Majka és Curtis & Ignite - Téglás Zoli

Mindig is szerettem volna néha-néha posztolgatni arról, amikor találok egy-egy emlékezetes, igazán figyelemre méltó zeneszámot - de állandóan lebeszéltem magam erről: "filmes blog lenne alapvetően, minek keverni a szezont a fazonnal".

De most túl mélyre nyúlt bennem két dal, és nem tudom kihagyni, hogy ne legyenek jelen az én blogomban. Is. :respect:

Hallgassátok. Lássátok.
:sör:

UPDATE:

Itt van egy riport Téglás Zoliva, az Ignite énekesével: éppen a család veresegyházi(!!!) :-) házában, éppen kertlocsolás közben. :-)

http://tv2.hu/musoraink/aktiv/webextrak/48874_a_vilaghiru_rocker_buszke_magyar_gyokereire.html


Itt pedig két beszélgetés vele, amiben nagyon sok érdekes dolgot elmond magáról, a származásáról, a családjáról:

http://alfahir.hu/amerikai_fej_magyar_sziv

http://www.shockmagazin.hu/interju/teglas-zoli-nagyon-kritikus-vagyok-magammal-szemben

Flywheel – Lendkerék & The Encounter: Paradise Lost

Most kicsit megcsömörlöttem a gyilkosságos-halálos-sötét fenyegetéses sorozatoktól, és megnéztünk két keresztény filmet.

Sz’al, ateisták, istentagadók, cinikusok és megcsömörlöttek nyugodtan skippelhetik ezt a posztot.

…de a mi lelkünknek, Kedvesemmel, nagyon jól esett mindkettő. :thumbsup:

Flywheel – Lendkerék

Nagyon „amatőrfilm-szaga” van, mind képi minőség, mind kamerakezelés, mind helyszín és beállítások terén – de két ponton viszont olyan jól teljesít, hogy számunkra teljesen élvezhető és szerethető alkotássá vált.

Az egyik a történet: a megbánó bűnös kanosszája, aki bocsánatra lel. Ismerjük ezt a történetet, de mégis, ez az interpretáció nagyon friss volt, nagyon mai, „gonoszsága”, bűne pedig teljesen hihető és valós.

Mondhatni, hétköznapi – és milyen szégyen már az, hogy ezt lehet rá mondani… :shameonme:

A másik pedig: a marha jó főszereplő – Alex Kendrick, aki írta és rendezte is a filmet. :respect:

Általában nagyon… „nehéz kenyér”… ha valaki írja, és rendezi is – önmagát, főszereplőként. Ebbe csúnyán bele lehet bukni.

De Alex Kendrick, szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint, főszereplőként egész egyszerűen viszi a hátán a filmet. :sör:

Gyönyörű film arról, hogy hová vezet a kapzsiság – és hová vezet a tisztesség. Bár mindig így lenne… de tudjuk, hogy nincs… mégis, gyönyörű, hogy láthatunk egy történetet arról, hogy a vezeklő rossz ember is jóvá válhat.

Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem, hogy melyik rész volt számomra a legjobb a filmből, akkor azt mondanám: valami ostoba, szentimentális okból az, amikor az apa megáldja a saját fiát.

Ez számomra valami olyan csodálatos és felemelő dolog, amit nem tudok meghatódás és elérzékenyülés nélkül végignézni…

„Lord, I thank You for my son Jay. And I thank You that he's turned his heart to you. Thank You for receiving him and cleansing him and directing his path. I praise You Lord for what You've done in him. Now Lord, in Your name, I bless him with courage, with faith, and with integrity. Lord, I call in a man of strength, love and grace. I ask, as his earthly father, that you would rain down favor on him, that he will know that he is loved and treasured, that You will bless whatever he touches. This is my son, Lord, and I give him back to you. Lord, I love him. Keep him and bless him. In Jesus' name. Amen.”

Nagyon szép film volt.

Nem mondom azt, hogy bárcsak több ilyen lenne, és azt se, hogy bárcsak minden film ilyen lenne.

De nagyon jó, hogy létezik egy olyan film, hogy Flywheel. :respect:

The Encounter: Paradise Lost

„If you don't like the way we react to children's deaths, stop killing them!”

Nem olyan jó, mint a „The Encounter”, ám Bruce Marchiano Jézusa megint olyan erős, olyan karakteres, olyan élő, hogy nem lehet haragudni rá azért, mert nem nőtt fel az elődhöz. :thumbsup:

Sajnos, hosszú (és fájóan felesleges… :-PPP ) a felvezetés, a DEA ügynök és a drogbáró üldözéses, lövöldözéses harca: akciófilmnek gyenge, keresztény filmbe pedig egyszerűen sok(k). :-///

A „The Encounter”-ben hamar eljutunk arra a(z el)zárt helyre, ahol a szereplők találkoznak Jézussal – itt ebbe a helyzetbe eljutni zavaróan sokáig tart. :-///

Ám amikor végre a szereplők szemtől-szemben találják magukat Jézussal, és beszélni kezd hozzájuk, az megint valami katartikus, és gyönyörű rész – de sajnos a film teljes hosszához mérve túl rövid. :-(((

Nem tudom, hogy kik, és hogyan találják ki az Encounter-ekben lévő dialógusokat, de az biztos, hogy nagyon bölcs emberek, akik lépten-nyomon képesek Bruce Marchiano-val olyanokat mondatni, amiket… egész egyszerűen áll-leejtősen hitelesnek érzek. :respect:

„- How did my son's death benefit your kingdom?

- By bringing you into it. Chris, Timothy knew that you didn't really believe in me. He became very concerned for your soul. (…) And so I'm here, answering the prayers of a wonderful young son. For his beloved father, that one day he would come into a relationship with me. New life in me.

- Bring him back, please!

- Chris, I can bring him back. But if you could see what he's seeing now, if you could feel what he's feeling, you wouldn't even dream of calling him back to this fallen world, not even for a second.”

 ...

Ráadásul, _ahogy_ Bruce Marchiano Jézusa beszél… az számomra több, mint hihető. :leborul:

A „The Encounter 2.” nem olyan jó, mint az első rész – de az a kb. 50 perces beszélgetés, ami lezajlik Jézus és a többiek között, számomra megérte a ráfordított bruttó 100 percet. :sör:

Azért jó, hogy vannak jó keresztény filmek is, amik nélkül (számomra, legalábbis) kevesebb lenne a Világ. :thumbsup:

Intruders s01e02 & The Divide s01e01-e02 & The Crazy Ones s01e02 & Monty Python Flying Circus s01-s02 – Tribute

Intruders s01e02

Így legyen ötösöm a lottón, baszkerah… :-///

A második részről mondhatom, hogy már amolyan gittrágás, és „csapkodjunk a sötétben mindenfelé, hátha eltaláljuk a szúnyogot”-íze volt az egésznek. :-///

Mint, akik nem tudják, hogy hova a francnyavalyába is akarnak kilyukadni az egésszel, és tolják a lózungokat – amiknek se funkciója, se értelme: de „maj’csakleszbelőlevalami”. Ha más nem, hát énekes halott – ahogy nagyanyám szokta volt mondani. :-PPP

Míg az első epizód tele volt izgalommal, kérdésekkel, sötét fenyegetéssel – a második már csak egy amolyan verkliszerűen önismétlő rész volt, helyben járó, maga alá taposó. :-/

(Mondhatnám azt is, hogy saját nagyszerűségétől eltelve, és elájulva maga alá csináló – de nem mondom. :-PPP ;-) )

Olyan érzésem van, hogy dunsztjuk sincs a készítőknek, mit akarnak ebből kihozni – de abban biztosak, hogy 6-8 évadon keresztül tudják majd rágni a gittet, és pörögni a semmi körül, mintha valami lenne. :-PPP

Nem is nagyon van kedvem vekengeni rajta – talán ebből már finoman lejött, hogy nem nagyon bégázódtam fel a harmadik részre, hogy úgy mondjam. :-PPP

The Divide s01e01-e02

Basszus, megint csak nézek, mint Rozi a moziban… :eeekkk:

Mert ez megint egy bitang erős felütés volt. :thumbsup:

Duplarésszel nyitott a The Divide eleve csak 8 részes minisorozata: de valami nagyszerű volt.

A sorozat minőségéhez egy adalék: láttam, hogy nincs hozzá csak angol felirat (mert ezt _pont nem_ választotta egy fordító sem… :szemforgat: ), de annyira kíváncsi voltam rá, hogy úgy döntöttem, hogy angol felirattal is végigtolom. Amikor így nézek egy-egy filmet, Kedvesem rendszerint elvonul inkább olvasni, mert nem érzi az angolságát elég „erősnek” a megértéséhez. Ám most nem ment át a másik szobába, hanem a kedvenc karosszékéből, fél szemmel figyelte a történéseket… aztán mégis inkább mellém telepedett a kanapéra… és annyira berántotta, hogy végigtolta ő is! :-D

Igaz, közben néha meg-megálltunk, és egyeztettünk, hogy ki-mit is értett egy-egy jelenetből :-) de ez legyen a legkevesebb! :thumbsup:

Megint nem merek túlságosan belelkesedni (túl sok volt mostanában a pofára esés… :-/// ), de ez egy marha jó nyitás volt, és a másfél órás (dupla) nyitórész minden percét megérte!

12 éve van halálsoron egy rab, Jared Bankowski (Chris Bauer), és a kivégzéséig már kevesebb, mint három hét van hátra, amikor az Ártatlanság Védelme nevű nonprofit szervezet egyik gyakornokának, Christine Rosá-nak (Marin Ireland) egy új tény kerül birtokába, ami miatt megindul a verseny az idővel…

Nem szokványos az alaphelyzet: mert Christine Rosá-nak az édesapja is a halálsoron van (akinek az ártatlanságának személyesen van a tudatában), akihez rendszeresen be is jár.

És nem, nem Jared Bankowski ügye/megmentése lesz a főtéma az évadban – mert annak már a dupla nyitóepizód befejezésekor a végére is értünk. Mégis átívelő sorozatot kapunk. :sör:

Kár lenne róla többet beszélni, mert csak szétspoilerezném.

Az biztos, hogy nézni fogom (fogjuk…?! ;-) ) tovább is, bízván abban, hogy nem cseszik el. :ihopeso:

The Crazy Ones s01e02

Nem tudjuk ez a sorozatot úgy nézni, hogy egy-egy epizód végén ne nézzünk egymásra Kedvesemmel, és kimondva-kimondatlanul ne lebegjen közöttünk a kérdés: „miért ölte meg magát ez az ember?”.

Hiszen tele van élettel, ötlettel, improvizációs készséggel, lendülettel, erővel, lelkesedéssel: körülötte forog minden, ő a központi figura, aki viszi az egész showt!

…de nincsenek válaszaink…

…

Egy jutalomjáték, egy búcsújáték ez a sorozat. Végig fogjuk nézni.

Nyugodj békében, Robin Williams. :respect:

Monty Python Flying Circus s01-s02 – Tribute

Annyiszor „futottam csőbe” mostanság egy-egy új sorozat kapcsán, hogy akartam egy biztos pontot, egy fogódzót: és elővettem ezt a klasszikus sorozatot. :leborul:

…és elképedve nézem/látom, hogy _ez még mindig friss, még mindig ütős, még mindig működik_!!!

:amazing:

1969-ben kezdődött az első évad (velem egyidős… :-) ), és még mindig élvezetes, még mindig telibetrafáló: mert az emberi hülyeség, és annak kifigurázása, időtlen. :respect:

Kedvenc Hofi Gézánk műsorai telis-tele voltak aktuálpolitikai utalásokkal, amiket egy-egy mai fiatal már nem is ért(het) – de a Monty Python humora kortalan. :sör:

Nekem, akinek a Life of Brian-en, és a Monty Python and the Holy Grail feledhetetlen és megismételhetetlen mérföldkövet jelentenek az életemben, nem lesz soha senki, aki a felül tudná múlni ezt az öt fantasztikus angol és az egy amerikai úriembert. :megarespect:

Graham Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin,Terry Gilliam

Jó újra látni őket.

Egy biztos pont az életemben a Monty Python csoport életműve. :thumbsup:

New Kids Turbo & Intruders s01e01 & egyéb sorozatvekengések…

 New Kids Turbo

 

 

Tegnap olvastam a sorozatjunkie.hu-n a New Kids filmekről, amiről ha korábban hallok, azt hittem volna, hogy az „on the Block” formáció különféle koncertfilmjei… :-) De nagyon gyorsan rá lehet jönni, hogy a holland New Kids banda 100x kúlabb, és 1000x veszélyesebb, mint az amerikai, megcsinált és kilúgozott „leányálom” formáció… :-) :-P

Egy igazi elvetemült, agyeldobós, kretén marhulás a New Kids Turbo – ami csak az _efféle_ kíméletlen, belemenős humort csípő, kevés vájtszeműnek és -fülűnek jön/jöhet be. Mint például én. :-DDD

Richard (Huub Smit), Gerri (Tim Haars), Rikkert (Wesley Van Gaalen), Robbie (Steffen Haars), és Barrie (Flip Van der Kuil) kinézetre igazi retro elvetemültek, egyikük sem tisztel senkit és semmit, agresszívek és trágárok, valamint… hm… némileg tanulatlanok. :-))))

A leggizdább Richard köztük egy amolyan hallgatólagos főnök, nem mellesleg pedig a legerőszakosabb balhékereső. :-)))

Ő találja ki, amikor fél nap alatt elfogy a munkanélküli segélye, hogy attól kezdve nem hajlandó fizetni semmiért – és a többiek lelkesen csatlakoznak ehhez az anarchista hozzáálláshoz.

Így az addig békés kisváros, Maaskantje, hétköznapjai, hogy úgy mondjam… megtelnek izgalommal és akcióval.

Hirtelen hamvába lehetne halasztani ezt az egész polgári engedetlenségi mozgalmat, ha Maaskantje rendőrsége nem lenne legalábbis majdnem a Félelmetes Ötös szellemi szintjén, ami azt jelenti, hogy nagyobb veszélyt jelentenek egymásra, mint a bűnözőkre… :-DDD

A fekete, morbid, és durva humor szinte minden téren jelen van a filmben – rengetegen halnak meg, de ezeken a kifacsart, elmebeteg halálokon nem lehet nem röhögni. :-DDD

A helyzet akkor durvul be igazán, amikor már kormányszinten kell beavatkozni a kialakult helyzetbe, de „szerencsére” az ország legfőbb döntéshozói sem állnak a helyzet magaslatán, vagy az intellektus ormán… :-DDD

…így egy második világháborús kollaboránstól szerzett, korabeli német fegyverarzenállal felszerelkezett hőseink eséllyel veszik fel a harcot a kivezényelt alakulatokkal. :-DDD

Akit még mindenképpen meg kell említenem, az Manuela (Nicole van Nierop), aki Rikkert barátnője – fűződik hozzá egy-két remek jelenet… ;-) :-)

…és ezt a képet (ha már megtaláltam a neten) muszáj beillesztenem. Nem tudom, hogy _tényleg_ Nicole van Nierop, vagy valaki fenékdublőr – de hogy emlékezetes, az biztos. ;-) :-)

Igazi, eszement marhaság – muszáj lesz megnéznem a második részt is, a Nitró-t. :sör: :-)))

Intruders s01e01

John Simm-et nagyon bírom...

...de James Frain-t nem kevésbé – és bár előbbi a főszereplő, mégis az utóbbi nyújtott emlékezetesebbet a pilotban. :sör:

Igazi mélyvíz, igazi sötét, bujkáló, homályos fenyegetés ez a film. De jó párszor meg egészen nyílt, halálos fenyegetés van benne…

És senki nem mond semmit, senki nem „rágja a szánkba”, hogy hogyan is van, miért is van – nekünk, egyszeri nézőknek kell összeraknunk a képet.

Én pedig ezért mérhetetlenül hálás vagyok. :sör: Végre valami, ami kihívás elé meri állítani, és gondolkodásra meri késztetni a nézőt! :respect:

…mondjuk, éppen ezért merem biztosra venni, hogy tuti bukás lesz, és az is csodaszámba fog menni, ha az első évad végigmegy. :-///

Mindenesetre nagyon merész, és újszerű történetvezetéssel újít a sorozat, ami igazi unikum – csak kérdés, hogyan jön be ez majd a nézőknek.

Engem mindenesetre megfogott, és kíváncsian várom a folytatást! :sör:

…de nem merek előre inni a medve bőrére… :-PPP

Ugyanis:

egyéb sorozatvekengések…

Rectify, Exile, Married, You’re the Worst, Jennifer Falls… és nyugodtan ide tehetem a Killing-et, és a Dominion-t is :-((( – ezekkel sorozatokkal vagyok mostanában úgy, hogy bármennyire is tetszettek eddig, vagy csupán a pilot-juk, rá kellett jönnöm, hogy már nem várom izgatottan a következő epizódjukat.

Sőt. :-P

„Tolom” magam előtt őket, minden mást eléjük veszek. :-P

Ez már amolyan „kaszaközeli” állapot. :-///

Pedig jól indultak, jól futottak – de ha magamba nézek, akkor be kell ismernem, hogy amikor meglátom a neten, hogy van már az aktuális részhez felirat, nem ugrok rá lelkesen, és nem akarom még azonnal letépni, és aznap este megnézni. És ez pedig azt jelenti, hogy nincs meg benne a varázs, nem tudott úgy bevonzani, hogy fontos legyen követni.

Akkor meg minek…?! :-P

Ha csak időkitöltés gyanánt nézem: már megbocsásson a világ, de annyi elütni való, unalmas órám nincs, hogy amolyan „nem rossz, nem rossz – de nem is jó” sorozatokat nézegessek halomra.

Olyan nekibuzdulással, hogy „lehet, hogy majd a végére kialakul”, meg „majd csak lesz belőle valami”, meg „van benne potenciál, hátha ki is hozzák belőle valamikor” le lehet ülni egy-egy széria elé, de ha az ember nem időmilliomos, akkor nem lehet minden egyes sorozatot nézni.

Én legalábbis nem tudom ezt felvállalni. :-/

Annyi sorozat van a palettán, annyi közepes, és „futottak még”, hogy _muszáj_ szelektálni: és csak annak esélyt adni, azzal tölteni az idő, ami _tényleg_ berántotta az embert.

És ha valami csalódást okoz, azt kíméletlenül kaszálni kell, mert utána már senki nem adja vissza az embernek az elvesztegetett időt – és az talán jobban fáj, mint a sorozat okozta csalódás. :-///

Csak kicsit most nekem… hm… „összegyűlt” az efféle élmény.

És emiatt nem merek/tudok lelkesedni a tegnapi Intruders élmény miatt sem.

Mert, ki tudja… Lehet, hogy az is belecsúszik szépen a „futottak még” kategóriába. :-///