„All fucked up now, damn near eighteen.
All the pictures in my past ain't never
fading.”
Van olyan, amikor egy film
egyszerre képes szívszorító, és szívmelengető lenni. :respect:
Ez az, amikor valaki valami
olyanról készít filmet, amire első kézből van rálátása.
Destin Daniel Cretton írta és rendezte ezt az alkotást, aki az
egyetem után egy olyan átmeneti otthonban dolgozott, ahol veszélyeztetett
gyerekek voltak elhelyezve – szóval, azt hiszem, tudja, miről beszél/ír/forgat.
:sör:
„I look into those broken eyes. I want to go
out and find the asshole who did that to them and beat the shit out of them.”
A szereplőválasztás is valami
eszméletlen jó volt – az egy, nagy kedvenc színésznőm, Stephanie Beatriz kivételével, akit annyira a Brooklyn Nine-Nine -os szerepével
azonosítok, hogy az ő személye (bármennyire is mellékkaraktert játszott) nekem
kicsit kilógott az összképből…
…de a többiek! :sör:
Brie Larson és John
Gallagher Jr. (mint a két „legfőbb főszereplő” :-) ) nagyon erős gerincet
adtak a filmnek, és remek volt köztük a „chemistry”’ ;-). :thumbsup:
De Marcus (Lakeith Lee
Stanfield), Jayden (Kaitlyn Dever)…
„- I like your name, Jayden.
- It's a boy's name.
- Really? I don't think so.
- Will Smith did.”
:-)
…Luis (Kevin Hernandez), és
Sammy, a drága Sammy :-) (Alex Calloway)…
„Have you ever thought about the Olympics,
Sammy? Running track?”
:-)
…mind kihegyezve ott voltak a
spiccen. :sör: :thumbsup:
A történet pedig – mint már
említettem – egyszerre megrázó, lelket facsaró, és fusztrált, vak-vad dühöt
kiváltó, de szívmelengető, felemelő, megindító is egyszerre. :respect:
Sajnálom, de „kezdő”
keresztény létemre olyan határtalan, állatias dühöt tud belőlem kiváltani (még
mindig…) minden gyerekekkel szembeni atrocitás, hogy magam is belesápadok, hogy
mit meg nem tennék egy olyan sz*arzsákkal, aki gyerekeket bánt, molesztál,
megaláz… :-OOO
…volt olyan pillanata a
filmnek, amikor arra gondoltam: „na, nekem ebből elég. nem nézem tovább. nem
akarok még több ocsmányságot és mocskot hallani, magukat „_szülőnek_” nevező férgek aljasságáról”. :-OOOO
De néztem tovább: mert _ott és akkor_ sokkal rosszabb lett
volna, a torkomban felgyülemlett dühvel és epével abbahagyni.
Szerencsére, hogy néztem
tovább, mert Destin Daniel Cretton
embersége a filmre is kiterjed, nem hagyta, hogy az egyszeri néző a pöcegödör
mélyére kerülve álljon fel a mozija után.
Inkább azt üzeni, hogy van
remény. Hogy a legmegalázottabbaknak, a legmegtaposottabbaknak, a
legelesettebbeknek is sikerülhet felállni a porból és a mocsokból, ahová lökték
őket, és képesek lehetnek boldog életet élni. :megarespect:
(Ha valakinek „fáj” egy ilyen
üzenet, az inkább ne nézze meg ezt az alkotást….)
Szóval, bár menet közben voltak
fenntartásaim, de végül nem bántam meg, hogy végignéztem ezt a filmet.
Nagyon nem. :sör:
„You know we can do this, right? Because we
are going to be some amazing parents.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése