Io mio ricordo

2015. január 13., kedd

One Day – Egy nap & Halo: Nightfall s01 & 7500

Csak röviden, és távirati stílben…

One Day – Egy nap

„Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját - 1988. július 15-ét -, Emma Morley és Dexter Mayhew között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma elvekkel és ambíciókkal rendelkező lány, aki arról álmodozik, hogy jobb hellyé alakítja a világot. Dexter tehetős sármőr, aki arról álmodozik, hogy a világ az ő játszótere lesz.
Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg. Legyenek éppen együtt vagy külön, láthatjuk, amint Dex és Em elfoglalja magát ügyes-bajos dolgaival; megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, reményeiket és elszalasztott lehetőségeiket, mosolyaikat és könnyeiket. Valahol az utazás során a két embernek rá kell jönnie, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt.”

…amikor egy szerelmes film többet ad, mint amennyit ígér.

És a maga 20 évet felölelő történetével nem csak hogy megindít és elérzékenyít, de elgondolkoztat, és… el is ringat. :thumbsup:

A két főszereplő pedig – Anne Hathaway és Jim Sturgess – jobban nem is lehetett volna castingolva.

:respect:

Korábban két szerelmes filmet szerettem: a Notting Hill-t és az 50 First Dates-t – mindkettőt a maga hibáival, szájbarágós bugyutaságaival, és bájával együtt. :-)

Ilyen a szerelem: észérvekkel megmagyarázhatatlan. :-)

Nos, a One Day kb. 100x jobb mindkettőnél – ráadásul hibát aligha tudok felróni neki. :respect:

Ha csak egy szerelmes filmet néz meg valaki egész életében, akkor legyen ez. :thumbsup:

Halo: Nightfall s01

Nem nagyon volt „Halo”, szóval, ilyen szinten csalódás…

…de egyébként meg egy kellemes mini sorozat volt arról, hogy egy kétségbeesett, halálra ítélt kis csapatnak milyen erkölcsi és morális válsággal kell megküzdenie – sci-fi milliőben.

Még két apró örömöm is volt benne: az egyik, hogy hosszú idő után újra láthattam képernyőn Steven Waddingtont :sör: …

…és hogy a sorozat kapcsán alkalmam volt megismerni Christina Chong-ot. :-)

Nem egy „kihagyhatatlan” alkotás, de nekem simán megérte az 5x25-26 percet. :sör:

7500

Nem lett volna egy rossz ötlet – csak kár, hogy 97 percben valósították meg, nem pedig 30-ban.

Vagy max. 45-ben…

Ezt tudom, hogy nehéz belőni: néha úgy érzi az ember, hogy az ötlete van olyan jó, hogy elvisz a hátán egy egész sorozatot is, nemhogy 97 percet…

…máskor meg azt gondolja, hogy elég ebből egy 50 perces tévéfilmet készíteni, holott az alapanyag olyan erős, hogy a (mini) sorozat terjedelem is kevés lenne neki.

A 7500-at az alapötlete pont tévéfilm hosszúságúra determinálja, és megsínyli a mozifilmre való széthúzást.

Nem volt fájdalmasan rossz így sem – de lehetett volna rövidebben sokkal ütősebb.

Das finstere Tal – The Dark Valley – Sötét völgy & Big Hero 6 – Hős6os

Erősen túlértékelt.

Ez jut elsősorban eszembe erről a két filmről… :-PPP

Das finstere Tal – The Dark Valley – Sötét völgy

Csak azért, mert ez egy német „western”? Csak azért, mert ez egy német cowboyos-leszámolós?

Csak azért kéne beájulni tőle a sarokba?

Hát, gondolom, ugye – mert más miatt nem nagyon lehet. :-P

A jól ismert, széles, kőkeményre taposott csodajáráson halad a film, amit előtte, asszem… vagy kétszáz-huszonnyolcszor láthattunk már. Vagy inkább ezerkétszáz-huszonnyolcszor :-P

Eredetiség? Újszerűség? Meglepő megoldások? Zseniális történetvezetés? Döbbenetesen jó karakterek?

Ugyan már, kérem… :-PPP

„De hát ez… német! Nem érted?! Mekkora királyság már egy német western?!”

Aha… tényleg… Megyek is, és összevakarom magam a padlóról… :-PPP

Big Hero 6 – Hős6os

Nekem rajzfilmen/ben minden szirt és szahart el lehet adni. De tényleg.

Egyszerűen annyira szeretem magát a műfajt, hogy odáig vagyok majd’ mindegyiktől, meg vissza.

Mondjuk, egyet nem szeretek: ha túlhypolják, túltolják egy-egy rajzfilm „nagyszerűségét” – mert az már a ló másik oldala. :-P

Így vagyok a Wall-E -t övező (számomra teljesen érthetetlen) rajongással – és most ugyan ide került a Big Hero 6 is. :-PPP

Imádom, ha egy film megérint, és nyitott is vagyok az érzelmi üzenetekre – azaz könnyen azonosulok, és akár meg is siratok egy-egy szívembe zárt, szeretetre méltó rajzfilmkaraktert.

A Big Hero 6 -ot valami egészen rezzenéstelen faarccal néztem végig. :-/

És nem azért, mert „lelki szegény” vagyok: hanem azért, mert annyira szeretem és tisztelem a rajzfilmeket, hogy egy túlfújt sablon lufinak nem dőlök be. :-PPP

A négy havercimbi valami olyan kétdimenziós, sablonfigurák, amikből egy tucatot adnak egy szopott meggymagért az ecserin. :-P Légüres, belefektetett energiát és minden minimális karakterisztikát nélkülöző, általános iskola, második osztályos dolgozatába való pálcikaemberek. :-PPP

„Hiro és Baymax elementális kapcsolata” – hááát, az legalábbis nélkülöz minden valódi emberi kapcsolatra emlékeztető nyomot.

Alapvetően kutya-gazdája kapcsolat, a kutyára jellemző túláradó rajongás, és feltétel nélküli szeretet nélkül.

A robot _arra van programozva, hogy gondoskodjon Hiro -ról_.

Nem „szereti”, vagy „kedveli”, vagy „barátja” – _arra van programozva, hogy törődjön vele_.

Akik ezt „barátságnak”, vagy „különös kapcsolatnak” nézik, tartják, vagy nevezik, azok igencsak el vannak tájolva a valódi emberi érzések mibenlétéről.

Nagy szeretettel ajánlom minden Big Hero 6 -fannak a 2012-es Robot & Frank filmet Frank Langellával, ami a végére tökéletesen helyre teszi azt, hogy egy _robot_ (basszus, mondom: robot!) és egy ember között nincsen barátság, szeretet, együttérzés: az csak ember és ember között van.

És aki egy szeretetre és gondoskodásra _programozott_ robottal (kár)pótolja magát a valódi emberi kapcsolatok hiánya miatt – az többet veszít, mint amennyit nyer, és azt az embert nagyon tudom sajnálni. :-///

Óriási pofon, hogy ezt a rajzfilmet mit össze nem hypolják.

Én kérek elnézést, hogy nem tudok beállni a sorba. :-PPP

2015. január 3., szombat

Príma primavera & Så som i himmelen – As It Is in Heaven – Hétköznapi mennyország & Black Mirror s03 White Christmas

Az idei év első filmje – és két tavalyról (megérdemelten… :-P ) elmaradt…

Príma primavera

Talán nem túl stílszerű a 2015-ös évet egy 2009-es filmmel kezdeni: de mindenképpen jó ómen az új évet egy nagyszerű, (java)részben magyar filmmel kezdeni. :thumbsup:

Edelényi János írta és rendezte, és a főszerepet nem más játssza, mint a fantasztikus Lukáts Andor. :respect:

Ám a film, és a főhős nem lehetne ilyen nagyszerű a szintén brillírozó, nagyon aranyos Vesela Kazakova, bolgár színésznő nélkül, aki saját döntése alapján magyarul tanulta meg a szerepét – ezáltal eszméletlen jó ízt ad az egésznek. :respect:

Úgy gondolnám, hogy nem írok a történetről: van róla a neten elég „fülszöveg”, bármelyiket el lehet olvasni.

Én inkább csak azt a szóösszetételt emlegetném fel, ami a legjobban megfogalmazza a film magvát és velejét: „meseszerű roadmovie”. :-)

Valójában ez egy olyan ritka alkotás, amiben _minden_ szereplő eszméletlenül szerethető, és csodálatos játékkal rukkol elő*. :respect:

És hogy kik szerepelnek még benne?

Például a 38 magyar filmben játszott, tiszteletbeli magyarnak számító (82 éves korában tavaly elhunyt… RIP ) Djoko Rosic – aki szintén végig magyarul beszél: hiszen jól tudott. :respect:

De muszáj megemlékeznek a másokról is: Máthé Erzsi, Schubert Éva, Gera Zoltán (RIP), Bezerédy Zoltán – de a „főgonosz” Antonie Kamerling is nagyon jó a szerepében. :respect:

A szereplőkön túl még két dolgot mindenképpen fel kell emlegetnem: a csodálatos tájat és a nagyon jó zenéket. Ezek hangulata és fantasztikus harmóniája valami lenyűgöző elegyet alkot – és teszi tökéletessé az alkotást. :respect:

Én szégyellem magam, hogy csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem… :shameonme:

De nagyszerű volt ezzel a filmmel indítani a 2015-ös mozizások sorát. :sör:

*= sajnos, igazából egy kivétel mégis akad :-(, a rendőrnőt alakító Börcsök Enikő, aki valahogy olyan mesterkéltnek tűnt, hogy teljesen kilógott az egészből… :-/

Så som i himmelen – As It Is in Heaven – Hétköznapi mennyország

A címadás egy totális átverés. :-P

„As It Is in Hell” – Hétköznapi pokol” – ezek fednék le valójában a film lényegét. :-P

Gyermekkorában a gonosz, durva osztálytársak vegzálásától folyamatosan szenvedő, anyját korán elvesztő, életet nem élő, csak a hangversenytermekben létező, maximalista, a gyertyát két végén égető karmester-hegedűs-zeneszerző főhősnek (Michael Nyqvist) ez nem annyira mennyország – mint inkább legalábbis purgatórium. :-///

Egy szívinfarktus után valamilyen érthetetlen okból úgy dönt, hogy visszatér gyermekkori megaláztatásainak, és üldöztetésének helyszínére, régi falujába – ahol a templomi kórus élére áll.

Ám a faluban is minimum pokol van. Az emberek inkább félrenéznek, amikor az egyik nőt napi rendszerességgel félholtra veri az alkoholista, agresszív férje – eltűrik, hogy egyikük verbálisan folytonosan megalázza a túlsúlyos, kissé esetlen társukat – gúnyosan röhögnek, és kicsúfolják a szellemileg visszamaradott fiút – a helyi pap vizet prédikál, de bort iszik – és valamennyien sandán lenézik, és lekurvázzák azt a nőt, aki nem tudja, hogy nős férfival költözött össze: ezt rajta kívül mindenki tudta, de neki senki nem mondta meg.

Szóval, derék, hétköznapi emberek egytől-egyig. :-PPP

Ebben a közegben szerveződik/alakul a templomi kórus, és lesz végül közösségszervező.

Valaki azt írta erről a filmről, hogy „az egész nagyon nyomorult, de a vége az felemelő”.

Aha, szerintem is. Szinte tényleg. :-P

A magam részéről a legvége az igazi pofon, ahogy (SPOILER START!) saját vérében fürödve, egy vécé mocskos padlóján feküdve, hamis üdvözült mosollyal ajkán hal meg a főhős – mert a klotyóban lévő hangszóróból szól „A ZENE”. (SPOILER END!)

Igen, a nyomorult, űzött és megalázott gyermekkor, az elárvulás, a tébolyult munkamánia, a testi és lelki kiégés után pont ez a befejezés kellett még, hogy teljes legyen a nyomor kereke… :-///

Az élettől elment a kedvem a 130 perc földi pokol láttán.

Ha ez volt a cél, akkor sikerült, gratulálok. :-PPP

Black Mirror s03 White Christmas

Hát nem. :-PPP

Sajnos. :-///

Szeretek vaknak és süketnek látszani, és a fülemre tett kézzel „salalalázni”, hogy ne vegyek észre semmit, csak teli tüdőből ordíthassam, hogy „ez akkor is jó film!!!”.

De most nem tudom ezt megtenni. :-///

Lehet mindenkinek lelkesen ömlengeni arról, hogy „ereje teljében tért vissza a Black Mirror” – én csak itt csak újrahasznosított ötleteket látok. :-PPP

Vegyük észre – kérem szépen –, hogy itt a „The Entire History of You” és a „White Bear” alapötletei vannak összemixelve és felmelegítve: talán nem is értünk el a film feléig, amikor megmondtam Katicámnak, hogy mi a valós alaphelyzet.

Ő a végén meglepődött, hogy tényleg úgy lett, ahogy mondtam – én inkább csak elkeseredtem emiatt. :-///

Nem tudom… De szerintem ezért kár volt. :-///

Ha nincs több puskapor, akkor nem kell mindenáron durrogtatni.

Szerintem.

2015. január 1., csütörtök

2014 legemlékezetesebb filmélményei...

Itt az új év, itt az ideje a számvetésnek...
:pezsgő:

Nos, kissé zűrös... karcos... döcögős volt ~~idén~~ tavaly az életem. Túl sok dolog jött össze, és kevéssé bírtam a nyomást... És kevesebb filmet is néztem - blogolni meg még kevésbé volt kedvem.
(Csak most konstatáltam én magam is: 2012-ben 180 blogbejegyzésem volt - 2014-ben pedig csak 80...)

De azért lássunk egy gyors számvetést. Mire klikkoltak a látogatók minálunk?

New Kids Turbo - 290 klikk (van ott egy kép ;-)... tuti, hogy az vonzotta be a nézőket, nem pedig a rivjúm... :-P ;-) )

300: Rise of an Empire - 82 látogató

Gold Rush s04 & True Detective s01e01 közös bejegyzés - 72 találat (itt sincsenek kétségeim afelől, hogy inkább a True Detective volt itt a hívószó...)

Szóval, nem csak én "hanyagoltam el" a blogot, de a látogatók is. :-P ;-) De ez már csak így van. :sör:

Hát akkor jövök a farbával: mik is voltak 2014-ben a kedvenceim. (Szokásos, tudjátok: csak egy-egy link minden filmhez. :sör: )

Filmek:

Lone Survivor