2019. március 3., vasárnap

How to Train Your Dragon: The Hidden World – Így neveld a sárkányodat 3.



 
„Úgy éltem én, mint a gyermek,
Nem ismertem a szerelmet.
Csak futkostam a világban
Míg szívedre rátaláltam.”

Csukás István: Süsü és a sárkánylány (1984)



Hááát… igen.

Mert frencsájzok futnak ide-futnak oda, kifutnak valahova… vagy egyszerűen kifulladnak… kifakulnak… megfáradnak… régi önmaguk árnyékává válnak.

Amikor kibaktattam kedvenc, gödöllői mozimból, arra gondoltam, hogy bakker, Csukás István 35 évvel ezelőtt megírta már a How to Train Your Dragon 3. részét – csak akkor azt a „Süsü, a sárkány” 9. részének nevezték… :-P :-/ :-S

Aztán az futott át az agyamon, hogy lehet, mindenki egyfelé gondolkozik ilyen sárkányos-témában… azért a durva hasonlóság…

Meg különben is: mit kerestem én majdnem ötvenéves fejjel ezen az előadáson?!

Megmondom a frankót: a nosztalgiát, a szentimentalizmust. Igaz, rá kellett dumálnom Dávidot, hogy nézzük meg együtt – ha már 2010-ben és 2014-ben is együtt néztük moziban az első két részt. Ha a frencsájz (elvileg, ugye… :-S :-P) a végéhez is ér, legyünk ott mi ketten, akik az indulásnál is ott voltunk.

Hülye szentimentalista vagyok, ugye…?! :-///

Mert frencsájzok emelkednek fel, és buknak el, tűnnek el a süllyesztőben – van, ami már a második résznél elbukik; van, ami csak a harmadiknál esik össze, tökönszúrva magát; és persze akad olyan is, amelyik már az indulásnál, az első résszel hasra esik saját lábában, és nem is lesz belőle frencsájz… :-PPP

Nos, a How to Train Your Dragon a harmadikig bírta – az első kettőben még vitte a szív, a lendület, a bátorság… és a harmadikra elerőtlenedett, elgyávult, „bátran mert jótól lopni” :-PPP (Csukás István :thumbsup: ), és feleresztett egy lufit a légtérbe… Mint a gőzfürdőben a békegalambot. :-PPP

Emlékszem, anno, 2007-ben, amikor az elsőre Word of Chaos, később World of Chaos számítógépes játékon dolgoztunk – ő volt az, ha netalán emlékeztek még:


…a cégnél lévő nagymenő játékfejlesztő megmondóemberek úgy fikáztak/toltak háttérbe/igyekeztek hasznunkat-érdemeinket kisebbíteni, hogy nekünk storylinereknek egyfolytában azt sulykolták, úgy legyintettek ránk: „a sztori nem számít, úgyis a látvány fogja eladni”. :-PPPPPPP

Nos, amikor végül, kínszenvedéssel megjelent Németországban a játék (bugokkal terhesen…), minden rivjú arról számolt be: „a látvány az a _minimálisan elvárható_, ellenben a remek dialógusok, és a jópofa sztori egészen megmentik a játékot”.

…mondanám, hogy no comment, de nem mondom. Csesszétek meg. :-OOO :-////

Én nem is értem, hogyan, de valamiért úgy tűnik, hogy ezek a frankómegmondó überarcok most valamiért a DreamWorks-nél találtak munkát, és… mit ad Isten?!... ugyanezen elvek mentén dolgoznak a mai napig.

„Te, öcsisajthavercimbi, ne vergődjünk azon, hogy jó története legyen a harmadik résznek, úgyis a 3D és a 4G fogja eladni az egészet! Az írók pénzét meg felvesszük mi a haverokkal, érted, ugye?! :kacsint: Meg egyébként is, jut eszembe, ideát az USÁ-ban ismeritek Csukás Istvánt, és a Süsüt?! Nem-eee…?! Akkor van egy baromi jó ötletem. Ugyanis 1984 karácsonyán ment a magyar tévében…”



És basszus, az 1 óra 44 perces játékidő kábé 44 perce alatt nézhettük, ahogy a sárkányok kergetőznek az égen, felhők fölé/mögé/közé repülnek, vízközelben repülnek, turbékolnak, andalognak, sárkányvárba mennek, ott is gyönyörködnek, és repülnek-repülnek-repülnek…

Két gond van ezzel, atyafiak.

Egy: Én 2D-s előadáson voltam. És ezeket a részeket egészen untam. :-PPP És viszonylag sok volt belőlük. :-PPPPP

Kettő: A moziban – minő meglepetés! – volt egy rakat kisgyerek is. Ők is kurvára unták. A szülők pedig kétségbeesetten igyekeztek csitítani őket, mert elkezdték magukat szórakoztatni – ha már a film, amire befizettek, pont ezért, nem tette meg. :-PPPPP

Az a helyzet, DreamWorks áldott kreatívjai, hogy csináltatok magatoknak egy hattyú halálát. Egy szépségesen szép (de üres) búcsút a frencsájztól, saját magatokat dicsőítő (unalmas) képsorokkal.

Ami még látványos volt – de nem úgy, ahogy ők tervezték :-PPP –, hogy mennyire nem tudtak mit kezdeni a karakterekkel a készítők.

Ez leginkább Eret karakterénél érződött, aki… mondanám, hogy biodíszletként, de inkább csak sima díszletként ment át a képen 5x balról-jobbra, és 7x jobbról-balra. :-PPP

Aztán hogy micsoda egy fa… fax… a… izé, remek főgonoszt találtak ide! Ez egy übermensch volt, de komolyan: egy übergonosz, akinek _mindenre_ volt aduásza. És olyan brutál übersárkányai, amik csak neki engedelmeskedtek és sárkányokat öltek!

Az életcélja pedig valami zseniális: minden sárkányt el akart pusztítani a világon!
Húúúúú… Háááááá… Assszzzztaaaa…
:-PPPP

Hát… én nem is tudom… Pusztán csak leborulni szeretnék az uszkve kábé másfél-kettő perces agyvihar előtt, amikor ezt az utolérhetetlen, kivételes ideát valaki felböfögte a DreamWors-nél.
:-PPPP

És ahogy próbáltatok úgy szájba rágni mindent, hogy azt már egy jóérzésű madárfióka sem fogadja el a saját anyja szájából. :-PPP

Baszki: itt egyfolytában folyt a könnye valamelyik szereplőnek, hogy felhívja a figyelmet – „itten mostan, kérem szépen, sírni kell a nézőnek is, már… ha nem tudná a tuskója”. :-PPP

Az, hogy én ezen megsértődök – oda se nekem. Hol vagyok én már célközönség?! Na, ugye. :-P

De kikérem magamnak a gyerekek nevében is: mert nem hülyék. Ha valami tetszik nekik, nevetnek – ha valami félelmetes, megijednek – ha valami szomorú, sírnak.

Ám ez parancsszóra nem nagyon megy, ugye. A pavlovi-reflexek sem indulnak be ilyenkor. :-PPP


„Ne sírj, kiskirályfi! Nem örökre megyünk el! És majd ti is eljöhettek hozzánk játszani, a mi gyerekeinkkel! És én mindig jópajtásod maradok, és soha, de soha nem fogom elfelejteni, hogy itt élhettem veletek!”

Nah… itt, ennek a jelenetnek a Süsü és a sárkánylányból való átiratával volt egy kis bibi… egy kis bibóca. :-PPP Mert ugye alig telt el 5-6 év, és Fogatlan meg Hablaty találkozása eléggé bicegősre sikeredett. Már amennyiben annak számít, hogy egy szinte legyőzhetetlen sárkánykirály úgy ront rá a lélekvesztőben utazó családra, és két halálravált kisgyerekére, mint egy kocsmai tahó.

…és a gyerekek végtelen másodpercekig rettegnek, mert Fogatlan – mondom, 5-6 év telhetett el, max.! – rohadtul nem ismeri fel Hablatyot: akivel együtt élt vagy 10 évet, és vagy 100x megmentették egymás életét…

A neten, a youtube-on van pár „állat és gondozója találkoznak sok év után” videó. Eszelős kangorillák veszik le az első pillanatban a megjelenő emberről, hogy ismerték és szerették, basszus…!

Persze, ez nem a valóság, ez mese, ugyebár. :-PPP

Hááát… szóval így ért véget(?! – ezt azért sohase lehessen biztosra mondani, ugye…) a How to Train Your Dragon frencsájz: két remek, fantasztikus történet után, egy… hááát… igen. :-///

Mit is mondhatnék még, amolyan végszónak…

„Süsü mókázik, felnevet
Kinek nem tetszik: elmehet.”

Csukás István: Süsü, a Rettentő (1981)

„Mára ezzel fejezem be,
Nem jut most több az eszembe’…
Éljen, Süsü!”

Csukás István: Süsü, a sárkány (1977)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése