This Is Us s01e01-e02 & Lethal Weapon s01e01 & No Tomorrow s01e01

Még mindig csak sorozatozni van kedvem: de az ősz már csak ilyen. Bőséges a felhozatal új sorozatok terén, és lelkesen csapongok közöttük, mint kiéhezett magyar a svédasztalnál, hol ebbe, hol abba beleharapva, miközben tobzódnak a különféle ízek az ínyemen. :-)

This Is Us s01e01-e02

„- First came...

- Me!”

Már idejét sem tudom, hogy mikor éreztem utoljára ilyen zsigeri döbbenetet, ilyen lelkem legmélyéig átjáró, szívszorító, mégis a felhők közé emelő örömöt, amit ennek a sorozatnak az első epizódja okozott…

…elképesztő volt, egy igazi, megrázó, de boldogító emberi történet. :respect: :leborul:

Igazi, lélekkel teli 10/10-es epizód, ami könnyedén, erőlködés, izzadtságszag, és laborban érlelt sterilitás érzete nélkül hozta „A Tökéleteset”. :megarespect:

Egyébként időközben eszembe jutott: megvan, mikor hidaltam le így, ennyire egy sorozatepizódtól.

2007-ben a Heroes s01e01. Az volt rám ilyen-efféle megrendítő revelációval… :goldenmemories:

És micsoda párhuzam: abban is, és ebben is Milo Ventimiglia az egyik főszereplő. :sör:

„- And Dad said...

- Gee!”

…egyébként azért ebbe belegondolni kicsit elszomorító is: hogy szinte tíz évente egyszer dobnak egy-egy döbbenetesen hatalmasat sorozatfronton, miközben évente legalább (mittomén, Winnie biztosan pontosan megmondaná…) 150-200 új sorozat üti fel a fejét USA és Európa szerte.

Na, mindegy. :-P :-/

Vissza a főtémához: ha valaki azt mondja nekem, hogy „családi dráma” hááát… legalábbis sok minden megfordul a fejemben. :-P :-S

Olyan „szeretlek-nem szeretlek”, „se veled, se nélküled”, „nem értesz meg, megértelek”, „megbántottál-haragszom-elhagylak-megbocsátok-visszajövök”, szóval, efféle _„drámázásra”_ gondol az ember. Legalábbis én. :-P

…és nem mondom, hogy ez egy amolyan felcsigázó, „de nagyon meg kellene nézni ezt!” ingerenciát keltene bennem. :suxxx: :thumsdown:

Egy marha nagy szerencsém volt a This Is Us-szal kapcsolatban: nagyon jókat olvastam róla – és kíváncsi lettem. Hála a Jó Istennek… Köszönet a rivjúkért! :sör:

„- And then came...

- Me!”

Leültem a pilot elé, és igazából nem nagyon voltak elvárásaim, mondjuk, abban azért bíztam, hogy legalább Katinak tetszeni fog – ha nekem nem is… –, és legalább ezzel le fogom tudni a „kötelező” „csajos-csajnak bejövős” sorozatot, amit rendszeresen számon kér rajtam. ;-) :-)

Erre azt mondom: szvsz tényleg a _családi dráma_ a legjobb kifejezés a szériára, mégis olyan szerethető, megrendítő és emberi, hogy az embernek a lelke belesajdul.

Persze, nem is lehet ez másként, amikor a sorozat írója az a Dan Fogelman, aki a „Crazy, Stupid, Love.”-ot is jegyzi, ami szerintem nagyon szerethetően mesélt az emberi kapcsolatokról. :sör:

És igen, a nagyszerű történet rendkívül fontos (ha nem a Legfontosabb!), de nagyon fontosak a remek színészek is, akikben ebben a sorozatban nincs hiány. :respect:

A történet három szálon fut, de mindhárom szál találkozik, hatással bír egymásra – és végső soron, a három szál egy történet. :sör:

Milo Ventimigliá-nak tökéletes partnere Mandy Moore, és annyira jó őket együtt látni, annyira jó értük szorítani. :thumbsup:

„- And Mom said...

- Whee!”

 Chrissy Metz és Chris Sullivan nekem kicsit „Mike & Molly”-s – de mivel én szeretem azt a showt is, igazából semmi bajom velük, sőt, szerintem a legjobb poénokat ők ketten kapják, ami sokszor nagyon jól jön. :-)))

Talán legkevésbé (ami azért még mindig elég durva, olyan 7/10-es tetszési index! csak a másik két szálhoz képest... hm… „gyengébb”) Sterling K. Brown és Susan Kelechi Watson kettőse tetszik, de őket meg azonnal megdobták Ron Cephas Jones karakterével, ami egy nagyon jó plusz dinamikát adott a (szinte) „tökéletes kapcsolatnak”.

És hogy beszéljek már egy kicsit arról is egy kicsit, hogy ha az első részt tökéletesre értékelem, akkor mit mondok a másodikra?

Nos, igazából azzal sincs „baj” – csupán egyetlen egy dolog miatt értékelem… hm… „kevesebbre”, mint az első: ez pedig az, hogy a végén olyan pofont adott _nekem_, hogy csak pislogtam…

…és rohadt rosszul esett: miközben teljesen tisztában vagyok vele, hogy az Élet milyen, hogy változunk, hogy dolgok elmúlnak és újak jönnek… de mégis, nagyon fájt a az utolsó jelenet. :-(((

„- And then came...

- Me!”

De nem kárhoztatom ezért a sorozatot, mert sikerült azt is úgy interpretálni, hogy szerethető lett a megrázó pillanat – és mint mondtam, nyilvánvaló még szentimentális számomra is, hogy az Élet akkor sem hoz mindig jót, ha az ember úgy érzi/azt hiszi, hogy valakik már… nagyon megérdemelnék a zavartalan boldogságot.

Piszokul jól indult ez a sorozat, évek óta nem éreztem már ilyen „rákattanást”. :thumbsup:

Elvileg tíz részes az évad, nagyon bízom benne, hogy a színvonal töretlen marad. :sör:

Nagyon szorítok ezért a három/egy családért. :fingerscross:

„- And we said...

- That's three!

- Big Three?

- Big Three!”

Lethal Weapon s01e01

Én nagy rajongója vagyok a Mel Gibson és Danny Glover filmeknek, szóval – nálam ez a sorozat elég nagy hátránnyal indult… :-PPP

Damon Wayans?! Most komolyan Damon Wayans?!?! Az a „B” és „C” vígjátékokban szereplő rossz ripacs – mint Roger Murtaugh…?! :-PPP

És Clayne Crawford?! A Rectify-ból a köcsög autósboltos férj…?! :-P Aaaz?! :-PPP Ő fogja játszani Mel Gib… izé… Martin Riggs-t?! Ez valami vicc…?!?! :-PPPPPP

Na, hagyjatok lógva ezzel a sza… szarkasztikus szereposztással. :-PPP

Egész egyszerűen: nem tudok semmiféle észérvet mondani arra, hogy miért néztem meg mégis…

…de megnéztem.

Kétszer is. :-P … ;-) :-)))))

A fene vigye el: kerestem benne a régi, az eredeti Riggs & Murtaugh filmek feelingjét – és megtaláltam; kerestem benne valami újat, valami frisset – és megtaláltam; kerestem benne a buddy cop filmek varázsát, ami teljesen át- és beszőtte a Lethal Weapon _film_szériát – és megtaláltam.

Nemhogy nem tudtam haragudni rá – de kifejezetten megkedveltem. :sör:

Nem tudom, hogy meddig fogok mellette ragadni a sorozatnak… de azt hiszem, egy darabig biztosan megnyertek maguknak. :sör:

No Tomorrow s01e01

 

Addig-addig kerestem Katicámnak csajos sorozatot, hogy a fenébe is: hát nem megtaláltam?! :-S :-/ :-)

Hát igen, ez _tipikusan_ az a kedves-bájos-romantikus-csajos sorozat, amit az ember megnéz az élete párjával… de azért belülről legszívesebben szétvakarná a vakbelét. :-S :-O ;-)

Egészen jól bírtam – még igyekeztem élvezni is – a következő párbeszédig:

„- In addition, I like your... bum, too, probably more than you like mine.

- Man, I doubt that.”

Ekkor egészen elgondolkodtam, hogy mi lenne jobb: lenyelni egy konzervnyitót, vagy beletenyerelni egy rozsdás, 120-as szögbe…?! :-OOO

És az is eszembe jutott, hogy nem véletlen, hogy a legtöbb csaj nagyon szeretne egy megértő, türelmes, csillogó szellemiségű _meleg_ pasit barátjának… :-)))

…lehet, hogy a szingli, romantikus csajok mellett épp ez csoport a sorozat célközönsége… :-P

Na, mindegy.

Lehet, hogy kénytelen leszek még leülni egy-két rész elé… mert ugye családi béke, meg minden… de ha egy-egy rész alatt kénytelen leszek figyelemelterelésnek tűket szúrni a körmöm alá, hogy ne vonyítsak, akkor azért lehet, hogy megfontolom a diszkrét cancelt… :-P ;-)

Luke Cage s01e01-e02 & Westworld s01e01-e02 & Bull s01e01 & One of Us s01e01

Sorozatoztam mostanában: elég rövid egy-egy epizód ahhoz, hogy esténként bevállaljak belőle egy részt, és ha esetleg bejövőset találok, akkor a részek előrehaladtával az élmény egyre mélyebbé, intenzívebbé válik. :cool:

De persze, ez mindig lutri: a címben szereplő négy sorozat pontosan el is oszlik a pro és a kontra oldalon…

Luke Cage s01e01-e02

Nálam okosabbak azt mondják, hogy ez „blaxploitation”… Hááát, arról dunsztom sincs, hogy tényleg az-e, de hogy baromira berántott, ahhoz kétség sem fér. :sör:

És tulajdonképpen azzal rántott be, ami általában nem a képregényfilmek sajátja: a csendességével, a lassú, fenyegető, sokat sejtető, felszín alatt izzó, kirobbanásra kész hömpölygésével.

A könyörtelenségével, az embert, mint individuumot, teljesen semmibe vevő, fapofájú csörtetésével, ami olyan ijesztő és fenyegető, hogy az ember gyomra az epizód elején összeszűkül, és a végére már a torkába tolakszik…

…és egy olyan hőssel (Mike Colter), aki nem akar hős lenni: de félrenézni, szemet lesütni, szégyentől pirulni sem akar.

Aki elvileg sebezhetetlen, de egyszerűen – olyan kegyetlenek és kíméletlenek az ellenfelei, hogy nem tudja az ember nem félteni.

Shades (Theo Rossi) még gyakorlatilag semmit nem csinált – mégis, a hátam borsódzik minden egyes megjelenésétől… :respect:

…és (Don’t Call Me) Cottonmouth (Mahershala Ali), a kifinomult üzletember, akiből olyan brutálisan bújik ki néha az ösztönlény, hogy a vér megfagy az emberben. Nem egy Wilson Fisk, mégis, csak hozzá tudom hasonlítani, olyan kaliber. :respect:

Remek történetvezetés, pompás karakterek, iszonyú jó hangulat – csak dicsérni tudom. :thumbsup:

Nem tudom, hogy a végére hova fut ki, de az biztos, hogy az indítás olyan, mint a gépszíj. :sör:

Westworld s01e01-e02

 

9,3 ember…?! 9,3…?!?! Miért nem 11,2?! Vagy 15,7…?! :-OOO

…

Oké, kezdjük távolabbról: 1973 – Yul Brynner – Westworld (magyarországi bemutatója: 1988(!!!) :eh: Hagyjuk... :-/ ).

Mit is mondhatnék, szerintem alapélmény. Elvileg Cameron is innen eredeztette a Terminátorát. :sör:

Nos… (Istenem, annyira szidnám ezt az HBO sorozatot, hogy fizikálisan kell visszafognom magam, hogy ne trágárkodjak…)

…talán azt mondhatnám, hogy a 25 milliós dolláros pilot ide vagy oda (hol vagyunk már a Lost 2004-es 1 milliós pilotjától, amikor azt hittük, elértük a plafont…?! ), a király meztelen. :-P

Ebben a pilotban _SENKI és SEMMI_ nem érdekelt. Egyedül Ed Harris sötét figurája lenne benne „valami”, de az meg olyan ellenszenves, hogy hányok tőle. :-PPP

NULLÁRA értékeltem minden téren a pilotot: üres, semmitmondó, önmisztifikáló, beképzelt, felfújt hólyag. :-PPP

A leütött karakterre érdemtelen.

De megnéztem a második részt, mert valami „mértékadó filmes blogger” :-PPP azt írta róla: „hogy az első rész se volt semmi, NADE a MÁSODIK! az aztán szintlépés!”.

Gondoltam, akkor bevállalom azt is, biztosan majd akkor…! Lesz nagy reveláció!

Nos… már nem tudom tovább türtőztetni magam… a második rész olyan volt, amikor egy kupac kakát megpróbál valaki kézzel(! :-P) formára pofozni, hogy ne úgy nézzen ki, hogy plötty, hanem… Fogalmam sincs, hogy mit akar vele. :-PPP

Az érdeklődésemet sikerült teljesen a nulla alá csavarnia, és a játékidő hossza miatt külön nagyon szívesen vernék a készítőkön egy szöghúzókalapáccsal. Ez az önnön alányalásától nyálhabos, üres bábot, amiből pillangó már a büdös életbe’ nem lesz, elnyújtani majdnem egy órára, az szerintem kimeríti a bűn fogalmát.

Ha ez nektek 9,3, akkor jó – szerintem, egy nagy nulla. Ha találkozunk az utcán, kerüljük ki egymást időben és nagy ívben… :-PPP

Kb. pont ezek az érzelmek ültek ki az én arcomra is a két rész után:

(Oké, el is fáradtam ebben az érzelmi kitörésben, a többiről már tényleg csak címszavakban.)

Bull s01e01

Egy Lie to Me, és egy The Mentalist közös klón: mégis, ami kijött belőle, az könnyed és kellemes. :sör:

Nem, nem fogom törni magam az új részekért, de hogy egy-egy epizód elé szívesen lehuppanok bármikor, az szinte biztos.

Asszonnyal nézős, könnyed közös program. :thumbsup:

One of Us s01e01

Piszokul vártam, hogy végre megint valami remek angol krimi/dráma/thriller…!

…de rohadtul pofára estem. :-///

Hiába Jo Dempsie (Skins, The Fades, Game of Thrones), akkor sincs/nem volt ebben a pilotban egy szimpatikus, érdekes karakter sem.

Nem érdekel tovább, hiába csak négy rész – és én még nem csináltam ilyet angol minivel. :-(((

:shameonthem:

A fekete múmia átka & Hunt for the Wilderpeople

Nah, akkor térjünk vissza rendesen: üdv Mindenkinek! :sör:

Kemény időszakon vagyok túl: eladtuk a házunkat (hja, igen, a veresit, de most még innen tolom a blogot), és lefoglalóztuk az újat (ami igazából régi, a szomszédos Őrbottyánban, pontosabban Őrszentmiklóson), papírok után szaladgáltunk, bankoknál (de nem Bangkokban :-P ;-) ) toporogtunk és kuncsorogtunk :-P, sokat idegeskedtünk, és ráadásul a 8 éves, sokat harcolt laptopunk is megadta magát…

Volt egy olyan hét, amikor egy filmet, vagy sorozatepizódot sem néztünk meg – ellenben este 8-fél 9 körül ájultan zuhantunk az ágyba, annyira le voltunk lakva idegileg. :-///

De most új reményekkel, tervekkel, és egy új laptoppal vágunk neki az életnek – és a filmnézésnek meg a blogolásnak. :sör:

Most láttam is mindjárt két remek alkotást, amiről meg kell emlékeznem (meg két rosszabbat is, amikről… lehet, hogy meg sem fogok emlékezni később se :-P – beszéljünk inkább a jó(k)ról). :sör:

A fekete múmia átka

Annyit hájpolták ezt a filmet, hogy nekem rögtön zsigerből ellenszenves lett. :-PPP

Hogy „végre egy jó Rejtő film” meg ilyenek, és nem mellékesen azzal összefűzve, hogy Bujtor István hagyatékát és emlékét derekasan megköpködték – ettől már viszont határozottan undorodtam is. :-OOO

Csak úgy lehet valamit pidesztálra emelni, emberek, ha valami mást meg jól letaposunk…?! Ez valami elégedettséggel tölt el titeket…?! :eeekkk: :-PPP

A „Madarász Isti így, meg Madarász Isti úgy” lelkendezések meg pusztán azért tettek rá még egy lapáttal, mert „Istinek” legfeljebb az óvoda udvaron szólítottuk István nevű barátainkat, és elég nagy tockosok voltak beígérve a részükről, hogyha ezt az „istizést” az általános iskola első osztályában megpróbáltuk volna folytatni… :-P

Gondoltam is, na, ez az „Isti” biztosan valami 8-12 év körüli zsenigyerek lehet (akinek a papa-mama-Vajna :-PPP vett/adott egy filmet) – és eléggé feszélyezve, és felidegesítve is éreztem magam ettől. :-/// :-PPP

Szóval, mindezeket együttvéve: annyira nem érdekelt ez az egész film, hogy látatlanul utáltam, és meg voltam győződve, hogy az egész nem ér egy ruppót se... :-PPP

Hogy hogyan tettem félre ezt a zsigeri öklendezést mégis…? Nem tudok mást mondani: a Szentlélek sugallata… vagy nevezzük megérzésnek, ha zavar benneteket a hit. Egy váci könyvesboltban láttam meg a dvd-t, kézbe fogtam, megnézegettem, kiolvastam… és valahogy arra jutottam: ezt csak meg kellene nézni.

Nagyon örülök, hogy így döntöttem. :thumbsup:

Mert a 8-12 éves zsenigyerek Isti(ke) ide (aki egyébként november tölti a negyvenet :sör: :-) szóval, nemsokára már „Isti bátyám” vagy „Isti bácsi” lesz ő is! :-))) ), és agyonhájp oda… ez tényleg egy rettentően remek alkotás! :respect:

A manóba…! :-))))) Mekkorát vesztettem volna, ha kihagyom, én tulok…! :meaculpa:

Főleg úgy, hogy (szerintem sokadmagunkkal együtt) magam is nagy Rejtő Jenő rajongó vagyok, és az, hogy „ponyva” számomra mindig is olyan minőséget jelentett, hogy amikor első (nyomtatásban megjelent) novellámra egy régi magyartanárom azt mondta (amit volt szerencsém visszahallani), hogy „ezért ez nem egy magas irodalmi kategória, hanem ponyva” – olyan boldog lettem, hogy madarat (vagy Madarászt ;-) ) lehetett volna fogatni velem. :-DDD

Szóval, egy Rejtő Jenő és a régi nagy, kávéházi ponyvaírók előtt tisztelgő film az én számomra… maga „A Tribute”. :respect:

Arról nem is szólva, hogy csak a film után pár nappal, amikor utána olvasgattam a dolgoknak, nyílt rá a szemem arra a tényre, hogy – ezt tényleg egy Rejtő Jenő mű adaptációja: „A detektív, a cowboy és a légió”. :leborul:

De fontosnak tartom megjegyezni, hogy még mielőtt ez tudatosult volna bennem, már a film végefőcíménél összenéztünk Katicámmal, és mindketten azt mondtuk: ez egy nagyon jó film volt! :sör:

Nevettünk, örültünk, izgultunk, sírtunk is egy kicsit közben – mert igen, volt benne megrendítő rész is. Számunkra mindenképpen.

„Előre szólok, horkolni fog, de neked az lesz a legjobb altató. Ha beteg lesz a gyerek, ő leül az ágya mellé, és mesél neki. Fejből mesél majd, de olyan szépen, hogy mire véget ér a mese, a láza lemegy. Hálásan néz majd, ha megstoppolod a kedvenc zokniját. És minden vasárnap ő csinálja a reggelit. Készülj fel, olyan pocsék omletteket máshol sosem eszel. Sokat fogtok nevetni, és elalváskor puszit ad a szemedre, hogy a rossz álmok elkerüljenek. Bogaras lesz, néha zsémbes, de unatkozni egy percet sem fogsz mellette, azt garantálom. És szeretni fog, mert ezeknek az íróknak van szívük.”

…

Nagyszerű színészek alakítanak ebben a filmben: Schmied Zoltán, Haumann Péter, Szervét Tibor, Józsa Imre, Kovács Lajos, Hajduk Károly, Kovács Vanda, Radnay Csilla, Molnár Gusztáv, Hegedűs D. Géza, Tamási Zoltán…

És a film legvégén, az Gyönyörű, Feledhetetlen Rejtő Jenő és Korcsmáros Pál előtti tisztelgés… Nekem konkrétan elakadt tőle a lélegzetem. :leborul:

Csodálatos film lett, nincs mit tenni. :respect:

…nem olyan, mint amilyen Rejtő Jenő élete volt…

Rejtő Jenő szomorú élete 

Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

(Rejtő Jenő)

[1905. március 29. - 1943. január 1.]

…

Hunt for the Wilderpeople

(Hirtelen ráébredtem: nagyon nehéz „megszólalni” a fenti Rejtő Jenő megemlékezés után... de most már csak folytatom úgy, ahogy elterveztem. Előre is elnézést kérek, hogy feltehetően nem fogom tudni a Hunt-ot méltóképpen dicsérni. Túlságosan megérintődtem lelkileg A fekete múmia átka rivjún... :sry: )

 

Megint egy „mogorva morcos öreg, és a fiatal meg nem értett/különc barátsága” film: de méltó párja a Gran Torino-nak, és a St. Vincent-nek. :sör:

A csuda vigye el: hát ha ennyire kimeríthetetlen tárháza ez a téma a jó filmeknek, akkor jöjjenek szépen sorban! :-)

Mondom a hibákat, amiket felfedezni véltem: mert az összes többi királyság. :sör:

1.) talán kissé túl lineáris a történetvezetés, és emiatt, sajnos, túl kiszámítható a történet, szvsz

2.) igazából a Gran Torino és a St. Vincent is tartogatott komoly, elgondolkodtató, megrendítő pillanatot – ilyet valahogy nem sikerült átélni a Hunt-ban, és bennem ez hagyott némi hiányérzetet, hogy amikor lett volna lehetőség rá, akkor is „elpoénkodták”

Ám a gyönyörű új-zélandi táj, a rengeteg mosolygásra, nevetésre késztető jelenet, és a két remek főszereplő szerintem simán elvitte a hátán a filmet. :sör:

Sam Neill-t 69 évesen nagyon megtalálta ez a szerep :respect: és remek mellette a laza Julian Dennison is – igazából „eljátszanak egymás mellett”, ha mondhatom így, de éppen ez a lényeg az egészben. :-)))

Nem is tudom, mit mondhatnék még róla: remek, szerethető film lett belőle.

Pont egy sötét, hideg, téli éjszakára való, hogy felderítse, felmelegítse a szívünket. :sör:

2016. október 2. Magyarország

Misén voltunk ma Őrszentmiklóson - római katolikus, mint mindig.

És ez a Válaszos Zsoltár volt ma az imarendben:

"VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.” Vö. 8. vers.
Előénekes: Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, * és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt.
Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, * magasztaljuk őt zsoltárt zengve.
Hívek: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.”
E: Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, * hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt.
Mert ő a mi Istenünk, * mi pedig az ő népe, és kezére bízott nyáj vagyunk.
H: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.”
E: Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára, † „Ne keményítsétek meg szíveteket, * mint egykor Meribánál, Massza napján a pusztában, ahol atyáitok megkísértettek engem, * próbára tettek, bár látták számos csodámat.
H: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.”
 
Zsolt 94,1-2.6-7.8-9"

...

Aztán hazajöttünk, és valahogy... kedvem támadt Majkát hallgatni, és vele együtt rappelni:

"Mindennap fáj, hogy kik osztják az észt és közben csak egymásnak osztják a pénzt,
mindennap butít és oltogat, ellenséget keres és ő jól mulat,
mert érzem a bőrömön ahogy nézel, az indok nélküli testi kényszert,
ráhúznád sorban a bűnöket, mert az előítélet most jól fizet.
Emlékszem anno a gyermekkora, mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent és nem érdekelt melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk, mi mások voltunk, mégis összeszoktunk,
most egymásra vagyunk mégis idegesek, pedig egy nép vagyunk és nem idegenek.
Bujkálás, sírás, gyilkosság, kínzás, bombázás, tiltás, pusztítás, irtás,
fájdalom, halál, betegség, veszettség, vagonba tereljék, láncokon vezessék,
EZT SZERETNÉD?! Igen, ez a végzeted, aki átélte látta a lényeget,
lát katonákat odafent a képeken és jobban fáj, mint azt képzeled."

...

Aztán pedig újra a mise jutott eszembe:

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt második leveléből
Bátor szívvel tégy tanúságot Jézus Krisztus mellett!
Szeretett Fiam!
Figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében. Eszményed az az egészséges tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál. Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.
Ez az Isten igéje.
2Tim 1,6-8.13-14

...