Abraham Lincoln: Vampire Hunter – Abraham Lincoln, a vámpírvadász

„A balta szól nekünk,

A balta van velünk,

Hogy hasítson és szabdaljon és vágjon!

A balta harcba hív,

A balta várja így,

Hogy mind, ki férfi, egy ösvényen járjon!”

Guilty. Pleasure. :-D

Én imádtam a film minden rezdülését – igaz, nagy rajongója vagyok Timur Bekmambetov munkásságának, szóval, nyugodtan nevezhettek elfogultnak. :-)

Lincoln? És vámpírok? Hogy ez mekkora hülyeség?

Nem ér-de-kel! :sör: :-)

Marha jó hentelések, „bekmambetovos” képek és lassítások sorjáztak, amik egytől-egyig vagányak és dögösek voltak. :icecool: :thumbsup:

Nekem még az is bejött, hogy játszottak benne nagy nevek – csak csupa remek, markáns karakterszínész, akiket istenigazából nem láttunk főszerepben, főleg nem mainstreamben.

Benjamin Walker, Dominic Cooper, Anthony Mackie, Rufus Sewell, Marton Csokas, Jimmi Simpson. :sör:

Oké, imádom a harcművészeti filmeket, és mivel a Wanted lehetetlen alapötlete („csavart lövedék”) és az azzal kapcsolatos coolságok is kilóra megvettek, hát képzelhetitek, hogy mennyire magam alá… aléltam :-) a gyönyörtől, amikor a hosszú nyelű (vagány dizájnos :-) ) favágó fejszével mutattak be hajletevős formagyakorlatokat. :cooool: :atomállat: :-D

És, süllyedjek ezzel még mélyebbre a szemetekben… szemetek :-)… mármint úgy értem, hogy „fene a szemetek!” :-)… nekem tetszett a sztori is: Seth Grahame-Smith egész jól kitalálta ezt az egészet. :sör:

Ott éreztem némi bizonytalanságot, amikor ugrottunk vagy 20 évet a történetben… de az azt követő rész újra meggyőzött arról, hogy egészen kerek sztorit talált ki az író. :sör:

A gettysburg-i csata beágyazását a történetbe, és a jelentőségének egy egészen más szempontot kreáló szárnyaló fantáziát pedig külön üdvözlöm: mert nagyszerűen ki lett találva. :sör:

Beidézem ide most Lincoln eredeti gettysburg-i beszédét – ami a filmben is elhangzik – és most ne Észak és Dél, hanem emberek vs. vámpírok viszonylatban gondoljatok bele:

„It is rather for us to be here dedicated to the great task remaining before us—that from these honored dead we take increased devotion to that cause for which they gave the last full measure of devotion—that we here highly resolve that these dead shall not have died in vain—that this nation, under God, shall have a new birth of freedom—and that government of the people, by the people, for the people, shall not perish from the earth.”

Egész komoly áthallásai vannak, nem?! Én ezt is a film javára írom. :sör:

Még pár szó a filmbéli harcjelenetekről…

Nem tudom igazán eldönteni, hogy melyik rész volt a kedvencem… Talán az elszabadult ménes közepén dúló harc? Vagy a new orleans-i leszámolás? Esetleg a robogó vonat tetején zajló összecsapás? Mindegyik igazi ínyencség… :thumbsup:

Összességében: szerintem egy kellemes kalandfilmmel van dolgunk, és igazán nem értem, hogy mi többet/jobbat lehetne várni ettől a témától, mint amit/amennyit az Abraham Lincoln: Vampire Hunter adott nekem/nekünk. :sör:

„A balta ránk tekint,

A balta látja mind,

Tetemre készen, ölni-halni bátran!

A balta büszke ránk,

A balta cimboránk,

Legyünk mi is büszkék rá mindahányan!”

A versbetéteket Raoul Renier – Kornya Zsolt remekbeszabott „Baltadal” című verséből idéztem. :sör:

Máig is nagyon hálás vagyok az „Orkháború” című regényünkben megjelent nagyszerű költeményeiért! :respect: :leborul:

Úgy éreztem, hogy nagyon is illő mottó a Baltadal ehhez a filmhez… :-)

Weekend

„A man standing up with another man, in front of everyone saying that, "I love you and I want to get married", I think that's a pretty fucking radical statement. I mean, standing up and saying, "I want to spend the rest of my life with you", when everybody's looking at them, saying... that it's wrong, it's disgusting, it's sick. I mean, people say that we should go to hell for this… fucking go to fucking hell.”

Nem egy egyszerű film… Hm.

Kedvesemmel néztük végig (aki NŐ! – ezt most fontosnak tartom leszögezni… :-) ), és mindketten nagyon vegyes érzelmekkel birkóztunk a film alatt…

Mert tényleg: bármennyire is próbálunk modernek, toleránsak és nyitottak lenni… azért voltak pillanatok, amiket nehezen tudunk… hm… „feldolgozni” és első felindulásból megemészteni.

De le kell már most szögeznem (mert tartok tőle, hogy így eléggé rossz ízű ez a felütés…), hogy mindkettőnknek tetszett a film – döbbenetesen merésznek tartjuk, de amit közvetít/átad, az viszont tiszteletre, elismerésre és… szeretetre méltó. :respect:

Két véletlenül, egyetlen hévégére egymásra talált meleg srác, Russel (Tom Cullen) és Glen (Chris New) története, akik közül az egyik nagyon bátran és kiállva, keményen ki is áll magáért – a másikuk jóval csöndesebb, magába forduló, aki csak a barátai előtt vállalja fel önmagát.

Alapvetően lelki küzdelem és önmarcangolás – a másik oldalról pedig… első látásra fellángoló szerelem.

És itt van a kutya elesve: mert ha ez az banális történet egy nő és egy férfi között történik meg, akkor azt könnyen megemészti az ember… sőt, még azt is jobban, amikor két nő között… node, amikor két borostás férfi csókolózik, az azért már csapkodja a biztosítékot, sokunknál.

Ráadásul a film nem is „szívbajos”: a szerelmi együttlétet – ha nem is hard core, de egyáltalán nem (ál)prűd módon interpretálja a nézőnek. Amitől azért néha elkerekedik az ember szeme…

…és nagyon nehéz azt mondogatni magának: „de hát ez is két ember szerelme, nem más”.

Szóval, az egyszeri nézőnek rendesen meg kell harcolnia saját előítéleteivel – hogy megláthassa az övékét. :respect:

Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki fogja/tudja (egyformán) értékelni – de nekünk emlékezetes és értékes filmélmény marad. :sör:

Moonrise Kingdom – Holdfény királyság

Hogy ez milyen kellemes meglepetés…! :sör:

Egy vidám, szerethető, aranyos és végig élvezetes, csodálatos tájakon forgatott, gyönyörűen fényképezett film – nagyszerű gyerekszereplőkkel, és igazi nagy színészek jutalomjátékával. :respect:

Csak jót tudok mondani róla: egy igazi unicum – amit, bevallom (mea culpa… megint azok a fránya előítéleteim… :-( ), soha nem vártam volna egy amerikai filmtől… :-///

De most belátom, tévedtem: ez egy eszméletlen jó élmény volt! :thumbsup:

Már az indítása remek, már akkor felsejlik az emberben: „te, itt valami nagyon jó van készülőben…!”. :-)

…és amikor megjelenik az erősen kerti törpére hajazó narrátor, Bob Balaban – akkor menten bizonyosságot is szerzünk sejtelmünkről. :-D :sör:

Valahogy, nem csak a kerti törpe narrátor miatt :-) de többször „déja vu” érzésem volt közben, és az „Amélie” ötlött fel bennem… de ez sosem „szolgai utánzás” szintjén, hanem... pusztán a finomságok, a meseszerű képek, a végtelenül jópofa karakterek és az aranyos humor miatt. :respect:

És most kezdem az ömlengést (aki nem bírja, az kérem, kapcsolja ki!) :-)

Két különleges, 12-13 éves fiatal Suzy (Kara Hayward)és Sam (Jared Gilman) története, akik különcségük folytán kissé ki vannak rekesztve saját csapatukon/osztályukon belül, és ez óhatatlanul egymás felé fordítja őket.

Ahogy lelki társra lelnek egymásban, elhatározzák, hogy megszöknek, és a világtól elkülönülve fognak élni. De persze ez egy szigeten meglehetős nehéz… :-) Főleg úgy, ha a fél lakosság és egy teljes, állig feljelvényezett cserkészcsapat ered az ember nyomába… :-)

A cserkészcsapat élén Edward Norton áll Scout Master Ward szerepében, aki én nagyon szeretek és tisztelek jó ideje – és igazi jutalomjátékot mutat most is. :respect:

A rendőrfőnököt Bruce Willis, a főcserkészparancsnokot Harvey Keitel, a Bishop szülőket Frances McDormand és Bill Murray, Ben bácsit Jason Schwartzman, a szociális szolgálat képviselőjét pedig Tilda Swinton alakítja – mindannyian remekelnek a rájuk bízott szerepekben. :respect:

Kár a történetre további szavakat pazarolni: végtelenül élvezetes. :-) :thumbsup:

A tájra és az íróra, meg a rendezőre viszont kell. :respect:

Wes Anderson (The Royal Tenenbaums, The Life Aquatic with Steve Zissou, The Darjeeling Limited, Fantastic Mr. Fox) írta és rendezte, Roman Coppola társíróként működött közre – miként a Wes Anderson neve után szereplő produkciókban is…

Szerintem egészen lenyűgöző munkát végeztek. :thumbsup:

Mert bevallom, nekem anno a „The Royal Tenenbaums” nem jött be annyira… a „The Life Aquatic with Steve Zissou” -ban éreztem a potenciált… de az sem ütötte át nálam a falat… a „Fantastic Mr. Fox” sem nyűgözött le úgy, mint sok más nézőt…

…egyedül a „The Darjeeling Limited” volt az, amiért teljes mellszélességgel tudtam lelkesedni. :sör:

És talán ez azt jelenti… nálam… hogy Wes Anderson „érettebb/kiforrottabb” műveit szeretem.  Azaz szerintem filmről-filmre jobb az úriember. :respect:

A táj pedig: Narragansett Bay, Fort Wetherill…

…Conanicut Island…

Valami eszméletlen gyönyörű helyek – a Kedvesem végig azt kérdezgette: „de biztosan nem Angliában játszódik?!”. :-)

Hát igen, a Barafundle Bay is valami hasonló szépség (mint ahogy arról a „Third Star” élménybeszámolómban korábban már megemlékeztem). :thumbsup:

Valami egészen nagyszerű, felüdítő, megvidámító élmény a „Moonrise Kingdom” – minden korosztálynak és lelkiállapotnak melegen ajánlom. :-) :sör:

666 Park Avenue s01e01

„- Hard to believe it's been ten years, Mr. Hartwell.

- Not yet. Please. I need more time.

- I'm generous with a lot of things, my friend, but that is not one of them. Let me tell you about a violinist I knew. The hard truth was he just wasn't talented enough. What do you think he would have given to be the best?

- Anything.

- Not anything.Everything.”

Igaz, hamarosan itt van az „American Horror Story” második évada (október 17-én! :thumbsup: ), de vannak, akik szintén ugyanarra a sötét, titkokkal teli… vagy inkább sötét titkokkal teli… mélybe vivő ösvényre lépnek.

Ilyen a 666 Park Avenue. Amivel nekem nincs különösebb bajom. :welcome:

Mondjuk, azon azért túl kell tennie magát az embernek, hogy a sorozat főtémáját már páran-párszor körüljárták… Needful Things, Storm of the Century, The Devil’s Advocate… de én bírom ezt a… ööö… kérdéskört? felvetést?... szóval, nyugodtan jöhet egy új megközelítés.

Mondom _új_. Szóval, próbáljunk meg adni valamit pluszt a témához. :sör:

A 666 Park Avenue első felütésre vázolta az alapokat: amikkel semmi gond nincs. Oké.

De a későbbiekben bízom benne, hogy lesz valami merész, új megközelítés, vagy nézőpont, különben… csak ugyanazokat az ismerős köröket futjuk. :-S

Főleg azt utálom, amikor arra hegyeznek ki egy ilyen filmet, hogy „látod? felesleges a küzdelem, az ima, vagy bármilyen erőfeszítés: az ember magára hagyott és esélytelen a Gonosszal szemben” – ez azért meglehetősen… hm… sablonos, és irritáló megközelítés. Újra és újra. :-///

Na, de azért ne előre okvetetlenkedjek: a 666 Park Avenue felütése határozottan kellemesre sikeredett. :sör:

Rivjúikban mások szóltak már a remek főszereplő választásról – most megteszem én is ezt. :sör:

Terry O’Quinn (Gavin Doran) és Vanessa Williams (Olivia Doran) nagyszerű párt alkotva hozzák a… hatalommal és sötét erővel bíró háztulajdonosokat.

Azt hiszem, hogy kettejük karizmatikus játéka önmagában elég lesz/lenne ahhoz, hogy a film működjön: és egyelőre ez is a helyzet, mert a többiek körülöttük egyelőre nem tudnak kilépni a „következő áldozat” sablon statisztaszerepéből…

A harmadik szereplő pedig, aki… igen, aki, nem _ami_... hozza még a showt, maga a Ház.

Úgy hiszem, nagyon komoly/ijesztő/félelmetes játszótér lesz a fiatal, gondnok párnak – akik nevét egyelőre feleslegesnek tartom leírni. Nem tettek még le annyit az asztalra…

Az alapsztorit nyilván mindenki ismeri, de aki nem, annak is nyilvánvaló lesz a nyitóepizód első pár perce után: a Terry O’Quinn által megformált Gavin Doran egyfajta ördög, aki (be)teljesít ezt-azt az emberek kívánságai közül – aztán pedig kőkeményen behajtja az ellenértéket.

"Nasty act of God"?

A fiatal, a gondnoki állásra frissen felvett pár pedig lassan felfedezi ezt a furcsa, különös helyet: sőt, egyelőre nem is annyire mindketten, csupán a lány – a pasi persze vak és süket a természetfölöttire… Egy fordított Mulder és Scully. :-)

Nekem tetszett az ismerős helyzet, az ismerős ijesztgetés (American Horror Story), az emberi (bűnös) vágyak csapdája és az Ördöggel kötött alku önsorsrontó átka.

Biztosan nézem tovább… és azt hiszem, Kedvesem is csatlakozni fog hozzám ebben… :-)

(Ő is nagy AHS fan. :-) )

…és majd meglátjuk, hogy a 666 tudja-e nyújtani azt az esszenciát, amiért megéri követni.

„They're never going to let you go.”

Copper s01e06-e07 Arsenic and Old Cake & The Hudson River School

„- What's the word? How many dead bodies we got laying about this morning?

- Only one.

- One? Sweet Jesus! If the crime rate keeps heading South, we'll be out of a job.”

Szerintem… marha jó ez a Copper. :-)

Imáim meghallgatásra találtak, és két nagyon jó résszel lettem gazdagabb. :sör:

Az „Arsenic and Old Cake” több szinten is bejött: egyrészt jópofa volt a nyomozás – muszáj volt végigvigyorogni… :-) ; másrészt két remek mellékkarakter nyújtott benne főszereplőhöz méltó alakítást: Andrew (Dylan Taylor) és Robert (Kyle Schmid) lopták a showt, de rendesen.

És ezáltal az egész valahogy egy komolyabb, jobb szintre lépett. :respect:

A kis, nagyszájú, koraérett Annie egy bitang nagy pofonba szaladt bele – és csak azért nem mondom azt, hogy „végre”, mert ilyet az ellenségének sem kíván az ember… :-///

Ráadásul ezt még tetézte az, hogy Corkynak úgy hazudnak a csajai, mint a vízfolyás, ami vagy azt jelenti, hogy detektív ide, vagy oda, totál hülyének nézik – vagy azt, hogy annyira biztosak a saját, Corkyra gyakorolt hatásukban/befolyásukban, hogy ez meglehetősen túlzott magabiztossággal ruházza fel őket…

…mondjuk, azért az is elgondolkodtató, hogy nincs a Copperben egy olyan női szereplő sem, aki szimpatikus lenne. Ez azért elég hímsoviniszta forgatókönyvírásra vall.

Mondom én, ugye, aki… :-P :-)

A „nagy bunyó” is lezajlott közben, szinte mellékesen, mert bármennyire is éreztük, hogy a fiatal Jasper élete múlik ezen a bokszmeccsen, valahogy ezt nem sikerült eléggé kiemelni…

…bár a meccs végét azért szépen megoldották – pedig nagyon egyirányú utcának látszott a végkifejlet. :sör:

A „The Hudson River School” megintcsak nagyon jól sikerült.

 „Corky's like a mad dog... the longer he chews on a bone, the sharper his teeth get.”

Érdekes, pedig ebben a részben alapvetően csak előkészítették, felvezették, megalapozták a következő részek történéseit mégis egy izgalmas, a figyelmemet teljesen lekötő epizód kerekedett ki.

Robert (Kyle Scmid) megint központi szerepet követelt magának, és végre Corky is villantott egyet a vad, ír énjéből… és kivicsorgó fogai megmutatták, mennyire nem kifizető hülyének nézni.

„If anything happens to Annie, I will cut you! Right across your voicebox, and you can scream, but no one's going to hear you. You understand me?”

Én nem tudom, hogy Robert mit kavar közben, de nagyban játszik (a _tűzzel_... ) ez nem vitás. És marha érdekes, ahogy teszi a dolgát… Eddig is okozott már jónéhány (kellemes) meglepetést, biztos vagyok benne, hogy ezúttal sem lesz másként. Nagyon kíváncsi vagyok, hova futunk ki ezzel a szállal. :respect:

„That's some dangerous business, major.”

Francis (Kevin Ryan) felszívta közben magát (hja, mert őt is hülyének nézte egy nő… megint… :-P ), szóval, benne is feszülnek indulatok, rendesen… És ha egyszer rájön, hogy ki ölte meg az ő Mollyját, akkor…

Szóval, itt is van robbanási potenciál, bőven.

Mondom, alapvetően csak „(meg)alapozás” zajlott az epizódban – de azt nagyon jól csinálták. :respect:

Én nagyon várom a folytatást. :sör:

„- That's what the race traitor Lincoln did to me, to my family's good name.

- A man's name is all he has. How can I help you reclaim your own?”