Egy meglepően remek sorozatról – és egy olyanról, amely (olybá’ tűnt) remekül építkezik… de a végén saját alapjára omlott, mint egy bontásra ítélt, tervezetten felrobbantott toronyház. Ám abban nem vagyok biztos, hogy tényleg ez lett volna „A Terv”… :-PPP
Folk med Ångest – Anxious People – Hétköznapi szorongások s01
„Tévedni emberi dolog – megbocsátani isteni. …Büszke vagyok rád.”
Egy lakáslátogatási napon (amikor az eladó lakásban az ingatlanos nyílt napot tart, és bárki szabadon bemehet az utcáról megnézni) nyolc ismeretlen ember gyűlik össze egy házban: mindenki más-más indíttatásból. És ahogy ott nézelődnek, egyszer csak berohan egy félresikerült bankrablás után egy álarcos alak, aki túszul ejti őket. A túszhelyzet már az első epizód végén megoldódik, mindenki szabadon és (viszonylag) sértetlenül távozik – ám a túszejtő rabló szőrén-szálán eltűnik.
A városban egy eléggé inkompetensnek tűnő apa-fiú páros a „főrendőrök”, akik a titokzatos rabló nyomába erednek – és úgy tűnik számukra, hogy a túszok közül néhányan nem mondanak igazat…
Az egyik rivjúban címében azt olvastam: „Szétröhögtük az agyunkat a „Hétköznapi
szorongásokon” ” – én meg arra gondoltam, hogy akkor csesszétek meg
magatokat. :thumbsdown: :-PPP
Nem mintha nem lenne humoros…
…de bőven vannak benne olyan személyes drámák, hogy az embernek olykor belesajdul a szíve… és teleszalad könnyel a szeme.
„Kérdezni akarok valamit… és Isten irgalmazzon nekünk, ha hazudsz.”
Éppen ezért rohadt primitív dolog „leszétröhögtemezni” ezt s sorozatot.
És amilyen gyönyörűen összeáll a végére a kép, hogy ki-miért volt éppen akkor abban a lakásban, és hogy mi minden köti össze az embereket tudtukon kívül – az valami szívet melengető.
Fredrik Backman tud valamit: megszólítja az embert, és olyan történeteket mesél el, amiket megnézve, meghallgatva, elolvasva többek leszünk.
Talán még jobb emberek is… ki tudja. :respect:
10/10
Archive 81 – A 81-es számú archívum s01
Az immár már szokásosnak nevezhető horrorsorozatunkat kerestük, és így vágtunk bele a 81-es számú archívumba.
És egészen az utolsó részig úgy éreztük, jó lóra tettünk…
Ám a befejező, nyolcadik rész nem erősített meg bennünket ebbéli hitünkben – hogy diplomatikusan fogalmazzak.
Valahogy olyan érzésem lett, mintha a készítőknek semmi terve nem lett volna arra nézve, hogy hogyan is fog végződni ez az egész a történet, és valami gyors storminggal (nem, brain nem volt benne, ez egészen biztos… :-PPP ) összelapátoltak volna oda valamit.
…
Jó kis beszardellázós, nyomasztó, misztikus horrornak indult – de az utsó rész nagyon rossz, kellemetlen ízt hagyott az ember szájában. Voltaképpen azt nehezményeztem leginkább, hogy a Stranger Things remekül megmutatott nekünk egy másik, démoni dimenziót a „The Upside Down” képében – ahhoz képest iszonyatosan szegényes és gagyi megoldás volt szvsz a 81-esben az „Otherworld”. :-PPP
A „végső megoldás” pedig… ehhh… :-/// :-PPP
Valaki írhatott volna ide jó befejezést: a Midnight Mass és a Hellbound meg tudta ezt tenni…
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése