Alita: Battle Angel – Alita: A harc angyala

Tegnap este, amikor ballagtam kifelé a kedvenc gödöllői mozimból, előttem egy kb. harminc körüli* pár ment. Idézném az elhangzott beszélgetést – némi kiegészítő karakterizálással. ;-)

Srác (lelkesen, feldobódva): Fúúú… ez marha jó film volt! Nagyon tetszett!

Lány (a táskájában matat): Aha…

Srác (belelendülve): Ahogy a kiscsaj nyomta a harcot...! Páff-páff! (Üt a levegőbe egy bal csapottat, és egy jobb horgot. Én meg próbáltam a biztonság kedvéért inkább kissé lemaradni…)

Lány (megtalálta a táskában a telefonját): Aha…

Srác (még mindig lelkes, és a film hatása alatt van, de kezd gyanús lenni neki, hogy nincsenek egy hullámhosszon a partnerével): Fúúú… Hááá…! Milyen jó hosszú volt! Több, mint két órás! Már fél kilenc elmúlt! Ööö… izé… Akarsz még valahova menni?

Lány (döbbenten): Nem! (A hangjában benne van: „ide se _én_ akartam jönni, cseszd meg!” – de ezt a srác nem veszi észre.)

Srác (érezhetően megnyugodva): Oké, akkor hazamegyünk, és megnézhetünk még egy filmet!

Lány (a telefonját nyomkodja): Aha…

:-) :-) :-)

Én úgy vigyorogtam, mint a vadalma, és nem győztem elsunnyogni, nehogy észrevegyék – de közben pedig szerettem volna megölelni a srácot, hogy „haver, te is egy igazi filmrajongó vagy, bonyek!” :sör: :-DDD

*= volt, akiben felmerült (Katicám :-) ), hogy „nem létezik, hogy egy harmincas, felnőtt férfi az utcán előadja a film harcjeleneteit!”… aztán elgondolkozva végigmért engem – láttam rajta, hogy végiggondolja közös életünket... én meg vigyorogtam, mint egy jóllakott napközis –, majd megadóan bólint: „oké, lehet, hogy mégis…”. :-DDD

…és most rátérnék a rivjúra. :sör:

Tetszett, bakker. Nem kicsit. :thumbsup:

A fene vigye el: lehet, hogy mégsem vagyok még elég öreg, begyepesedett, és vaskalapos…?! :-P ;-)

(„Énnekem… énnekemnek… drága kisonokám… csakis a Birodalom visszavág… na, az aztán a film! Az etilén! …vagy etanol… De ezek a maiak… ez mán csak bohóckodás, aszondom… lélektelen pixelmixer… Bezzeg, amikor még Rudolph Valentino belenézett a kamerába… na, ő aztán belenézett, de úgy, hogy a lányok a nézőtéren leestek a székről! Haj-jaj… meg a régi, szép idők focija… Garas Edével, meg a Minarik Dezsővel… ők aztán tudtak valamit… de olyan mán nem lesz soha többé se nem…”) ;-) :-)

Leginkább a Ready Player One-hoz hasonlítanám – akinek az bejött, szvsz, annak az Alita is be fog. :sör:

Az Alita olyan, mintha a Ready Player One lenne – a világépítés, történelem-mesélés, rejtvényes-rejtélyes kalandozás nélkül: pusztán a nyers akciókra építve. De azt csutkára tekerve és rogyásig tolva. :sör:

És persze megfejelve egy kis szerelemmel, hogy legyen egy kis kémia, legyen tét és érdem – de azt sem túltolva és/vagy idegesítően.

Bevallom, a filmről előzetes képeket látva, azért tartottam tőle Rosa Salazar mangásított, túltolt szeme azért kicsit piszkálni fogja a tűréshatáromat…

…de szerencsére egyáltalán nem zavart. Éreztem, hogy kissé sok, de valahogy… illett a karakterhez, illett a miliőbe, és azonnal elfogadtam, hogy ilyen.

Mert Alita eszméletlenül szerethető karakter, úgy vélem. Ártatlansága, naivitása, rácsodálkozása… és brutális állapota, amiből összevakarták… olyan, hogy azonnal a szívébe zárja az ember.

És amikor kiderült, hogy tétovázás és a félelem legkisebb jele nélkül szembe mer állni _azonnal, bárkivel és bármivel_, az kivívja magának a magamfajta, megátalkodott hímsoviniszta teljes behódolását is. :respect:

Mert láttunk már olyat, hogy a „vékony, törékeny, széltől védett kislányból férfiakat lealázó harcos lesz” – de az Alita valahogy tudja ezt az archetípust úgy feldolgozni, hogy nem akad meg a torkunkon.

Nekem nagyon tetszett a 2563-as, posztapok világ, amit felvázoltak elénk – sőt, igazából keveslem, hogy nem barangolhattuk be, nem ismerhettük meg jobban „The Fall” utáni életteret.

Tetszett Iron City; tetszett Zalem, a Lebegő Város misztikája; imádtam a mechákat, a kiborgokat, az egész nyüzsgő, lélegző-recsegő-ropogó olvasztótégelyt.

Nem… azt hiszem, nem az a megfelelő szó, hogy „tetszett” – inkább a „lenyűgözött” illik ide. :respect:

Nagyon bírtam a Hunter-Warrior klánt is, akik közül jó párnak szívesen megismertem volna a történetét is, elnézegettem volna a kalandjaikat.

(Csak nem bírom megállni, mert mégis egy kötözködős vénember vagyok. :-P ;-) A „Hunter-Warrior” magyarítása, a „hajtóvadász” nem igazán nyerte el a tetszésemet… :-/ Mert magyarul van olyan, hogy „hajtó”, meg van olyan, hogy „vadász”, meg van olyan, hogy „hajtóvadászAT”. Lehet, hogy túl sok Széchenyi Zsigmondot, Fekete Istvánt és Szász Imrét olvastam: de olyannal egyszer sem találkoztam, hogy „Konyári Pista barátom Bögölytöttösön remek hajtóvadász hírében állt”, vagy olyannal sem, hogy „egyszer, még hajtóvadász koromban történt, amikor…”. :-P Szerintem, nem nagyon kellett volna taposni, hogy „jajj, istenem, hát kell ide egy kúl, új kifejezés, amilyet még nem hallott ez a kis Magyarország!” – hanem simán lehetett volna a „fejvadász” kifejezést használni: hiszen konkrétan azok. :-/ Na, mindegy.)

Naná, hogy a neten nem találok képet – a filmből! – az egyik legmenőbb Hunter-Warrior-ról, McTeague, the Dog Master (Jeff Fahey), aki kiborg kutyákkal vadászik az olyan bűnözők után, akiknek vérdíjat tűztek ki a fejére.

De persze nem mehetek el szó nélkül az antagonista, a brutális orgyilkos Grewishka (Jackie Early Haley) említése nélkül – mert vele valami irtózat remek harcokat nyom le a filmben Alita. :thumbsup:

Igazából, egy dolog, ami miatt… hááát… ha nem is konkrétan haragszom, hanem inkább… aggódok.

Mintha Alita a Warcraft, és a Mortal Engines filmek nyomán lépkedne: azaz felvázol egy remek világot, megteremt miliőt és legendáriumot, telepakolja érdekes hősökkel, félelmetes ellenségekkel, nyomasztó, izgalmas jövőképpel – és ezeket majd csak a folytatásban tervezi/szeretné kibontani…

…nos, ugye…

A Warcraft folytatásra, vagy a Mortal Engines második részre azt hiszem, várhatunk… várhatok… sohanapjáig, kábé. :-///

És ahogy elnézem, az Alita sem nyitott olyan acélosan, hogy meg merném előlegezni a folytatást, amiben… majd, valamikor… feljuthatnánk Zalembe is, hogy Alita szembe nézzen Novával.

A film befejezése, megengedem, amolyan „szakaszgyőzelem” volt: de a „Nagy Csatával” adós maradt.

…némileg tartok tőle, hogy meglehet, ezt az adósságot nem lesz módja később leróni… :-/ :-(

Ám ne keseregjek előre a kiborg páncéljára (oké, bocs, merénylet volt! :sör: :-) ), egyelőre dicsérjem magát a filmet, ami remek élménnyé vált számomra. :thumbsup:

(Már csak azon gondolkozom, hogy vajon a „Srác” milyen filmet nézett meg odahaza az Alita után… :-) Én nem toltam rá idehaza semmit: nem tudtam volna semmit előkapni, ami felért volna vele. De lehet, hogy a „Srác” tud valamit… :-) :sör: )