The Grand Budapest Hotel

M. Gustave: „Serge X, missing. Deputy Kovacs, also missing. Madame D, dead. Boy With Apple, stolen. By us. Dmitri and Jopling, ruthless, cold-blooded savages. Gustave H, at large. What else?”

Zero: „Zero, confused.”

M. Gustave: „Zero, confused, indeed.”

 

Van, amikor az ember teljesen sután-bután-kukán és tétován, egyszer csak, véletlenül, nem sza… harba lép ;-), hanem egy igazi gyöngyszemet talál. :thumbsup:

Ilyen döbbenetes rácsodálkozás volt nekünk a Grand Budapest Hotel. :respect: :leborul:

Oké, mert hallottam, hogy jó film – nade hogy _tényleg_ az, azt senki se mondta! :-) És azt se, hogy _ennyire_!!! :sör:

A Kedvesem már a film közben is egyfolytában azt mondogatta: „te, ez egy nagyon jó film!” – én meg elégedetten hátradőlve vigyorogtam, mintha legalábbis én rendeztem volna, vagy valami… ;-)

Oké az is, hogy voltam/vagyok olyan bamba, hogy (mindeddig) rá se néztem, hogy ki rendezte: Wes Anderson, bakker! :respect:

The Royal Tenenbaums, The Life Aquatic  with Steve Zissou, Fantastic Mr. Fox – amikben mindben éreztem a potenciált… de valahogy egyik sem győzött meg igazán…

The Darjeeling Limited – ami már majdnem beütött, de aztán ő is „_csak_” ígéret maradt…

Moonrise Kingdom – ez viszont már rulezolt! (Ha élhetek ezzel az avítt kifejezéssel… ;-) :-) )

És most jött a Grand Budapest Hotel: ami tökéletesen bedarált és meggyőzött. :respect:

Mintha valahol egy remek rendező kiforrásának lehettem volna tanúja. :sör:

Nem panaszkodok, láttam idén már pár jó filmet: de merem állítani, mind közül a legjobb a Grand Budapest Hotel. :leborul:

Én vagyok az, aki állandóan szöges korbáccsal ütöm a hollywood-i filmeket, hogy milyen kommerszek, egy kaptafára készülők, csak franchise-ban gondolkodók, sablonosak, üresek, semmitmondóak… stb, stb…

…ezért nekem kell lenni annak is, aki leginkább lekapja a sapkáját, amikor egy érdemes és értelmes hollywood-i filmet lát. :thumbsup:

Annyi remek hollywood-i nagy színész alakít egy-egy aprócska epizódszerepet ebben a filmben – szvsz, egytől-egyig a legteljesebb alázattal és odaadással, legjobbukat nyújtva! és egyértelmű, hogy minimális gázsiért…  :respect: –, hogy felsorolni is hosszú lenne a névsort.

Nézzétek és lássátok őket ti is a filmben, és éljétek át azt az örömteli rácsodálkozást, amit én, amikor elkerekedett szemmel, többször is felkiáltottam a film közben, hogy „de hiszen ez meg…!”. :-)))

A párbeszédek olyan okosak, és ütősek, hogy ez még a hasonló ínyencségekre nem annyira fogékony Kedvesemnek is feltűnt – én pedig csak szimplán le voltam nyűgözve. :sör:

„You're the first of the official death squads to whom we've been formally introduced. How do you do?”

A történet magával ragadó, szellemes, érdekes és fordulatos – fantasztikusan jó karakterekkel megszórva. :respect:

Azon molyoltam magamban, hogy leginkább Jiri Menzel 2006-os filmjéhez, az „Obsluhoval jsem anglického krále – Őfelsége pincére voltam” tudnám hasonlítani – amit annyira szeretek és tisztelek, hogy kénytelen voltam eredeti dvd-n is beszerezni. :thumbsup:

Biztos vagyok benne, hogy így fogok tenni a Grand Budapest Hotel-lel is. Mert megérdemli. :respect:

És én is azt, hogy ott legyen a polcomon. :sör:

Bár írtam, hogy nem akarok belemenni a színészek felsorolásába, de kettőt közülük mindenképpen meg kell említenem – mert ők viszik a film gerincét, és olyan remek köztük az interakció, hogy minden jelenetük zseniális.

Ralph Fiennes és Tony Revolori.

Ahogy ők ketten alakítják M. Gustave-ot, és a fiatal Zero Moustafá-t, azt alighanem tanítani kellene. :respect:

Ez „A Film” minden ízében, minden egyes pillanatában, minden képkockájával, minden egyes mondatával lenyűgözött.

Az egyszeri néző csak hátradől, elomlik a karjában, és hagyja, hogy ringassa, sodorja, zsongítsa, elragadja…

Igaz, Budapesthez nem sok köze van: mégis azt mondom, boldogok és büszkék lehetünk, hogy a mi fővarosunk neve szerepel ennek a filmnek a címében. :sör:

Látni kell, élvezni kell – lubickolni kell benne. Újra és újra… és megint. :thumbsup:

„Did he just throw my cat out of the window?”

:-)