Toy Story 4. & The Gangster, the Cop, the Devil – A gengszter, a zsaru és az ördög

Toy Story 4.

Minden rajzfilm bele szokott bukni az (erőltetett) új és új folytatásokba, és hiába jön ki a 3., 4., 5. rész, hogy meglovagolja az első (legjobb esetben az első kettő…) sikerét, csak kínos és nyögvenyelős utánérzések tudnak lenni, amik megkeserítik az ember szája ízét… (Sorolhatnék itt most franchise címeket, de minek. :-PPP :-/// )

A Toy Story-széria viszont nem tartozik ebbe a kategóriába. :respect:

Gondoltad volna? 1995-ben jött ki az első rész, és most, majdnem negyedévszázaddal később a negyedik epizód még mindig tartja a színvonalat, sőt, majdnem megközelíti a kilenc évvel korábbi, majdnem tökéletes Toy Story 3. elképesztő szintjét. :leborul:

Én azt hittem, 20-ra már nem lehet, nem érdemes lapot húzni, és hogy a csúcson kell abbahagyni – de a Toy Story alkotógárdája megmutatta, hogy van még ebben a sagában olyan történet, amit érdemes elmesélni. :thumbsup:

A harmadik rész úgy mutatta be a felnőtté válás, és a gyermekkortól való búcsúzás kihagyhatatlan stációját, hogy azt aligha lehetett megrendülés nélkül nézni. Én legalábbis nem tudtam…

A negyedik rész pedig egy újra egymásra találás – és egy újabb búcsúzás története, ami más, mint amikor Andy-től, és Andy otthonától és gyermekkorától búcsúztunk… de legalább olyan szívfájdító, átélhető, átérezhető.

 

25 évesen csatlakoztam rá a franchise-ra, most majdnem kétannyi vagyok, de a bennem élő gyereket még mindig meg tudja érinteni egy-egy hozzá szóló mese.

 

Szeretem ezt az édes-bús érzést, megunhatatlan, felbecsülhetetlen – hálás vagyok a Toy Story-nak ezért a majd’ negyedévszázadért. :megarespect:

The Gangster, the Cop, the Devil – A gengszter, a zsaru és az ördög

Amikor megláttam ezt a címet akkor azonnal a feledhetetlen és utolérhetetlen dél-koreai mestermű a „The Good, the Bad, the Weird” jutott eszembe…

…és arra gondoltam, hogy a három főnevet tartalmazó címmel talán újra egy remekművet lehet készíteni.

Nem lett rossz a végeredmény, csalódást keltő sem – de a „The Good, the Bad, the Weird” 10/10-ét nem tudta megközelíteni. Talán 7,5/10-et adnék rá…

Úgy érzem, ott lehetett volna sokkal jobb, hogy a „The Good, the Bad, the Weird”-nek sikerült mindhárom karakternek adni valami egyéni, sajátos, különleges ízt (A „Good” kapta a legjobb akciókat, a „Bad”-et kegyetlensége és vérprofisága emelte magas szintre – a „Weird” pedig egyszerűen egy unikum volt. :respect: Mindhárman kiemelkedőek voltak a maguk a szintjén.)

Ám a „The Gangster, the Cop, the Devil”-ben igazán csak a „Gangster”-t (Ma Dong-seok) sikerült egyedivé és különlegessé tenni, és bár bazi széles válla és háta volt…

…nem bírta egymaga a csúcsra emelni a filmet.

Nem volt rossz film, egyáltalán nem, sőt! :sör:

 

És volt benne a potenciál, hogy még jobb, talán feledhetetlen legyen – ám lehetőség csak lehetőség maradt.

Dél-Koreából láttunk már ennél jobb filmeket is… Ott nagyon magasan van a léc.

:respect:

Pusztaberki mindig gyönyörű...

A napfelkelték megunhatatlanok... nincs két egyforma reggel - imádom.

Evil s01e01-e04… és a szemét :-PPP

Evil s01e01-e04

Megvan az új kedvenc sorozatunk, amitől/amin imádunk félni… :scary: :-)

Már amikor Winnie lehúzó ítéletét olvastam a sorozatjunkie.hu-n, tudtam, hogy ez nekem nagyon be fog jönni – és így is lett. :thumbsup:

Ugyanis, amit ő leírt negatívumként, az nálam pozitív súllyal esett latba, és amiért ő kárhoztatta, én épp azért dicsérem. :sör: (Pedig gyakran ítéljük meg egyformán a sorozatokat, ami neki bejön, jó eséllyel nekem be fog – de most ellentétes véleményen vagyunk. :sör: )

Egy szkeptikus klinikai szakpszichológus, Kristen (Katja Herbers), egy kiugrott pap, akiből egyházi nyomozó lett David (Mike Colter), és egy tech-expert, Ben (Aasif Mandvi) nyomoznak különleges esetek ügyében, amikben fennáll a lehetősége annak, hogy… démoni-ördögi-sátáni, gonosz erők munkálkodnak.

Az első két rész alatt zsigeri rettegés lett úrrá rajtunk – ugyanis az egyik karakter olyan benne, mintha a legvérfagyasztóbb, legszívmegállítóbb rémálmunk elevenedne meg… olyan jeges félelemmel néztük, hogy el-, vagy kikapcsolni nem volt bátorságunk, erőnk…

…utána pedig már muszáj volt folytatni, mert ha „benne maradunk a helyzetben”, akkor olyan lidércnyomásos rémálmaink lesznek, hogy hetekig szedálhatjuk magunkat.

…

De tetves érdekes sorozat nőtte ki magát az iszonyból – igaz, Katicám a harmadik rész elé csak úgy volt hajlandó leülni, ha biztosítom róla, hogy az a bizonyos karakter nem fog megjelenni benne.

(Az imdb a barátom – megnéztem, és megnyugtattam: így nézhettük tovább a szériát. :sör: :-) )

Igaz, most, a tegnap megtekintett negyedik rész után azt gondolom, hogy talán ez volt a legkevésbé sikerült epizód (értetlenül állok az imdb-s 8,8 pontszám előtt… én max. 6,5-re pontoztam volna… míg az első három epizódra 8,0-9,0 pont között szórnék ki értékeléseket), de felfokozott érdeklődésem töretlen: mert bitang érdekes a stuff. :sör:

És hogy mi a legjobb benne? Megmondom: a nyomozások során sok mindenre találnak racionális magyarázatot, hogy mégsem ördögi-démoni erők munkálkodnak.

Ám _minden egyes epizódban_ dobnak egy-egy olyan jelenetet, amire _nincs_ semmiféle érthető magyarázat, ami… misztikum és misztérium. Értsd jól: megmagyaráznak majdnem mindent, hogy hogyan és miért történt, anélkül, hogy emberen túli (fölötti-alatti) erők munkálkodtak volna benne… de egy szegmenst mindig rejtély övez: ami nem magyarázható józan belátással és/vagy észszerűen.

És ezt a nyomozó karakterek és mi, nézők is nagyon jól tudjuk, és elkerekedett szemmel, zavartan nézünk össze…

Tetves jó – mint mondtam volt föntebb :-) –, ijesztő, félelmetes, olykor beszarasztós is… de nagyon érdekes és izgalmas.

Köszi, Winnie! ;-) :sör:

És hadd ürítsem ki a kukámat… mert fuldoklom tőle. :-PPP

Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw: háromszori nekifutásra néztem végig, és döbbenten meredtem magam elé a végén. Ilyenek lesznek a jövő sikersorozatai…?! Ez hozott csillió dollárt…?! Jézusmáriaszüzanyámnehagyjel… :-OOO

Stuber: az baszki… én vagyok egy stupid, hogy leültem elé… :-///

Central Intelligence: „intelligence”? Nekem nem volt annyi, hogy be se próbálkozzak vele… :-PPP

Godzilla: King of the Monsters: King of the Stupids, akartátok volt mondani, ugye…?! :-///

A Million Ways to Die in the West: például ez az egyik… :-SSS

The Art of Self-Defense: imádom Jesse-t, de ezt… kikapcsoltuk a felénél. :-(((

An Interview with God: ebből valamit ki akartak hozni… valamit biztosan nagyon ki akartak hozni… annyira, de annyira akarták a… mi a fenét is…?!?!

Illang: The Wolf Brigade: aszonták, ez jó film… ööö… hááát… nem az. :-PPP

 És a végére a bónusz...

Prodigal Son: ezt már vagy 100x láttuk... vagy többször is?!... és ezt istenítitek, mint "Új Géniuszt"?! Ezt a "The Following" copycat-et?! Baszki... akkor tényleg Hobbs & Shaw kell a népnek... mert Stuber... :-PPPPPP

…még egy kis sorozatozás…

Mivel is fejeztem be legutóbb?

„(És még előttünk van a „Criminal: Germany” és a „Criminal: Spain” is – várakozásom és elvárásaim az egekben. :sör: )”

Biztos voltam benne – mert én már csak egy ilyen optimista, pozitív személyiség vagyok… :-PPP –, hogy képtelenség lesz megugrani a lécet a „Germany”-nek és a „Spain”-nek.

Erre most azt vagyok kénytelen eskü alatt kijelenteni, hogy a négy ország közül a legjobb a „Germany s01” – a Legjobb, bakker!!! :sör: :respect: –, és hogy a négy ország 12 epizódja közül a legerősebb, a legütősebb a „Spain s01e02 – Carmen” lett. :leborul:

A magam faékszerű, vakondlyuk élményvilágából felkiáltva a fényre, csak annyit fűznék hozzá: döbbenet…

:sör:

Criminal: Germany s01

Mea culpa, mea maxima culpa. Mert az én szememben a skandináv és az angol krimi mindig a legerősebb, és amikor arra gondolok, azt mondom, hogy „német krimi”, mindig a Derrick, a Tetthely, a Rex felügyelő, és a Cobra 11 jutnak eszembe… :-///

De most már fel fogom emlegetni a „Criminal: Germany”-t is, és azt mondom mellé: „nono!”. :sör:

Az összes(!!!) Criminal legjobb karaktere Karl Schulz – akit a nagyszerű, de legalábbis zseniális Sylvester Groth kelt életre. :respect:

Karl-ban annyi keserűség, olyan kiégettség, annyi mélységes megvetés, olyan vérkopó-ösztön, és olyan kikezdhetetlen igazságérzet van, ami egyszerre teszi méltóvá a szánalomra és az irigységre.

 

És a páncéljai leges legmélyén ott lapul az elhallgattatott, eltitkolt, érzéketlenségre és rejtőzésre edzett – emberség és empátia.

Arcizomrándulásaival, testbeszédével olykor többet mondott, mintha tíz sorban el kellett volna mesélnie, hogy most hogyan is érzi magát.

És döbbenet, hogy 30 évvel a berlini fal leomlása után a németek egy olyan minisorozatot tesznek az asztalra, amiben még mindig nyers sebként lüktet az NSZK-NDK… hm… ha nem is „ellentéte”, de legalábbis „keserű kapcsolata”…

Az egyetlen hiba amit felróhatok neki: látványosan nem tudtak mit kezdeni a Florence Kasumba által alakított főnökasszony karakterével… :-/// Mindegyik ország nyomozócsapatát nő vezette, és mindegyik kapott egy-egy érdekes személyiséget, történetszálat – Florence Kasumbának nem tudtak mit kitalálni… :eeekkk:

De ettől eltekintve a Criminal: Germany zseniális lett úgy, ahogy van – a legjobb a négy ország felhozatalából. :respect:

Sylvester Groth

:amazing:

Criminal: Spain s01

Gondolhatod, hogy az agyonverősen ütős „Germany” után milyen esélyt adtam a „Spain”-nek?!

Aha, pont annyit. :-P :-)

…és amikor a legnagyobb döbbentemre folyni kezdtek a könnyeim a s01e02 – Carmen epizód végén… akkor csak azt tudtam magam elé nyögni: „aztabeborult…” (lehet, hogy nem is pontos a szóhasználat, de valahogy így… :-P ;-) ).

Mert az a történet fájt. Nem úgy, mintha hasba vágtak volna – hanem úgy, mintha hasba szúrtak volna egy disznóölő késsel. Amit jól meg is forgatnak bennem a végén…

…

És basszus, arra gondolsz… hogy ez nem is csak kitaláció… hogy létezik ilyen ocsmányság… még ennél százszor mocskosabb is… és arra gondolsz: hol van ilyenkor Isten…?

…

Nem lett a spanyol a legjobb széria (mert azt a németek húzták be :bier: ) – de övék a Legerősebb-Legütősebb Epizód. :respect:

Egy kis sorozatozás… egy kis „énezés”… de nem „fényezés”… :-/

Figyelj, ezt most csak neked. Cimbora. Aki még néha-néha ideklikkelsz, hogy mit vetek a képernyőre. Hogy vetek-e még néha-néha valamit. :sör:

Kettesben vagyunk, szóval, beszéljünk bizalmasan – tölts egy kis sört magadnak te is, ne bort: azt tartogasd arra az időre, amikor majd a kedveseddel romantikáztok, férfisirám lesz: sör kell hozzá. Mondanám, hogy pálinka is, de akkor már vagy dalolni is fogunk (mint Matula bácsi, amikor egyedül volt a téli gunyhóban: „Befútta az utat a hó, céltalanul fut a fakó…”), vagy elalszom, mert nem bírom a töményet, akkor meg hallgathatod, ahogy az asztalra esett fejjel horkolok.

Mélyen voltam, nem tagadom. Nehéz is lenne, ugye, ilyen gyűrött orcázmánnyal… :-/

Közeleg egy kerek évforduló, és bevallom, megvisel. Fullaszt és fojtogat. Szinte hallom a kasza suhogását is… És ez számadásra késztet.

Hogy mennyit és mit tettem le az asztalra – többet hagytam-e veszni, mint amennyit nyertem – nyertem-e, egyáltalán…?!

Hogy érdemes volt-e… Hogy mit látok, amikor visszanézek… Hogy hagytam-e olyat hátra, ami maradandó… és nem csak sebeket…

Hogy vihettem volna-e többre… vagy csak ennyi volt bennem… Hogy elrontottam-e valahol, és csinálhattam volna jobban… vagy csak másként…

Voltak dolgok, amikről azt hittem, fontosak számomra, és a fontosságuk sosem fog csökkenni.

Nos, ez nem így van. Fáj belátnom.

Azt hittem, hogy nem számít, ha egy barátság nem kölcsönös – a szerelemnél nagyon is számít, azt már megtanultuk… tudom, hogy te is :sör: –, és nem baj, ha csak futok egy szekér után.

De most, hogy közeleg a félszáz… tudod, már nincs kedvem futni semmiféle szekér után… ami nem áll meg mellettem. Barátságból. Emberségből.

Azt hittem, hogy többet ér. Azt hittem, hogy minden pénzt megér.

De már nem így gondolom. És fáj a veszteség. Fáj, hogy elengedem. Ám akkor is fáj, ha csak én küszködök érte. Hiábavalóan. Hasztalan.

Akkor meg inkább elengedem. Hadd vigye a szél, másfelé. Legyen porrá ez is, mint minden és mindenki, mint majd lesz a világ is, valamikor…

…

Gondolhatod, hogy ilyetén „fellelkesedve” nem sok kedvem volt (van…) blogolni se.

Elengedtem, mert arra gondoltam, nem éri meg az időt és az energiát, ami belefeccölök. Nem is fontos. Eltűnik a süllyesztőben, mint minden más is, amit nem kőbe faragtak. És aztán?

Aztán most mégis itt vagyok. Mert… valahol… mégis érdekel… mégis fontos… valamennyire.

Hát, ez volt/van velem, cimbora. Ebcsont beforr, oda se nekem.

Wayne s01

 

Egész egyszerűen egy unicum volt. Durva, belemenős, véres-fájdalmas részek – nagyon röhögősek – és szívbemarkolóak váltogatták egymást.

 

Mark McKenna és Ciara Bravo eszméletlenül jól eltalált főhősök voltak: imádtam őket.

Dean Winters – utáltam, de a fene egye meg, marha jó volt! :sör:

A két személyes kedvencem még: Carl (Jon Champagne) és Teddy (Jamie Champagne) – amikor kaptak egy viewpoint részt, talán az volt a legjobb. :sör:

Az utolsó részt “beáldozták” a második évad felvezetésére. De minek?! Sikerült?! Érdemes volt?! Ugyanis kaszát kapott. :-PPP

De ez az egyetlen évad különleges és felejthetetlen. :sör:

Lodge 49 s01

Wyatt Russell… (nemrégiben láttam róla egy képet: ahogy az apj és az anyja mellett áll. És leesett az állam, hogy Kurt Russell és Goldie Hawn fia! :eeekkk: ) kevés ennyire szeretetre méltó karaktert látni (talán csak Zach Braff volt ilyen, a Scrubs-ban :sör: ), vitte a sorit a hátán, lazán, könnyedén.

Amikor megborotválkozott, felért egy mélyütéssel. :-)))

Úgy néztük részről-részre, hogy egyszerűen nem értettük, miért kattantunk ennyire rá. Hiszen nem történik benne semmi (komoly)! :eeekkk:

És végig ott lengetik előttünk (mint szamár előtt a répát), hogy lesz valami misztika, valami misztikus, alkímikus, a “True Lodge”… hogy mindig feszülten vártuk az áttörést…

De a karakterek annyira szerethetőek (Ernie, Liz, Connie, Blaise, Scott), hogy akarod tudni, mi lesz velük, akkor is, ha nem jelenik meg valami “természetfölötti”.

Tudni akarja az ember, hogy mi lesz Dud és Liz sorsa – és hogy mi történt az apjukkal.

Tök jó, hogy akkor fedeztük fel, amikor már megy a második évada is – folytatjuk! :sör:

És amiket most toltunk végig, és _minden egyes tetves percét imádtuk_!!! :-)))

Criminal: United Kingdom s01

és

Criminal: France s01

Igen, közösen írok róla, mert úgyse akarok történetmesélésbe fogni egyik kapcsán se.

Azt hittem, hogy a UK széria lesz a legjobb… de csessze meg, a France ott van mellette a szeren. :respect:

Minimalista: kihallgatószoba, megfigyelőszoba, és a folyosó. Ennyi helyen játszódik mindössze.

Egy-egy ország három epizód, különböző bűncselekményekkel, és minimális magánélettel – és csessze meg még egyszer: az a minimális magánélet épp elég ahhoz, hogy rohadtul érdekelje az embert, hogy mi lesz, hogyan bonyolódnak az interperszonális kapcsolatok.

Mi volt jobb: Hugo drámája, vagy Tony drámája?! 3x45-50 percben elmesélve?! Képtelenség különbséget tenni, mert egyformán húzós-zúzós volt! :sör:

Mi volt jobb: Olivier drámája, vagy Audrey drámája?! 3x45-50 percben elmesélve?! Képtelenség különbséget tenni! :respect:

És mindegyik szériáról, mindegyik drámájáról annyi: nézni akarom tovább! Tudni akarom, mi lesz velük! Mert bevonódtam.

És közben az új és új ügyek… Óóóó… ne csináld már…

Olyan bűnügyekben nyomoznak, hogy az ember haja égnek áll… hogy legszívesebben sikítanál tőlük, hogy nem lehet, hogy ilyen nincs, nem létezik…!

De van, nagyon is van. És a tét mindannyiszor óriási.

Melyik volt a legerősebb epizód? A kamionsofőré? A Bataclan-áldozaté?...

Ne kelljen dönteni – mindegyik bitang jó. (Oké, a két felemlegetett talán a legjobb. :respect: )

3x45-50 perc, egy-egy ország. 6 borzongatóan megrázó történet, 6 kihallgatás – 6 bűnös… vagy 6 ártatlan?!

A „Ciminal”-széria a legjobb, ami mostanában történhetett sorozat téren. :respect: :thumbsup:

(És még előttünk van a „Criminal: Germany” és a „Criminal: Spain” is – várakozásom és elvárásaim az egekben. :sör: )