X-Men: Days of Future Past – X-Men: Az eljövendő múlt napjai

„I don’t want your suffering! I don’t want your future!”

 Tudjátok, az úgy van, hogy annyiszor olvastam már olyat, annyian jelentették már ki, hogy végre itt egy _tényleg_ „szuper”, szuperhősös-film, hogy már egyfajta fatalista beletörődéssel, és lassan növekvő unalommal olvasom az efféle „felkiáltásokat”, „kinyilatkoztatásokat”…

Mert persze, hát itt csupa arany és gyémánt folyik ki a _franchise_ képregényfilm-készítők kezéből! Csupa-csupa utolérhetetlen műremek, csupa-csupa filmtörténeti mérföldkő kerül ki az oly’ annyira _eredeti_ :-P „álomgyárból”.

Igen, döngetik képregényfilmek a jegyeladási csúcsokat, mindegyik színesebb, szagosabb, látványosabb, robbanósabb, 3D-sebb, akciódúsabb, szóval, „sabb-sebb”, több-jobb, mint az előzőek.

De valahogy ezek engem sosem győztek meg igazán…

Mert? Még nagyobb robbanások vannak benne? Még gonoszabbak a világuralomra törő gonoszok? Mert még több szuperhős van egy filmbe beleszuszakolva? Mert még jobban látszik, hogy milyen nehéz gyerekkoruk volt? Prequel-ek, reboot-ok, sokadik újragondolások, lassan kétjegyű számmal kezdődő folytatások…

:-PPP

Tőlem nyugodtan nyúzhatják az a szerencsétlen rókát, amin már izom és inak sincsenek, csak csupaszra vakart, hófehér csontok – ha van rá igény, tőlem mindenki nézheti ezeket orrvérzésig.

Csak nekem ne kelljen. :-P

Ám ott a gond, hogy kell. :-S :-///

Ugyanis, egy tízéves sráccal a családban, nem tehetem meg vele azt, hogy ne tartson lépést a korszellemmel, és a fafejű, begyepesedett apja miatt kimaradjon a „water-cooler” beszélgetésekből. :-)

Szóval, ilyen előzményekkel ügetek el (újra és újra…) minden egyes új képregényfilmre.

(Legfeljebb akkor marad ki a kötelező mozilátogatás, ha Dávid büntetésben van – ilyen esetben viszont _nekem_ marad el a büntetés… :-P ;-) :-)))) )

Tehát, meglehetős ellenérzéseim dacára, mégis látok (ritkán, mint a fehér hollót…!) olykor egészen… hm… nem is (annyira…) rossz képregény-szuperhősösfilmet.

Azt hiszem, a fentiekből finoman kiérezni a negatív elfogódottságomat, nem…?! ;-) :-P :-)

Nos, ilyen, és efféle gondolatokkal (előítélettel…) ügettünk el Dáviddal az új X-Men-re…

…és úgy jöttem ki a moziból, hogy életem legjobb képregény-szuperhős filmjéhez volt szerencsém.

:állleesik: :észmegáll: :eeekkkk:

 

Basszus, bakker és kontrabakker… :amazing:

Ilyet is lehet dobni ebben a témában?! Nemááár…!!!! Akkor eddig miért nem...?!

Kinek volt az a formabontó, megátalkodott ötlete, hogy ne színesebb-szagosabb-robbanósabb-látványosabb legyen egy új képregényfilm, hanem _tartalmasabb_...?! Mélyebb mondanivalóval bíróbb?! Nem a szuperképességekre, hanem az emberi drámákra, a fájdalmas és félelmetes döntéshelyzetekre építő?!

Hogy a Főgonosz ne egy „főbb gonosz” legyen, hanem egy ember, saját hibáival, előítéleteivel, önvédelmi látomásával – aki valahol jót akar, aki meg akarja védeni az emberiséget?

A mutánsok pedig mindenáron meg akarják védeni magukat, a saját fajtájukat – és olyan döntéseket hoznak, amik hatással vannak valamennyiükre, a világ egészére nézve?

És amikor adódik egy lehetőség, hogy a hibás, rossz döntéseiket jóvátegyék, meg kell győzniük egymást, és le kell küzdeniük saját korlátaikat?

 

Ki az, aki ilyen mélységet mer és tud vinni egy szuperhősös-filmbe? Azonnal pellengérre állítani!

:-P

;-)

Egy nagy túrót. :-)

Emeljük meg kalapunkat, és hajtsunk fejet Bryan Singer rendező, Simon Kinberg író-forgatókönyvíró, valamint Jane Goldman, és Matthew Vaughn írók előtt. :sör:

:respect:

Nem, nem sorolnám fel egyesével a mutánsokat, hogy ki-mennyire volt jó: mert nem ők adták el a filmet – hanem a sztori! :thumbsup:

És azt sem mondanám, hogy a látvány és az akciók teljesen el voltak hanyagolva ebben a filmben.

Azt pedig főleg nem, hogy nem voltak benne epikus pillanatok…

 

…amikor a kínai(?) sziklavárban az utolsó mutánsok szembenéztek a közelgő apokalipszissel – akkor azért elakadt a lélegzetem pár, kósza szívdobbanásra. :amazing:

…

Egy biztos, hogy engem lezúzott és bedarált, nincs mit mellébeszélni. :leborul:

És igaz, hogy azt írtam, nem akarom felsorolni egyesével a mutánsokat, de van négy ember, akiket mégis ki kell emelnem.

„All those years wasted fighting each other, Charles.”

Professor Charles Xavier: Sir Patrick Stewart – James McAvoy

Magneto: Sir Ian McKellen – Michael Fassbender

 

Ők annyira egyben voltak, mint egymás idősebb/ifjabb énjei, mint ellenségek/barátok, hogy az egész egyszerűen… tökéletes volt. :respect:

Szeretnék még sokat mesélni erről a filmről, szeretném dicsérni a rengeteg előnyét és pozitívumát, amik mind-mind magasan az összes többi képregényfilm fölé emelik, szeretném teletűzdelni a rivjúmat idézetekkel, szeretnék még órákat mesélni arról, hogy micsoda elképesztően remek jelenetek sorjáznak benne…

…de nem teszem, nem tehetem.

Mert ez már az én óriási pozitív elfogódottságom – és talán épp az ellenkező hatást érném el vele nálatok, mint amit szeretnék. :sör:

Egy biztos: ez az a film, amit még többször… sokszor meg fogok még nézni, hogy maximálisan kiélvezhessem minden egyes másodpercét. :respect:

Akarok még ilyen képregényfilmeket. :sör: