döbbenetes, és igen, megindító, ahogy most láttam, hogyan kezdődött el, hogyan ért csúcsra, és hogyan ért véget ez az élet…

 

És az a rengeteg barát, családtag, színész, akik szeretettel meséltek róla: csak egyet emelek ki közülük – Barry Newman (Petrocelli). Nem tudom, én, aki Barry Newmant és Petrocellit is nagyon-nagyon szerettem, valahogy… olyan piszokul szívmelengetően jól esett, hogy ez a két ember jó barátja volt egymásnak.

„Elmentem Kaliforniába, és ő elintézte... Leonard házában laktam. Azt mondja: "Megkaptam ezt az új sorozatot." Ez 1966-ban volt. "Melyiket?" "A címe az, hogy 'Star Trek’. El kell jönnöd a forgatásra." "Persze." - mondtam. Színházban dolgoztam, ez volt az első alkalom, hogy Hollywoodban járok. Ott vagyok, sétálok a díszletben, és meglátom Leonardot. Az öltözőből jött ki éppen, láttam a haját. Láttam a felhúzott szemöldököt. És láttam rajta a füleket. "Jézusom, mi ez?" Megcsinált egy jelenetet, és óriási volt benne. De azt mondtam neki... Félrehúztam, nem tudtam elhinni. "Leonard, Leonard, gyere ide! Beszélnünk kell. Nem számít, mibe kerül, el kell menekülj innen, amilyen gyorsan csak lehet. Felejtős ez az egész!"”

:-DDDDD

Lehet, hogy annak nem sokat jelent ez a film, aki nem szerette Spock-ot, de nekem egy igazi csodálatos, megindító tribute, egy feledhetetlen térdre borulás volt.

Még sokáig fogom a szívemben hordozni ezt az élményt… :leborul:

„A nap, amikor Leonard meghalt... Kómában volt, fölé hajoltam, és azt mondtam: „Meggyőzted a világot, hogy felálljon, és meghallgasson.” És megesküdnék rá, hogy bólintott.”

Hell and High Water

Justin beszélt rá, hogy megnézzem, én ugyanis azt mondtam neki: „Nekem a trailer alapján nagyon olyan, mint a „No Country for Old Men”, ezért nem nagyon érdekel a dolog.”. :-/

Sajnos, a végére azt kell, hogy mondjam, a megérzésem nem csalt. :-///

Tényleg ez a „Nagy Sivár Amerikai Pusztai Nihil”, amiről szó van benne, a kilátástalanság, a jövő nélküliség, és a fegyverek igaza. Hogy annak van igaza, aki hamarabb lő, vagy többet, vagy többen „van”. :-PPP

És aki „fellázad” a nihil ellen, hogy nem akar ártani senkinek, csak a mocsár fölé akarja emelni a fejét, még az se tudja megtenni ezt anélkül, hogy ne öljön meg olyanokat, akik ártatlanok, vétlenek, bűntelenek. Mint ő maga. :-///

És akkor mivel különb ő…?! És kinél…?!?! Vagy ez az erkölcsi tanulság?! Hogyha szembeszállsz a szemét, kizsigerelő/kicsináló rendszerrel – és te is olyan leszel, mint az? Szemét, és kicsinálsz másokat a magad haszna miatt?! Akkor tanulságként vonjuk le: hogy ne legyél gyilkos, hajtsd a fejed az igába, és húzd, barom, húzd, barom, húzd – halálig. Akkor a film a „predesztinációt” hirdeti: mint Szent Ágoston (354–430). 2016-ban. Hááát… azért köszi. :-P

Vagy pont az ellenkezője a tanulság?! Állj ki magadért, szerezd meg magadnak, ami kell, és ha abba mások belehalnak… hááát, így jártak?! Neked lesz egy kis lelkiismeret furdalásod, de a gyerekeid már sínen lesznek, nyugi?!

Nem is tudom.

Többször volt olyan, hogy rágörcsölt az ujjam a pörgetésre, és gyorscsévéléssel (he-he, sokan már azt se tudják, mi a fene az… ;-) :-P) néztem: és sajnos, amikor ezt tettem, _tudtam_, hogy mi fog történni… ami nem egy nagy boldogság. :-/ Ha egy film fordulatai… „fordulatai” a francokat, a cselekményvezetése! :-P... kiszámítható, és klisék mentén alakul, akkor mégis… mit kéne mondani?!

A végén meg, az „én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom” sakkozás a seriffel… hááát… nekem inkább kínos volt az egész. :-S

Nem tudom szeretni ezt a filmet. Mint ahogy a No Country-t se tudtam. :-/

The Secret Life of Pets – A kis kedvencek titkos élete

Nem egy áttörés, de nem is egy „futottak még”-kategória.

Mert ahol van 1-2 emlékezetes (már-már feledhetetlen…?!) karakter, az szerintem már megérte, hogy filmvászonra álmodják, és itt számomra volt mindjárt kettő is: Tiberius, a rőtfarkú ölyv, vagy másnéven jamaikai ölyv, aki atomállat volt :-D (a fejek, amiket tudott vágni, arra a legjobb szó, hogy „epic” :-DDD ) – és Csankó Zoltánnak köszönhetően remekül megszólaltatták magyarul. :sör:

A másik pedig Norman, a tengerimalac :-DDD, akit meg Fesztbaum Béla keltett életre. :sör:

Ha már elkezdtem itt a magyar hangokat, akkor még pár szó erről. Miszerint Csőre Gábor is zseniális Hógolyó megszólaltatásában (Csőre Gábor valami piszokul érzi a rajzfilmkaraktereket :sör: ), de maga a szereplő nagyon irritáló… :-/

Elek Feri, Kálid Artúr és Scherer Péter is nagyszerű szinkronhangok, de itt szerintem méltatlanul lettek számukra kiosztva mellékszereplők, így nem jut nekik elég tér. :-///

Ellenben a két főszereplőt megszólaltató Széles Tamás és Szabó Győző sajnos nem elég megnyerőek. :-/// Ez nem „csak” azért fájdalmas, mert ők a főszereplők, de azért is, mert az eredetiben Louis C.K.(!!!) és Eric Stonestreet(!) a karakterek hangjai, szóval, ott azért leosztották keményen a lapokat.

Ami még érdekes, hogy az egyik karaktert eredetiben Dana Carvey (Wayne’s World) szólaltatja meg, magyarul pedig – Benkő Pétert sikerült megnyerni… :eeekkk:

A sztori elmegy, nem túl vészes, de nem is „túl” eredeti :-P, de két király karakter miatt megérte…

…és egye fene, na, kibököm. A végén a szentimentális „minden állatnak kell egy szerető gazdi” befejezést azért csak oda tették. Még akkor is, ha megcsinált, kihegyezett, és előre megfontolt támadás volt a meghatódásra. :-P :sör: :-)

Beterang – Veteran & Louder Than Bombs & Suicide Squad

Két, jobbára feledhető mozi – meg plusz egy, aminek az emlékét is ki kellene égetni az agylebenyemből… :-PPP

Beterang – Veteran

Szeretem, és mindig is szerettem a dél-koreai filmek agyszíjledobós őrületét, de ez azért nem volt az igazi. :–/

Az első 15-20 percet imádtam, és arra gondoltam, hogy ez valami hatalmas lesz: egy rengeteg szöveg és jelenetpoénnal megtűzdelt, szikrázó és sziporkázó akciófilm. :-D :sör:

Ám utána jött egy műfaji/hangulat-váltás, és átmentünk a kiszolgáltatott kisember drámájába, ami bármennyire is hatásos volt, nekem kifejezetten fájt az éles váltás a humoros akcióból, a kegyetlen megaláztatásba… :-(

Aztán a magányos rendőr harcát láthattuk egyszerre a hatalmas befolyással bíró, már-már érinthetetlen „gonosszal”, és korrupt és/vagy gyáva feletteseivel… Amolyan elkeseredett, sziszifuszi szélmalomharccá vált az egész. És ez megint nem esett jól. :-/

A végére pedig a macsó, rámenős zsaru „beletört” a szükség kényszerítette kerékvágásba, ami hiába volt észszerű, és természetesen jogos „önvédelem”, nekem mégis azt jelentette, hogy a karakter megtagadja önmagát/megadja magát, és belesimul a rendszerbe.

Hiába (akarták) érzékeltetni, hogy a földön fekve, megverve is nyert – én mégsem éreztem azt… :-///

Ha az első 15-20 perc vonulatát követik, szerintem simán lehetett volna 10/10-es.

Így jóindulattal teszek rá 6,5/10-et… :-///

Louder Than Bombs

A meg nem értett, lázadó, de mégis „oly’ annyira egyedi és különleges” amerikai tini archetípusától agylobot kapok. Véreset hányok. :-OOOOO

Mégis újra és újra a pofámba tömik ugyanazt a klisé-kölyköt. :-PPP

Ettől persze működhet(ne) a film, és működik is.

Csak borzasztóan fájdalmas a film üzenete, és emiatt a lázadó (köcsög) tini is még jobban az agyamra megy. :-OOO

Mert a film azt üzeni, hogy az önmegvalósító haditudósító, fényképész újságíró anya boldogtalan volt attól a sok borzalomtól, amit a nagyvilágban látott és összefényképezett, meg attól, hogy sokat kimaradt az otthoni család életéből.

Az otthoni család boldogtalan volt az anya hiánya, és amiatt, hogy muszáj volt a rendszeres napi életüket nélküle felépíteni.

A gyerekek boldogtalanok és/vagy depressziósak, apa boldogtalan, szeretőt tart és/vagy depressziós, anya boldogtalan, szeretőt tart és/vagy depressziós. De legalább önmegvalósít. Ám így is rossz neki. Meg mindenkinek.

Ráadásul én is boldogtalan lettem már filmnézés közben is, a végére meg pláne…

Hát ennyi, dióhéjban. :-///

Suicide Squad

– Hol vagy már, Halálos Lövés?

– Lövésem sincs, Csúszó Csomó!

– Tréfa Mester! Te merre vagy?

– Éppen Paprika Jancsit tapogatom, aki lány!

– Akkor inkább Paprika Julcsi, nem?!

– Vigyázat, Gyilkos Kroki mindenkit megharap!

– Ó, hogy vinne el Az Ördög!

– És hozna vissza Bumeráng kapitány!

– Ha ezt káoszt látná Zászló parancsnok!

– Majd Klasszikus Japán Kard elmondja neki!

…

Nem, ez nem humoros: ez kínos. :-PPP Valamiért meg tudom érteni, hogy miért nem fordították le az összes DC-s „beszélő nevet” a filmben: nem akarták, hogy a közönség állandóan felröhögjön, amikor kimondanak egyet. :-PPP

Akartam nézni (agymosásnak) egy igazi agyatlan akciófilmet: de ez még annak se volt jó. :-PPP

Kínos műmájerkedés, üres arcoskodás, lufikarakterek, totál érdektelen minden és mindenki.

Paprikajancsi és Tréfamester kínos röhögései különösen halálra idegesítettek: még akkor is, hogy tudtam, éreztem, hogy szívből fakadnak – mert éppen ennyire érezték magukat kínosan a szereplők. :sux:

Ez egyszerűen, Borz Alom volt. :-PPP

 :thumbsdown:

The Night Of – Aznap éjjel s01

István ajánlására vágtam bele ebbe a soriba – és nem bántam meg. :sör:

Kemény volt, borzasztóan véres, nyers és zsigeri, nagyon nyomasztó.

Igazából számomra a John Turturro által alakított (zug)ügyvéd adta el a showt: mert a főszereplő Naz (Riz Ahmed) egyszerűen… nem tudott szimpatikus lenni, már a kezdet-kezdetén sem… a sorozat előrehaladtával meg főleg nem. :-/

Sőt, többet mondok: mert ahogy próbálom összeszedni a gondolataimat (az utolsó részt már vagy két napja néztük meg…) egyre inkább arra jövök rá, hogy nem nagyon tudok sok jót mondani a sorozatról.

Igazából csak kettőt: az Ügy (összetettsége, és feltárásának izgalma) és John Turturro.

Ám – mint nyitómondatomból kiderül – ez a két dolog elég ahhoz, hogy pozitív előjellel kerüljön ki az ember a végén…

…bár… ha belegondolok, és a legeslegvégén nincs ott a macskás-pillanat, akkor szerintem eléggé megkeseredett volna a szánk íze.

De szerencsére ott volt.

A filmben taglalt gyilkosság minimum borzalmas, és az örvény, amibe Nazt saját ostobasága, ostoba döntései sodorják olyan ijesztő, mintha az ember a vihar szemébe nézne.

És ebből az egészből azt látod, hogy simán „bedarálhat a rendszer”, és igazából egymagadban vagy azzal, hogy ártatlanságodat hangoztatod – de rég rossz, hogy még abban sem vagy, nem lehetsz biztos…

Csak John Turturro, az ekcémája, és a macska tartanak a „jó oldalon”: és az a teljesen normális, emberi vágyad, hogy ne derüljön már ki az Naz-ról, hogy bestiális gyilkos.

Ezért a részemről nagy-nagy piros pont a készítőknek: hogy a befejezés sem lett csak fekete, vagy csak fehér. Imádtam a befejezést, köszönet érte. :respect:

Ám közben… hááát… legalábbis, akadtak gondjaim a dramaturgiával. :-///

Eleinte amolyan „(ki)oktatófilmnek” tűnt az egész: „látod?! ne drogozz, ne igyál, ne kösd el apád kocsiját, ne menj bele egyéjszakás kapcsolatba, mert a következő pillanatban már a börtönben fogsz rohadni!”. Egyáltalán nem mondom, hogy nincs igaza ennek az üzenetnek – csak ne rágják már a képembe, pépesítve, mert az nem nagyon tetszik… :-///

Illetve, hogy miért ment el olyan időhúzó-álművészies irányba a forgatás, hogy a rendőrségi gyűjtő és a börtön, meg a börtön és a bíróság közötti rabszállításokat minden alkalommal hosszú percekig „csodálhattuk”. Az első ilyennél azt gondoltam: biztos fogolyszöktetés lesz, vagy baleset, esetleg harc a rabszállítón lévő rabok között – de nem. Csak néztük az utazásaikat. Minden egyes részben legalább 2-3 alkalommal. Ne már… :-///

…meg a csapban lefolyó vizet… meg a kitömött szarvas fátyolosan poros üvegszemét, amiről azt hittem, majd kiderül, hogy kamera van benne, de nem – csak néztük-nézegettük, hogy „ha ezek a szemek beszélni tudnának!” melankóliával… :-PPP

Meg a vágások. Leírok egy másodpercre pontos példát:

9p 37mp – 9p 47mp: Naz drogozik a sitten

9p 48mp – 10p 14mp: Naz anyja otthon családi képeket néz

10p 15mp – 10p 46mp: a bíróságon tanúskodik egy rendőr

10p 47mp – 11p 40mp: John Turturro a futópadon a konditeremben

Lehet, hogy ez a két percen belül, négy különböző helyszínen lezajló, négy különböző jelenet másnak menő, vagy ideillő, netán művészi önmegvalósítás – engem szimplán idegesített. :-OOO

A másik, ami gyomorrúgással ért fel a számomra: amikor a hatodik rész úgy ér véget, hogy John Turturro egy vascsővel a kezében áll a pincében, és az egyik gyanúsított, többszörösen elítélt fegyveres bűnöző zörög valahol a sötétben. Cliffhanger! Hű, mi lesz itt! – gondoltam.

Erre a következő rész úgy nyit, hogy John Turturro otthon, a konyhájában, a konyhapulton(!) szedi ki éppen a macskaszart a macskaalomból (ahogy minden normális ember, ugye… :eeekkk: :-OOO ), és egy rohadt hang nem hangzik el azzal kapcsolatban, hogy mi a fene volt előző este a fekete gengszterrel a pinyóban! :aaahhhh: Na ne már! A Tortúrában ennél kevesebbért vágták le James Caan lábát, csesszétek meg…! :-OOO

A film végén meg mindenki kapott egy kis utóhangot: hogy ki mit csinál(t) később, hogy alakult a sorsa.

Csak az Amara Karan megformálta ügyvédnő nem. :-PPP

 

Csöndesen kérdezem meg, hogy ő miért maradt ki…?! Kellett a képernyőidő a kitömött szarvasfejnek? Vagy a lefolyónak?! :-PPP

 

Box nyomozó (Bill Camp) számomra sajnos a végére sem lett szimpatikus.

Az, hogy az ügyvédnő (Amara Karan) rávezetése, és szembesítése nélkül simán figyelmen kívül hagyott volna szemtanukat és bizonyítékokat, az a szememben legalábbis pofátlanság.

Nekem ő már ne tetszelegjen a „derék, becsületes zsaru” képében. :-PPP

De egyébként én sok mindent képes vagyok elhinni: mondjuk, azt nem nagyon tudtam, hogy az ügyvédnő ilyen pikk-pakkra odadobja magát egy legalábbis erősen gyanús, éppen vád alatt álló alaknak (aki akár még simán lehet, hogy el is követte, amivel vádolják), és szemrebbenés nélkül megtesz neki olyanokat, ami nem pusztán az ügyvédi karrierjét, hanem az egész életét, jövőjét tönkreteheti. :-OOO

Hiszem, és tudom, hogy a szerelmes rengeteg ostobaságot megtesz a szerelméért: de nekem _ez a „szerelem”_ teljesen hiteltelen, minden előzményt nélkülöző, erőltetett volt. :sux:

Na, igen.

Most, hogy bekezdések során át soroltam a nekem nem tetsző dolgokat, gondolhatjátok, hogy… szóval, azt, amit akartok. :-P :-) De mondom: mindezek ellenére, mégis tetszett a sorozat egésze.

De ehhez kellett a sötét, és ezernyi részlettel teli Ügy – és John Turturro. :sör:

Meg a macska. :-)