Mert látjátok? Még mozizni is van időm (meg meccset
nézni, meg blogot írni, meg minden… :-P ;-) ).
Ugyanis véget ért egy tanév, és a kettes bizonyítványért
;-) el kellett Dávidnak jönnie velem a Sárkányokra.
:-DDD
Na jó, ennyire nem rossz a helyzet: se a bizonyítvány, se
a Dragon-rajongás
terén. :thumbsup:
Hogy is kezdjem…
…mondtuk már párszor rajzfilmre, hogy „ez az! ez az, ami közel tökéletes! ami
gyereknek, felnőttnek egyaránt szórakoztató, és még mondanivalója is van!”.
Ilyen volt 2008-ban a WALL-E... 2009-ben az Up!...
vagy 2010-ben a Toy Story 3.
Félreértés ne essék: nekem is nagyon bejött mindhárom –
de olyan mindent elsöprően nem győzött meg egyik sem. Hogy ennél
szebbet-jobbat-többet már nem lehet.
De a Dragon 2.
bedarált, lezúzott, megzabált és kiköpött. És főhajtásra késztet. :respect:
Valami elképesztően egyben van ez a film, valami
tökéletesen van felépítve. :megarespect:
A rajzfilmesek régebben arra voltak büszkék, hogy egy-egy
alkotásukkal egyszerre meg tudják nevettetni, jól tudják szórakoztatni a gyerekeket
és a felnőtteket is.
Igen, mert volt, amikor a gyereke teli torokból kacagott,
közben a felnőtt fancsali képpel bámult maga elé („mit vétettem, Uram, hogy ide jutottam…?!”), egy következő
jelenetnél meg a felnőtt nevetett (vagy éppen meghatódott… Up…), de közben a gyerek
meg a popcornos zacskóval játszott, és a szívószállal buborékokat fújt a málnába
(„mikor jön már a vicces oroszlán/papagáj/bohóc/akármi,
apuuu…!”).
És mi, egyszeri nézők, már annak is örültünk, hogy
etaponként felváltva szórakozunk a gyerekkel.
A Dragon 2. szerint
ez nem feltétlenül kell, hogy így legyen. :sör:
Tudjátok, amikor hazafelé autóztunk kedvenc gödöllői
mozinkból, azt vettem észre, hogy a hátsó ülésen a két gyerek (ugyanis jött
velünk Kedvesem keresztfia is) nagyon csöndben van…
Meg is kérdezte őket: „mi
a helyzet srácok? nagyon hallgattok! minden rendben? tetszett a film?” –
erre a két gyerek szinte egymás szavába vágva válaszolt „nagyon! nagyon!”…
…de aztán mégis hallgattak tovább, és bámultak ki az
ablakon…
És erre én, vén, szentimentális, gyereklelkű hatökör,
valahogy… olyan büszke lettem, na.
Mert láttam, éreztem, hogy tényleg nagyon bejött nekik
(is) a mozi – és láttam, éreztem, hogy… több volt nekik (is), mint egy hétvégi
matiné. Valahogy megérintette őket.
Úgy, mint még rajzfilm előtte soha.
:thumbsup:
Oké, tudtuk, hogy az Írónő,
Cressida Cowell és a Rendező, Dean DeBlois – mindkettőjüknek
nagy-nagy respect! – nem mennek a szomszédba egy kis… „keménységért”, egy
drámai befejezésért.
De amit most láttunk, azon még én magam is megdöbbentem…
…és itt, és most annyira szeretném idézni, angolul, vagy
magyarul Gobber, the Belch beszédét,
de pontosan nem tudom felidézni, a neten meg még nincs fent, ezért kihagyom…
UPDATE: Már fent van! Beidézem.
„May the valkyries welcome you and lead you through Odin's great
battlefield. May they sing your name with love and fury, so that we
might hear it rise from the depths of Valhalla. I know that you've taken
your rightful place at the table of kings. For a great man has fallen: A
warrior. A chieftain.
A father. A friend. ”
...
És ami még jobban megdöbbentett, hogy levittek a mélybe (…a
srácoknak azt mondtam, hogy popcorn ment a szemembe, azért törölgetem…
szerencsére elfogadhatónak találták a magyarázatot… ;-) ), és képesek voltak ki
is hozni onnan, úgy, hogy egy cseppet sem érezte ezt senki erőltetettnek, vagy
kényszeresnek.
Tökéletesnek annál inkább. :megarespect:
A harcok megint látványosak, és epikusak – a dumák
viccesek, a jelenetek közül nem egy röhögteti meg egyszerre a felnőttet és a
gyereket – a sárkányok lélegzetelállítóbbak, mint valaha...
...a Gonosz pedig
nagyon fenyegető, és a jövőkép, amit hordoz, több, mint ijesztő…
...és akadnak
benne olyan pillanatok, amikor elakad a kóláért nyúló kéz, és abbahagyja a
darálást a mindig rágó állkapocs…
…és egy boldog, gyereklelkű felnőtt – és két gyereklelkű
gyerek ;-) csöndesen, mégis egy csodálatos élménnyel térhetett haza. :leborul:
Nem tudom, hányszor fogom még megnézni… azt hiszem,
legalább annyiszor, hogy amikor egyszer majd Mátéval elé ülünk, addigra már
kívülről tudjam az összes dialógust.
Szerzek majd be popcornt is… legyen mire hivatkoznom, hogy
miért törölgetem a szememet. ;-)
Ezt meg muszáj, de szólok, hogy:
SPOILER – SPOILER – SPOILER!!!
És soha nem fogom elfeledni a rettenthetetlen főnököt, Stoick, the Vast – Pléhpofa, akiben…
…akiben eddig mindig magamat láttam.
De most ráeszméltem: _csak_
szeretnék olyan lenni, mint ő. :megarespect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése