Mystery Road & Goldstone

Az a bajom Rusznyák Csabával, olyan jól ír a legrosszabb filmekről is, hogy az ember kedvet kap hozzá, hogy megnézze…

…aztán meg bambán mered az ending creditre, és arra gondol: „…hát ez meg mi a szahar volt…?!”. :-PPP

Persze, joggal mondhatnátok, hogy akkor meg mi a fenének olvasom a rivjúit, és minek „hallgatok rá”, ha sosem egyezik az ízlésünk?!

Nos, testvéreim az Úrban, azért, mert van a DE.

Amikor néha úgy beletrafál, hogy alig jutok szóhoz.

És ezekért a ritka, ötcsillagos pillanatokért érdemes mégis figyelnem a rivjúit, és nem feladva, nem elkedvetlenedve csekkolnom az általa (és általában CSAK ÁLTALA! :sör: ) megnézett, és ajánlott filmeket, mert simán akadnak benne igazi gyöngyszemek. :sör:

Most a Goldstone-ajánlóját olvastam, és így jutottam el két elképesztően karakteres, hangulatos, igazi neo-noir westernhez – ami Ausztráliában játszódik. :respect: :thumbsup:

Piszokul bánhattam volna, hogyha kimaradnak az életemből… :-OOO

Mystery Road

„- You copper, bro?

- Yeah.

- We hate coppers, bro. We kill coppers, bro.”

Az ausztráliai „Outback” („Isten háta mögötti vidék”) Winton nevű városkájába hazatér a frissen előléptetett aboriginal nyomozó Jay Swan (Aaron Pedersen), és azonnal nyomozásba kezd egy tinédzser aboriginal lány meggyilkolásának ügyében.

A helyiek bár ismerik Jayt, szófukarok-szótlanok, sőt, még inkább ellenségesek vele szemben, mint aki a saját „fajtája” ellen fordul(t).

„Are you a real copper or one of them black trackers who turns on his own type?”

Ráadásul, a többi (_nem_ aboriginal) rendőrtársa sem éppen szívélyes, vagy segítőkész vele, és ebben a nagyon kétértelműen beszélő, mosolyogva fenyegető, eléggé „minkét pályán játszónak tűnő” Johnno (Hugo Weaving) jár élen…

Feltűnik még a filmben a szintén nem túl „barátságos”, törvényenkívüliségét nem is nagyon titkoló, köcsög Pete Bailey (Ryan Kwanten), akiről mondjuk, már az első perctől ordít, hogy… hm… „lesznek vele gondok”…

„You that Abo copper?”

/Spit out./

Természetesen szerepelnek a filmben igazi, szerintem gyönyörű aboriginal színészek is, akik közül Old Boy (Jack Charles) a legkarizmatikusabb.

Talán az tetszett legjobban ebben a filmben, hogy semmit nem rágtak a szánkba: magányos csöndességben figyeljük a magányosan (számkivetetten…) nyomozó Jayt – azt látjuk, amit ő, azt tudjuk, amit ő: de mindent magunknak/magunkban kell megfogalmazni, mert senki nem mondja ki a képernyőn nekünk-helyettünk a dolgokat, és nincs közben egy „valakivel meg/kibeszélős”-jelenet. A következtetéseket magunknak kell levonnunk, magunknak kell összeraknunk a szálakat.

És én imádtam ezt. :respect:

Eszméletlen egyedi, és különleges volt a hangulata: nyomasztó, gyomorba rúgó, ellenséges – mint maga a vidék, amit látva arra gondoltam: „ezt a vidéket Isten nem az ember örömére teremtette, hanem a szenvedésére”…

Az utak, helyek elnevezése is eléggé beszédes volt: Mystery Road, Massacre Creek, Slaughter Hill…

…és a film végi befejezés a Slaughter Hill-en: méltó volt a hely nevéhez. Az egyik legjobb, legbrutálisabb leszámolás, amit valaha filmen láttam. Western filmekben nincs párja. :respect:

Nagyon tetszett ez a 2013-ban készült film, és immár felcsigázva vártam, hogy láthassam a hozzá készült „sequel”-t. :sör:

Goldstone

…meg voltam győződve, hogy mint minden folytatás (a ritka kivételektől eltekintve), ez a film is rosszabb lesz, mint elődje.

De nagyon pofára estem ezzel. :meaculpa:

Mert nekem sokkal jobban bejött, mint az első (ha pontozhatnám: az első rész 8/10, a második 9/10). :thumbsup:

„But old Jimmy wanted you to know that: this mob... it's your mob.

This land, you belong to it.”

Jay Swan (Aaron Pedersen) története/élete folyik tovább: az első résztől független, önálló folytatás, de időrendben érdemes előtte a Mystery Road-ot megnézni, hogy teljes legyen a kép, amit Jay-ről alkotunk.

Három évvel vagyunk a Winton városában történtek után, és Jay még mélyebbre nyomul az ausztrál „Outback”-be, egy magányos, tényleg szinte elhagyott bányászvárosba, Goldstone-ba, ahol nincsenek is házak, mindenki konténerekben és lakókocsikban él.

A bányászváros polgármesternője (Jackie Weaver) viszont nagyratörő (nagy gazdagságot hozó) terveket szövöget a bánya vezetőjével (David Wenham), egy zsoldoshadsereg is rendelkezésükre áll, és igyekeznek megvenni/lefizetni mindent és mindenkit. Akit pedig megvenni nem lehet, azt habozás nélkül elteszik az útból…

 

A városka (vagy inkább a „hely”...) csöndes, fiatal seriffje Joshua (Alex Russell) egy laza kölyök, aki igazából nem akarja észrevenni, hogy milyen sötét dolgok mennek a „városában”, és a polgármesternő burkolt fenyegetéseit is könnyedén veszi, és hagyja, hogy (meg)vezessék.

Ide érkezik meg Jay, aki egy eltűnt kínai lány ügyében nyomoz, és nagyon gyorsan szembe találja magát a bánya, a bányafőnök és a polgármesternő érdekeivel – és zsoldosaival…

…és lassan Josh is válaszúthoz ér: hogy továbbra is a polgármesternő „bábja” marad, vagy végre tényleg az a seriff lesz, aki mindig is akart lenni.

„- And why should I trust you?

- I'm giving you a choice... to be who you wanna be.

- Maybe it's me... giving you the choice.”

Természetesen ebben a filmben is szerepelnek nagyon szép aboriginal színészek, akik közül itt egyértelműen Jimmy (David Gulpilil) a legemlékezetesebb, legkarizmatikusabb. :respect:

 

És bár ez a film is egy remek leszámolásos lövöldözéssel ér véget (ami kemény, de korántsem ér fel a Mystery Road végső showdown-jával…), mégse emiatt lesz ez a film is emlékezetes, még emlékezetesebb, mint a Mystery.

Hanem azért, mert ez egy megváltás-történet. :leborul:

Amiben nem csak egy személy „ér el” önnön megváltásához, hanem többen is – és mindegyik megrendítő a maga nemében. :respect:

…de igen, szerintem Jay-é a legmélyebb – megint nincs kimondva semmi, de a záróképen Jay arca többet mond ezer szónál. :respect:

Azt hiszem, most már itt az ideje, hogy megemlékezzek Ivan Sen-ről, aki egy személyben írta és rendezte mindkét filmet :respect: – és aki elmondta, hogy Jay történetét trilógiává akarja bővíteni, azaz 2-3 éven belül lesz folytatás. :sör:

Számomra nagyszerű, emlékezetes élmény volt mindkét alkotás.

Must see.

:thumbsup:

Le Tout Nouveau Testament – The Brand New Testament – Legújabb testamentum & In a Valley of Violence

Egy eszméletlenül bejövős film – és egy másik, aminek csak a fele jött be ugyanennyire.

Le Tout Nouveau Testament – The Brand New Testament – Legújabb testamentum

Szerintem, már egy bő hónapja, hogy halogatom-tologatom a megnézését, ami… most már belátom… elég nagy baromság volt részemről. :shameonme:

Egész egyszerűen zseniálisnak találom! :respect:

Itt az ideje, hogy életemben először kiszórjak egy 11/10-es pontszámot. Vagy, ha úgy jobban tetszik, akkor egy 10*-ot. :leborul:

Hja, ne felejtsük már el, hogy ezt gyakorló, hívő keresztényként merem kijelenteni, mert vannak, akik „kedves blaszfémiának” tartják az egészet – miközben én „mindössze”_ kedvesnek_.

Meg végtelenül szerethetőnek. Megindítónak. Felderítőnek. Megnevettetőnek. Elgondolkoztatónak. És jóval mélyebbnek annál, mint amilyennek láttatni akarja magát. :megarespect:

Jaco Van Dormael egy átkozottul nagy zseni. :respect:

…és természetesen őrült is :-) de abból a fajtából, akit az ember legszívesebben a keblére ölelne, és átdumálna-átsörözne vele egész éjszakákat. :megarespect:

És tudom, hogy beszélhetnék vele egy csomó olyan dologról, ami engem is foglalkoztat-érdekel: Isten, a hit, a vallás, a dogmák, helyünk a világban, útkeresés, nevetséges és elszomorító dolgok, a mókuskerék, a kitörni vágyás, a megváltáskeresés, emberi ostobaság és szűklátókörűség – emberi szeretet és nagylelkűség. És hogy milyen jó is lenne szebbé-jobbá, élhetőbbé-szerethetőbbé tenni ezt a világot, és benne az embereket…

Jaco Van Dormael – te már most szebbé-jobbá, élhetőbbé-szerethetőbbé tetted számomra a Világot.

Köszönet érte.

Azt hihetnétek már, hogy ilyen „vallásos ömlengés” után ez biztos valami „hittérítő film” :-P hát, rohadtul nem az. :-PPP :-)))

Ez egy groteszk, egy abszurd, egy elég erős paródia és… hm… „elképzelt felsőbb hatalom kifigurázás”, ami gyakorlatilag egyenlőség jelet tesz Isten és Murphy közé.

Ami egyrészt bitangul vicces :-DDD másrészt meg nem kevés fájdalmat, csalódottságot érzek benne a „Jelen Istenével” szemben.

És a végtelen vágyat arra, hogy milyen jó lenne, ha nem úgy mennének a dolgok… hm… „Odafent”, mint ahogy mostanság mennek.

Egy fafejű, vaskalapos bigott erre mindjárt felszívná a vizet – de én csak fejet hajtok a bátorság, a vágy, és a szárnyaló képzelet előtt. :respect:

 

Nos, igen. Ugyanis Isten Brüsszelben él, egy ajtó nélküli kis lakásban, állandóan borostás, fürdőköpenyben mászkál, mint egy másnapos alkoholista, sört vedel nyakló nélkül, és a tévében megállás nélkül csak sportműsorok mennek. Hja, és igen, „munkaidőben” az „isteni dolgozószobában” ül, és írja az emberek életét megkeserítő „Murphy törvényeket” a lekváros kenyér leeséséről, meg ilyesmi, és közben genya módon röhög a markába. :-)))

 

Benoît Poelvoorde személyesíti meg azt az Istent – és döbbenetesen jól. :-DDD

(Katicámra meg marha büszke voltam, mert amikor először megláttul Benoît Poelvoorde-ot, azonnal szólt: „te, nem ez a manus volt abban a francia-belga vámosos filmben?”. De bizony, hogy igen! :-DDD Finánc a pácban)

Ám Istennek van egy lázadó tinédzser lánya, Ea  - Pili Groyne, akit alkalomadtán nem átall akár nadrágszíjjal is megverni…

…és egy csúnyán… vagy inkább brutálisan elnyomott felesége, „La femme de Dieu”, Yolande Moreau személyében, aki mos-főz-takarít, és baseball kártyákat gyűjt.

És igen, nem feledkeztek meg Jézusról sem, aki személyében sosincs jelen – ám mégis nagyon sokszor jelen van. :thumbsup:

A filmben Ea megunja alkoholista, önző, bunkó apja zsarnokoskodását, és Jézus segítségével megszökik a kijárat nélküli lakásból, és elhatározza, hogy bátyjához hasonlóan ő is apostolokat fog gyűjteni a világban. Mivel a báty már gyűjtött tizenkettőt, Ea megelégszik hattal – és így az Apostolok száma 18 lesz, amely szám az elnyomott édesanyának nagyon fontos: mivel egy baseball csapat áll 18 főből. (Én ezt eddig nem tudtam. :-) Most, hogy a Cubs 108 év után végre bajnokságot nyert, talán illő lenne beleásnom magam a témába… :-) )

Ugye, ebből nem az jön le nektek, hogy egy ez „keresztény hittérítő film” lenne?! Remélem… :-P :-)

De higgyétek el: nem is blaszfémia – hanem éppen hogy szerethető útkeresés, tiszteletre méltó másként gondolkodás. :respect:

A hat Apostol pedig… aaahhh. Egyszerűen jobbnál-jobbak a történeteik. :leborul:

Oké, Catherine Deneuve szála erősen az abszurdba és a groteszkbe hajlik… de teljesen elfér a film világában.

Ám a mesterlövész puskával gyilkoló François Damiens (A Bélier család, Körberajzolva) története legalábbis döbbenetesen jó…

…főleg akkor, amikor összekapcsolódik Auréliával, akit Laura Verlinden személyesít meg. :respect:

A magányos „madarász apostol” Didier De Neck utazása valami gyönyörű…

…és a lánynak öltözött, haldokló kisfiú apostol, Willy, akit Romain Gelin formál meg, legalábbis végtelenül szerethető. :respect:

Közben pedig micsoda zenék csendülnek fel, emberek! :aaahhhh:

Charles Trenet 1946-ban rögzített dalába, a „La Mer”-be egyszerűen beleszerettem, és azóta is újra és újra meghallgatom.

 

Az ember már-már elandalodva nézi az apostolok megtalálását, és Ea melletti elköteleződését – és közben újra és újra szénné röhögi magát azon, hogy a „dolgozószobája és az isteni számítógépe” nélkül teljesen tehetetlen „Isten” micsoda szívóágon van, ahogy Ea után eredve ő is kilép a Földre… :-DDDDD

Nem mondanám, hogy „kettősség”, de inkább „ötösség-hatosság” jellemzi a filmet: egy kis paródia, egy kis burleszk, egy kis szerelem, egy kis érzelem, egy kis groteszk, egy kis csoda és humánum, egy kis abszurd…

 

…és így áll össze tökéletessé a Dallam, és készül el „A Kép”. :leborul:

 

Döbbenetes élmény volt számomra. Fantasztikus. Már-már utolérhetetlen. :megarespect:

Döntsétek el ti, hogy nektek kell-e ez, vagy sem… :sör:

In a Valley of Violence

Nagyon érdekes, kettős élmény.

A film első fele 45-50 perc olyan megszokott, olyan klisés, annyira kiszámítható, hogy már-már fáj… :-PPP

…a második fele sem tartalmaz „meglepő csavarokat”, ámde hirtelen, hogy-hogy nem, a szereplők elkezdenek benne élni, tartalommal, jellemmel megtöltődni, sablonokból és kliséből kilépve karakterekké válni. :eeekkk:

A második 45-50 perc hirtelen kikerekedik, élettel telik meg (és persze bőven halállal…), és a kétdimenziós sablonkarakterek háromdimenzióssá válva néznek ránk a képernyőről.

Hogy lehet ez?! :-OOO Mi a fenét művelt Ti West, hogy ilyen minőségi váltás történt?!?!

…és hogy a fene enné meg: lehetett volna akkor ez egy 104 perces REMEK film is, nem csak egy 50 percig szemét, aztán meg 50 percig remek…?!

Micsoda pazarlás… :-///

Hja, és nem. Én nem értek egyet azzal, hogy kellett 50 perc a felvezetéshez, cseszd meg! :-OOO

Be is szaharnék menten, ha minden film ezt az utat járná be. :-PPP

De beszéljek akkor a második ötven percről.

Merem mondani, hogy a film mindössze nyolc szereplős – és hogy közülük hétnek a film második fele adja meg a kiteljesedést.

Mondjuk, ahogy elnéztem, az egész porfészek Dentonban jó, ha összesen laktak/éltek kéttucatnyian, szóval, nem az a nyüzsgő nagyváros. :-P ;-)

John Travolta menten kiemelkedik a többiek közül, mint a város féllábú-falábú seriffje, aki a „rosszfiú” James Ransone apja.

Szerintem leginkább ő az, akire emlékezni fogunk a film után. :respect:

Ethan Hawke nem túl jó, de nem is igazán rossz, mint főszereplő „jófiú”, de neki jutnak a legjobb szövegek és pillanatok…

„Those men left me with nothing. I'm gonna leave them with less.”

„– Now look I'm beggin' ya, don't shoot my son.

– The time for beggin' is over. Now's the time for prayin'.”

Taissa Farmiga igazi gyöngyszem a filmben, akinek a motivációi kristálytiszták, szerethetőek és értékelhetőek. Nélküle csak ostoba-otromba vérontás lenne az egész. :thumbsup:

James Ransome igazi tenyérbemászó, elkényeztetett köcsög ficsúr – szóval, tökéletes „főgonosz”. :-P :sör: :-)

Érdekes, itt is „kutyagyilkolás” indítja be az eseményeket, mint a John Wick-ben: úgy látszik, Hollywood-ot egyre inkább hatalmukba kerítik a radikális állatvédők. :-P :-)

Ám annyival nő a Valley a John Wick gyilkolásorgiája fölé, hogy a kutya és az ember kapcsolata sokkal jobban ki van domborítva (erre kellett 50 perc…?!), és hogy Ethan Hawke nem öl meg miatta száz embert, csak azokat, akiknek tényleg „körme kopása” volt a gyilkosságban.

Szóval, összegezve: én a film első felét nem tartom… hm… „túl sokra” :-P, míg a második fele már tényleg megérte a ráfordított időt, és megmutatta, milyen jó _lehetett volna_ az egész film is. Akár.

Ezért nem tudok felhőtlenül lelkesedni érte. :-/

De nem bántam meg a ráfordított időt. :sör:

Piszkos Fred közbelép - breaking news!!!

Ezt nekem, aki nagy rajongó vagyok, egyszerűen muszáj azonnal közzétennem... :-)))

Egész estés rajzfilmben támad fel Fülig Jimmy és Piszkos Fred

"Egész estés animációs filmen támad fel Fülig Jimmy és Piszkos Fred, Rejtő Jenő két népszerű hőse: Varsányi Ferenc a híres Korcsmáros Pál-képregények világát is felhasználva készít filmet a P. Howard-történetekből. Bemutató csak 2018-ban várható, de egy előzetest már most meg lehet nézni a készülő filmhez."

FRISSÍTÉS: A film honlapja kínál még pár érdekességet: http://www.piszkosfredfilm.hu/
:sör:

Wo de te gong ye ye – My Beloved Bodyguard & Lethal Weapon s01e02-e04

Wo de te gong ye ye – My Beloved Bodyguard

Sammo Hung 64 éves (jövő januárban már a 65-öt tölti :sör: ) és nem gondolnám, hogy már búcsúzni tervezne a filmvászontól: sőt, az imdb szerint jövő márciusban érkező „God of War”* című filmben lesz főszereplő.

Szóval, aligha hiszem, hogy a visszavonulását, vagy a búcsúját tervezné, mégis, a Wo de te gong ye ye simán lehetne egy gyönyörű, emlékezetes főhajtás, egy csodaszép finálé harcművész-színészi karrierének végén. :respect:

Sammo Hung nekem mindig is a „vicces pufi karatés” marad :shameonme: :-) akinek filmjei mindig is inkább humorral fűszerezték a látványos harcművészetet – valamint rengeteg röhögtető ökörködéssel voltak tarkítva. :-)))

Balekok és banditák (1983), Gördülő kung-fu (1984), Vigyázat, nyomozunk! (1985)

:thumbsup:

Sammo nyilván belátta, hogy az ő testalkatával bármennyire is remek harcművész, inkább a humorosabb vonalat kellene vinnie a heroikussal/hősiessel szemben. És rengeteg látványos, és egyben mulattató kung-fu filmet tett le nekünk az asztalra. Köszönjük neki, hogy így döntött. :sör:

A Wo de te gong ye ye egy kiöregedett, nyugdíjas, demenciával küszködő kormányzati testőrről (Sammo Hung) szól...

 

...aki a szomszéd cserfes kislánnyal (Jacqueline Chan) barátkozik össze, akinek az apja egy béna szerencsejátékos (Andy Lau), aki nagyon hamar a helyi maffia hálójában találja magát.

És az öreg testőr hamarosan azt veszi észre, hogy a kislány élete egyedül őrajta múlik…

Igazából lehetne ez a film két magára hagyott/maradt ember egymásra találása a korfa két ellentétes végéről, és igazából szólhatna arról, hogy a hivatalok, a rendőrség mennyire tehetetlenek egy-egy periférián élő/tengődő ifjú, gyermeki élet megmentésében.

…ám a morális, erkölcsi mondanivaló mellett a film vége felé egy olyan brutális harcjelenet van összerakva, hogy én a magam részéről leesett állal bámultam. :leborul:

És azt mondtam: igen, pontosan ilyen lehet, amikor egy élethosszi gyakorlással és tapasztalattal bíró öreg harcos szembeszáll a fiatal farkasfalkával. :respect:

Amikor egy-egy ütés, vagy technika a lehető legkevesebb erőkifejtéssel jár, és mivel se ereje, se ideje, se kedve egy idős harcosnak, hogy egy-egy ellenféllel újra és újra összecsapjon (naná!), ezért akivel kontaktusba kerül, annak azonnal eltöri valamelyik csontját.

Így lesz ez a harc brutálisan gyönyörű. :respectagain:

Akikre még mindenképpen ki kell térnem, ők „A Három Öreg a padon” :-))) akiknek ritka megjelenésein vagy röhögtem, vagy csak fülig érő szájjal vigyorogtam.

És egyáltalán nem értek egyet azzal a rivjúíróval, aki azt mondta, hogy a „Három Öreg” csak azért vicces, mert tudjuk, kik alakítják őket. :eeekkk:

Nekem dunsztom se volt róla, hogy kik ők :meamaximaculpa: és mégis nagyon bírtam a megjelenéseiket. És csak a végén kaptam fel a fejemet, amikor a stáblistán megláttam Tsui Hark nevét. Ő azért mondd valamit nyilván nektek is… ;-)

Ekkor kerestem rá, hogy ki i volt benne (és hol?) Tsui Hark – és akkor derült ki számomra, hogy ő az egyik „Öreg”.

A másik kettő pedig Dean Shek és Karl Maka, híres kínai színészek. :sör: Őket sajnos névről nem tudtam hová tenni :shameonme:, de az imdb (is) a barátom, ugye…

Szóval, mint említettem, Sammo Hung nem vonul ki ezzel a filmezésből, de ha akarná, akkor a Wo de te gong ye ye-t méltó befejezésnek lehetne tekinteni. :thumbsup:

* „God of War” storyline: During the 16th century, Japanese pirates proliferate along the Chinese coastline. In 1557, the pirates take over Cengang in Zhejiang. After months of futile advances, Commander Yu (Sammo Hung) finally defeats them under the leadership of newly promoted General Qi (Vincent Zhao). The Pirates, however, manage to escape.

Lethal Weapon s01e02-e04

Nagyon megszerettem ezt a sorozatot! :sör::sör::sör:

Annyira jó buddy cop akciókomédia lett belőle, hogy minden mozzanatát maximálisan élvezem! :-)))

Megkövetek mindenkit: Clayne Crawford _TÖKÉLETES_, mint Riggs – és Damon Wayans _EGY-AZ-EGYBEN_ Murtaugh. :sör::respect::thumbsup:

Imádom őket – és hasonlóképpen van ezzel Katicám is! :-)

Minden interakciójuk, egymás húzása, ugratása, szívatása csupa-csupa gyöngyszem, és szerencsére hanyagolják az „én már túl öreg vagyok ehhez” dumát, ellenben annyiszor _éreztetik_ ezt velünk, hogy hangosan fel-felröhögök egy-egy jeleneten, amikor Murtaugh egy tíz méteres „sprint” ;-) után megáll, és a kezét a térdére téve kilihegi magát. :-DDDD

…ahogy a negyedik részben meg elkapták a bodyterem zuhanyzójában a hegyomlásszerű fekete Hulk-ot, azon sírva röhögtem. :-DDDDDDD

És közben mindig ott van benne az, ami Riggs és Murtaugh kapcsolatában a filmekben is fővonulat: hogy ez a két ember szereti egymást, bonyek, tiszta szívből szereti, és tiszteli, és habozás nélkül adná a másikért az életét. :respect:

Fantasztikus ez a két csávó – és igazából csak a harmadik-negyedik részre tudatosult bennem, hogy milyen remek mellékszereplők is vannak mellettük, akik nélkül sokkal szürkébb lenne a show! :thumbsup:

A drognyomozó Richard Cabral eszméletlenül tökösen-dögösen fel van festve :sör:

A rendőrfőnök Kevin Rahm pont olyan, amilyennek Riggs és Murtaugh főnökét képzelném :sör:

A rendőrségi pszichológusnő Jordana Brewster nem csak hogy gyönyörű, de ő a fiúk védőangyala :sör:

 

És végül a legszebb-legjobb, Trish szerepében a nagyon szerethető, és elképesztően szexi Keesha Sharp. :thumbsup:

 

Remeknek tűnik Johnathan Fernandez is, mint rendőrségi orvosszakértő, de egyelőre nem kap elég képernyőidőt, pedig lenne benne potenciál/humorforrás… :-/ :sör:

Azt hiszem, talán már sikerült kellőképpen érzékeltetnem, hogy mennyire bejövős nekem/nekünk a Lethal Weapon sorozat. :thumbsup: :-DDD