Godless s01

„Ain't nothing but pure-ass luck gonna save us now.”

(Előre is elnézést kérek, de úgy fogok rivjúzni erről a sorozatról, hogy a képeket mind a nagyszerű, epikus záróepizódból veszem, és a szereplőkre is ebből a részből fogok reflektálni. :sör: )

Eszméletlenül súlyos tételmondat, amiben benne van minden fájdalom, nekikeseredettség és kilátástalanság – mégis, a záróepizód másról sem szól, csak arról, hogy ez a mondatot cáfolja. :sör:

Valami csodálatos, felemelő és epikus, amikor La Belle hölgyei visszavonulnak városuk egyetlen téglából készült épületébe, hogy felvegyék a végső harcot az irgalmat nem ismerő ellenséggel.

Anyák, lányok, háziasszonyok ragadnak fegyvert javarészt képzetlenül – mert tudják, hogy nincs más esély. Igazából, ez sem az, de legalább ne sírva-ríva, jajveszékelve vesszenek oda, hanem harcolva.

Harcolva a városukért, a gyermekeikért, a meghalt férjeikért, apáikért…

Számolatlan nagyszerű pillanat volt a végső harcban: de egyik hős harcának bemutatása sem vette fel a versenyt azokkal a pillanatokkal, amikor azt láttuk, ahogy La Belle hölgyei küzdenek a pokoli tűzviharban. :respect:

Sikoltva, kiáltva, sebesülten, véresen, tapasztalatlanul: de egy pillanatra sem meginogva, másodpercre sem feladva. :leborul:

Nem kell nekik „pure-ass luck”: hiszen ott vannak egymásnak, és vállt-vállnak vetve tartják a házat, aki megsebesül, azt megtartja a másik; aki meghal, annak a helyébe lépnek…

Már a sorozat első részétől ezt a harcot vártuk, ezt a végső összecsapást: ide mutatott minden ujj, erre vezetett minden út, erre kanyarogtak a sorsok – és ez a felfokozott várakozás a legteljesebb mértékben beváltotta az összes hozzáfűzött reményt. :respect:

Döbbenetes volt, iszonyú és kaotikus, epikus és heroikus – minden ízében. :leborul:

A hölgyek vezérei és legjobb lövészei Alice (Michelle Dockery) és Mary Agnes (Merritt Wever) voltak, akik egy kisebb sereget is meg tudtak volna állítani ketten.

De nem kevésbé maradt el mögöttük a kurtizánból lett tanítónő, Callie (Tess Frazer), és a német festőlány, Martha (Christiane Seidel) – mindketten, de különösen Martha, olyan jelenetsort kapott a végső ütközetben, hogy minden ízemben remegtem az adrenalintól. :amazing:

Martha és az utánaküldött Pinkerton detektív, Webster (Nathan Darrow) románca elég háttérben lett felvázolva: mégis, kettejük szerelme a legütősebb pillanatok egyikét adta a végső harcban.

Ám amiért mégis a legnagyobb respect a sorozatnak: hogy nem lett belőle feminista csatakiáltás (mint a Last Jedi-ből… :-PPP), hanem teret és lehetőséget adott a férfiaknak is, hogy hőssé, vagy… tragikus hőssé váljanak.

Whitey Winn a szeretetreméltó, ifjú seriff-helyettes (Thomas Brodie-Sangster) egész életében erre a harcra, erre a pillanatra készült. Ifjúi hévvel, vagánysággal, nemtörődömséggel…

…és a lassan megvakuló, gyávának tartott Bill McNue seriff (Scoot McNairy) is úgy állt ki a „last stand”-jére, mint akinek már semmi vesztenivalója nincs az életben. Pedig neki még nagyon is volt. :respect:

És a film másik főhőse, a hírhedett Roy Goode (Jack O’Connell) is úgy áll szembe nevelőapjával és nemezisével, a kiszámíthatatlan, elmebeteg gyilkos Frank Griffinnel (Jeff Daniels) és bandájával, mint aki már elszámolt Isten (és ördög…) előtt mindennel. Rátartian, hányavetien: ölni, vagy meghalni egyaránt készen.

Köszönöm a filmkészítőknek, hogy fontos szerepet adtak a hölgyek mellett ezeknek a férfiaknak is, és megmutatták: nagyon fontos a nők kiállása és összetartása, de szükség van a harcban mellettük álló, félelmet nem ismerő férfiakra is. :respect:

Valahogy eszméletlenül remek az íve ennek a sorozatnak – és egy elképesztő, minden várakozásomat felülmúló, döbbenetes csatához vezet minket, ahol a Jó és a Gonosz küzdenek meg a városért. Szinte a Világért.

Nem tudom, hogy ki találta ki azt, hogy Jeff Daniels (Dumb és dumber, ember…!!!) legyen a főgonosz… de telitalálat volt. Gonoszt még úgy nem gyűlöltem tiszta szívemből, mint ahogy ezt a pszichopatát… :sör:

Nem tudom, hogy ki találta ki azt, hogy az egyik főhősnő, a pengeéles, kőkemény – mégis gyönyörű Alice-t Michelle Dockery alakítsa, a Downton Abbey-ból(!!!)… de elcseszettül telibetrafálta. :thumbsup:

Talán egy rész volt a hétből, amit kissé fillernek éreztem, és talán az utolsó epizód legvégéből hagytam volna el vagy 10 percet ahhoz, hogy tökéletesnek nevezhessem a Netflix elképesztő sorozatát. (Kicsit túl lett tolva az utóhang-rész, szvsz… nem Gyűrűk Urásan… de azért eléggé.)

De kicsinyes a legkevésbé sem vagyok: tehát szemrebbenés nélkül osztok ki a Godless-nek egy 10/10-es osztályzatot. :thumbsup:

A western műfaj egy újabb gyöngyszemmel gazdagodott, ami méltó utódként néz vissza a régi, nagy klasszikusokra. :leborul:

Köszönöm ezt a feledhetetlen élményt, Netflix! :sör: