Mert igen, a bab nem hús, meg ilyenek…
…és különben is, a Grand Budapest Hotel mellett úgyis minden
film… hm… „szürke”. :-P ;-)
Három filmről pár szóban – a viszonylag jótól haladva a
viszonylag rosszabbak felé…
The Wackness –
Bódulat
Grandma
Shapiro: „Luke, have you had any
more thoughts about what you're gonna be as far as a profession goes?”
Luke: „Actually, I'm thinking about becoming a
shrink.”
Grandpa
Shapiro: „Psychology! It's not
quite the shoe business, but it's a very interesting field.”
Luke: „I figure I'm an expert because everyone
around me is so fucking crazy, you know?”
Kedvesemmel volt egy kis vitánk a film vélt, vagy valós „üzenete”
felett.
Ő azt mondta, hogy neki nem volt annyira szimpatikus,
mert azt vélte belőle „kihallani”, hogy: „dzsangázzunk!
csak így lehet szép és/vagy elviselhető az élet! mellesleg egész jól meg is
lehet élni belőle…”. :-/
Én ezzel az olvasattal nem tudtam egyetérteni, nekem
inkább az jött le, hogy „hiába
dzsangázunk, hiába töltjük fél életünket kába, bárgyú, álörömteli bódulatban,
az csak egy hiábavaló menekülési kísérlet a valódi élet elől… ami elől nem
lehet, de nem is kell elmenekülni. mert az élet néha sz*ar, de mindig dob rá
valami jót is, valami olyat, ami miatt érdemes élni, érdemes a barátokkal
lenni, és nem kell a füvezésbe menekülni”. :sör:
Hja, hogy Luke
is mond a filmben valami ilyesmit?! ;-)
„So that was all bullshit right? All that
stuff about embracing your pain, making it a part of you? You can't do this,
you can't just give up! Life is hard and it's full of pain and what-not, but we
take it cause there's great stuff too. And we can do it cause we have friends -
because we have each other.”
…akkor egyetértünk. :sör:
A film egy nyári szünet története, az érettségi után, a
fősuli előtt lévő Luke (Josh Peck) három hónapját kísérhetjük
figyelemmel, aki nem mellesleg nagyban füvet terjeszt.
Árulja az anyagot a csinos középiskolai, immár ex-osztálytársnőjének,
Stephanie (Olivia Thirlby) mostohaapjának, a pszichológus Dr. Squires-nak (Ben
Kingsley), aki nem pénzzel, hanem terápiával fizet az anyagért.
És bár Luke
nagyon udvarol(na) Stephanie-nak,
menet közben mégis Dr. Squires-szal
haverkodik össze, annyira, hogy kapcsolatuk a végére teljesen hihető,
egyenrangú felek közti barátsággá nemesedik. :sör:
Már önmagában ezért megérné megnézni a filmet, de van valami
– valaki, aki miatt még inkább: és ő nem más, mint… Ben Kingsley. :respect:
Igazából az ő alakítása teszi naggyá, élvezhetővé és
értékelhetővé a filmet – nem pedig a főszereplő Luke-é, aki állandóan olyan benyomást kelt, mintha egyfolytában le lenne
szedálva… :-P
Oké, Ben Kingsley
nem az első pillanattól kezdve veszi a hátára a filmet, hanem ez a szerep csak
menet közben, fokozatosan terhelődik rá – és ő pedig egyre jobban, egyre
erőteljesebben és lelkesebben veszi fel ezt a terhet, és úgy tűnik, nem is „teher”
neki igazán. :thumbsup:
A végére egy egész kellemes, szerethető film keveredik ki
ebből, ami után elégedetten vigyorogva kel fel a székből az ember. :sör:
…de azért nem több egy kellemes, nyári délutáni
kikapcsolódásnál.
Dabba – The
Lunchbox – Ezerízű szerelem
Régen láttunk már indiai filmet, ezért nagyon nagy
várakozással és bizalommal ültünk le elé – de sajnos reményeinkben csatakoznunk
kellett. :-/
A nagynevű Irrfan
Khan és a gyönyörű Nimrat Kaur
egy érdekesen induló filmben játszanak.
Nimrat Kaur
mindennap ebédet főz a férjének, amit egy ételhordó-futárszolgálat visz ki – de
tévedésből nem a férjéhez, hanem Irrfan
Khan-hoz jut az étel. Miután Nimrat
Kaur rájön, hogy nem a férje volt az, aki megette, ír egy levelet (az
ételhordóba rejtve) az ismeretlennek – és lassan egy titkos, és bizalmas levelezés
bontakozik ki kettejük között.
A film másik szála közben az, hogy Irrfan Khan nyugdíjba készül, és be kellene tanítani utódját, az
eleinte idegesítően szolgálatkész, és behízelgő Nawazuddin Siddiqui-t. A két férfi között szinte kínosan tapintható
a feszültség – de lassan meg- és kiismerik egymást, és összebarátkoznak.
Ami miatt elégedetlenül, és hiányérzettel keltünk fel a
film elől, az a befejezetlensége. :-///
Oké, hogy a rendező nagyvonalúan ránk, nézőkre hagyja,
hogy „kitaláljuk” és/vagy „befejezzük” a film végét…
…de ez a megoldás nem igazán volt ínyünkre. :-///
Rendben, hogy mindkét főhős külön-külön egy-egy döntésre
jut, de az, hogy döntéseik összehozzák-e őket, vagy ezzel éppen „elfutnak
egymás mellett”, az nyitva marad…
…és ez nem elég, hogy nem tetszik, de számunkra nem is
volt érthető. Hogy miért tesz így az író-rendező Ritesh Batra… :-///
Hja, hogy így még „művészibb” lett a film vége (mert hogy
ez nem „befejezés” az biztos, csak a _film
vége_...)?! És hogy milyen jó, hogy a néző nem kap megnyugtató feloldást vagy
éppen feldúló befejezést?! Hát, köszönöm.
…annyira nem esett jól ez a megoldást. :-PPP
Inkább hiányérzettel keltünk fel a székből utána, pedig pozitív benyomásokkal kellett volna… :-/
Sabotage –
Szabotázs
Hát, igen, a „feketeleves”… :-PPP
Kezdem azzal, hogy a _történet_
kifejezetten tetszett. Noname, vagy épp remek karakterszínészekkel egy
határozottan kellemes „B”-film lehetett volna.
De az a tömény ripacskodás, az a karakterisztikásnak még
távolról sem nevezhető kliségyűjtemény, ami ebben a filmben egymásra van
lapátolva – az szerintem nálam jóval toleránsabb nézőknél is kicsapja a
biztosítékot… :-///
Hiába Sam
Worthington, Josh Holloway, Terrence Howard, Joe Manganiello, Max Martini
és Mireille Enos (:-OOO) –
egyszerűen vagy ők hozzák faékszerűnek, és sablonosnak a karakterüket, vagy
ilyenre vannak írva… :-///
…a végeredményt tekintve, mindegy is. Vérgáz, amit
színjáték és szerepmegformálás címen nyújtanak. :-PPP
Arnold
Schwarzenegger meg úgy kellett ebbe a filmbe, mint tehénre a gatya. :-PPP
Semmi pluszt nem tud hozzáadni – inkább mélyíti az egész,
maguk alá ásott gödröt. :-///
Hiába lenne jó most szvsz (kivételesen) a történet, ha a
szereplők és a rendezés, a rendezői instrukciók… vagy azok teljes hiánya…
agyonnyomják, és tönkreteszik az élményt. :-(((
Egy gyöngébb akciókriminek elmegy, sok hideg fröccsel,
egy kánikulai délutánon, amikor már szétfőtt az ember agya – de nem egy olyan
film, amit ajánlunk a barátainknak…
…sőt, talán még inkább mélyen hallgatunk arról is, hogy
mi magunk megnéztük. :-PPP
Kár volt egy ilyen „dead end”-be belefuttatni egy
emlékezetes karriert, Arni… :-(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése