(A szubjektív élménybeszámolóm nyomokban spoilert tartalmaz DE meggyőződésem, hogy ezek a film "élvezetét" nem fogják rontani. Ha láttátok az első Avatárt, akkor meg főleg nem.)
Döbbenet.
…
Ezen kotlott James Cameron 13 (tizenhárom!!!) elcseszett, füstbe ment évig…?!
Uramisten…
Ha ez a film 2010-ben jött volna ki, és Cameron azt mondja, hogy villámgyorsan írta meg a vécén, miközben a nagydolgát végezte, egy hirtelen a keze ügyébe került vécépapír gurigára, akkor azt mondom: hát, igen, ilyen rövid felkészüléssel kábé ennyit lehetett kihozni belőle.
De tizenhárom év alatt… aranyapám… :-OOO
Döbbenten néztem, hogy elsózza nekünk _újra tök ugyanazt_, amit már egyszer leforgatott az első részben. Döbbenten néztem az töméntelen önismétlést, az ötlettelenséget, a sablonokat, a logikátlanságokat.
Nem hittem volna, hogy az Avatár a Mátrix sorsára jut… vagy oda ahogy Lucas és Spielberg megerőszakolták Indyt… Nem hittem volna, hogy Cameron teljesen hülyének néz mindenkit, és megcsinálja „Az ébredő Erő” Avatár 2.0-verzióját.
Döbbenten állok az előtt, hogy ajnározzák ezt a filmet.
Itt mindenki vak és süket? Vagy senki nem látta az Avatárt 2009-ben? Vagy látta, de mára mindenki elfelejtette…?
…
Ez nem egyszerűen döbbenet, hanem a pofátlanság csúcsa. Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :-PPP
…
A film közepén tekeregtem a széken, zsibbadt a lábam, és rohadtul untam magam.
Hogy miért is?
Én emlékszem, amikor kiskoromban anyukám összekiabált minket az udvarról, hogy „Gyertek, kezdődik a Cousteau kapitány!” – és mi rohantunk, és néztük, ahogy a Calypso kormányánál állva egy fantasztikus, csodálatos ember megmutatja nekünk a tenger világát. Fekete-fehérben. És mi mégis tátott szájjal ámultunk. :leborul:
Itt film közepén Cameron lesz szerelmes saját teremtményébe, úsztat minket a Pandora tengerében, csilli-villi lények között – én úgy éreztem, órákon át… És úgy untam ezt a túlcicomázott, giccses szépelgést, hogy ott is vakartam, ahol nem viszketett: „történjen már valami, baszki! akármi, bármi!”. :-OOO
…és Jacques-Yves Cousteau áldott emléke járt az eszemben…
Aztán megjelent az első tulkunbálna. És nekem megint egy klasszikus jutott eszembe…
Jeffrey Stone – John Caldwell: Sztárt Wársz? Bárgyú Árnyak (1999)
Miután csöndben kividultam magamat ( :-) ), figyeltem ezt a tulkunbálna-mitológiát.
Ezek a hosszúszárnyú tulkunbálnák sokkal okosabbak, mint egy ember! Értenek a filozófiához, a matematikához, fejben(!) verseket írnak, két strófa között másodfokú egyenleteket oldanak meg, és kvantumfizikáról kvaterkáznak, meg csupa ilyesmi…!
Ám! Node! Amikor tulkunbálnavadász-hajók üldözik őket: hát abonyekbe! Pont úgy viselkednek, mint egy átlagos, hülye bálna! Nahát! :eeekkk:
És amikor beszélgetnek a metkayinákkal (akik a lélektestvéreik!), miről is van szó?
„Anyád, hogy van?” „Jó volt a hínártermés az idén?” „Te hogyan készíted a planktont?” „Mikorra vagy kiírva a gyerekkel?” „Találtál már egy jó bébiszvimmert?”
Igen, igen, ilyen mélységesen sekélyes, (le)épületes fecserészés folyik. A végtelenül rohadt okos tulkunbálnákkal. Akik egyébként kurvára nem segítenének ám egy bajba jutott társuknak – nem úgy, mint a vaddisznók, a zebrák, a gnúk… meg vagy 1000 kevésbé okosságos, „sima” állat idelent a Földön. :-P
És közben kapjuk a „tinédzserek beilleszkedése az új középsuliba”-sablonköröket. Bullying, csajozás, rivalizálás, balhé, összebékülés. Szóval, a teljes repertoár. Csak itt a vízben vagyunk. De nekem már ettől teljesen újszerű! (A lónak a fa…rát, azt… :-PPP)
A Végső (Előtti Vagy Néggyel?!) Leszámolás meg: óóó, meg ááá…!
Jönnek ám a metkayinák vagy két-háromszázan! Meg Sullyék hatan.
A Végső(?) Csata meg megy-megyeget… egyszer csak: abonyekbe! Hát nem csak Sullyék hatan vannak az egészen sok ellenséggel szemben…?! Hova a francba tűnt az a sok metkayina?! Nem, nem ölték meg mindet: a film végén büszkén várják Sullyékat odahaza. Biztos csak úgy beszélték meg, hogy rohamra felsorakozunk – aztán harcoljanak Sullyék, mi megyünk haza, kezdődik a vízállásjelentés! :-PPP
A „tisztáldozatról” csak Dávid véleményét idézném: „Tudtam, hogy valaki majd meghal közülük, de hogy pont az, akit a legkevésbé ismertünk meg, és szinte semennyire nem kötődtünk hozzá… azt azért elrontották. Ezen nem lehetett meghatódni, vagy megrendülni.”
…és a végén az 1011. sablonpont: „a Gonosz tovább él”. Pipa. Cseszd meg.
…
Azt meg már csak úgy csendben kérdezem meg: hogyan, miért lett Spiderből magyarul Gekkó? Nehogy összekavarja a sok hülye, egybites magyar néző Spidermannal…?! :-PPP
És a legvégén Sully: „mi már metkayinák vagyunk! ez az otthonunk! itt vetjük meg a lábunkat, és nem menekülünk tovább! harcolni fogunk!”…
…én meg arra gondoltam: te, Sully, eleddig meg omatikayák voltatok! Az Erdő volt az Otthonotok! Onnan meg simán elmenekültetek! Hát mi az anyádért nem OTT vetetted meg a lábadat?! Óóó, anyám, borogass… „Szívet cseréljen, aki hazát cserél!” :-OOO
Nem volt érdemes erre tizenhárom évet várni, James. Egy évet se lett volna érdemes. Úgy látszik, megöregedtél, megfáradtál, csak ismételni tudod önmagadat. Ebben a filmben az eredetiség szikrája sem csillant meg. Csak innen-onnan összelopkodtad és összefércelted. Ha 13(!) év alatt csak ennyire telt: akkor ideje befejezned a szakmát. :thumbsdown:
Üres látványfilm. Mint amilyet a Planetáriumban vetítettek.
A valódi címe lehetne mondjuk: „Az Akvárium, és ami benne van”.
És a tanulság? Megmondom: ha túszul ejtesz egy gyereket, gyorsbilincseld a hajókorláthoz. Az mindig beválik. :-PPP :-DDD
Meg az, hogy egy jó TÖRTÉNET nélküli látványfilm szart se ér. :thumbsdown:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése