2014. január 11., szombat

Сталинград – Stalingrad




Ahogy néztem, sok mindenki megfilmesítette már a Sztálingrád ostromát – csak éppen az oroszok nem.

Nos, ez a hiány most pótolásra került: ami egyrészt nagyszerűen sikerült, másrészt… kissé melodramatikus lett.

A film első 45 perce után elképedten néztem magam elé: két olyan epikus csúcsjelenet ment le, amiktől eldobtam az agyamat. :respect:


Olyan rohamot, amilyet ebben a filmben mutattak, még az életben nem láttam… Csak tágra nyílt szemmel bámultam, és azt mondtam, hogy… ilyen nincs. :respect:

A második heroikus jelenet pedig a zsigereimre, az ősi, atavisztikus ösztönömre hatott: hogy egy férfinek meg kell védenie a gyengéket és a kiszolgáltatottakat. Bármi áron. :leborul:


Olyan lélegzetelállító pillanatok voltak ezek, hogy elképzelni sem tudtam, mivel tudják ezt a film második órájában überelni…

…és a végén nem kis csalódásomra azt kellett megállapítanom, hogy semmivel.

Még megközelíteni se sikerült. :-/

Az első óra olyan dolgokat mutatott, olyan iszonyú kíméletlenséget, olyan mélységes embertelenséget, olyan hősies pillanatokat, amiket látva úgy éreztem…

Mindegy. Éreztem, ahogy.

És sokszor nem az volt a legrosszabb, a legfájdalmasabb, amit mutattak, hanem, amiket a szereplők mondtak…


Beszélhetek erről bármit: a film első órája ledarált, megrágott, majd kiköpött egy sötét sarokba. :respect:

Ám sajnos a második óra már nem tudott felnőni az elsőhöz.

Érzem, hogy azt akarták/akarhatták megmutatni, hogy a borzalmak közepette is szerettek/szerethettek az emberek.

Ez tényleg szép, és tényleg emberi – de nem sikerült melodramatikus felhang nélkül bemutatni.

Szívesen mondanám, hogy az első óra mindent pénzt/időt megér, és érdemes miatta végignyomni a 131 percet, de ez nem lenne korrekt veletek szemben.


Nem rossz film a Сталинград, de talán sokkal több-jobb lett volna, ha a második óra is a harc kilátástalanságára, az ellenállás hősiességére helyezi a hangsúlyt.

Az új évezred orosz háborús filmjei közül továbbra is a Брестская крепость – Brestkaya krepost a legjobb, ami 138 perces játékidő minden egyes másodpercét megéri.

Nem merem/tudom nektek jó szívvel ajánlani a Сталинград -ot, de én – minden negatív megjegyzésem ellenére – egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem. :sör:
 

És zárszóként hadd röhögjek már sírva azon az elmés, imdb-s megjegyzésen, miszerint „soviet propaganda film”.  :-DDD Drága, csökött barátom, mutass már egyetlen, _bármilyen nemzetiségű_ háborús filmet, ami nem az adott ország-nemzet önnön propagandája/reklámja/dicsérete lenne.
:moron: :thumbsdown:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése