The Reluctant Fundamentalist – Kétkedő fundamentalista & Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak

…és akkor a két jó filmről. ;-) :-)

Két nagyon eltérő műfajban.

The Reluctant Fundamentalist – Kétkedő fundamentalista

Szeretem, amikor elgondolkoztatnak.

Szeretem, amikor feltételezik – rólam, egyszerű nézőről –, hogy van agyam, és képes vagyok azt használni.

Szeretem, amikor nem akarják szívlapáttal a képembe tömni azt, amit _ők_ tanulságnak tartanak, hanem rám hagyják, hogy _én_ mit tartsak annak.

Ritka, amikor egy-egy film után összeveszünk a Kedvesemmel, mert egymással szembenálló véleményt fogalmazunk meg. Ritka, de előfordul.

Amikor előfordul, egyrészt elkeserítő („hát hogy gondolhatja így?! miért nem látja jól?! ahogy én?!?!”); másrészt pedig… izgalmas és felkavaró. :-)

És másnap, amikor megnyugszunk és kibékülünk :-), arra gondolok, a fene vigye el – megérte.

Mégis megérte. :-)

Mert elgondolkoztunk, választottunk, érveltünk ésszel-szívvel, indulattal-dühvel – azaz teljesen bevonódtunk.

Ez pedig egy-egy ritka film érdeme. :sör:

Miután tegnap este sikeresen „összezörrentünk” :-) a „The Reluctant Fundamentalist”-án – és ma reggel sikeresen ki is békültünk :-) –, arra gondoltam, milyen fura is ez…

Mármint, hogy mennyire tele is van a padlás már a 9/11-gyel, meg a poszttraumával, meg a hősiességgel, meg a gonoszokkal, meg az összeesküvés-elméletekkel, meg a csillagos-sávos lobogó lobogtatásával…

És mégis lehet ebben a témában is dobni még olyat, ami elgondolkoztat.

…

Tetszett a dolog. Remek film volt.

Nem könnyű olvasmány, vannak benne (kissé…) lassú részek, vannak benne idegesítő karakterek/színészek…

…de vannak benne horzsolós pillanatok, szögként a bőrünk alá vert mondatok, fájdalmas csendek.

És tekintetek, nézések, pillantások – amikben ékesebben beszélnek, ezer szónál.

:respect:

 

Főszereplők: Riz Ahmed, Liev Schreiber. Rendező: Mira Nair.

:respect:

Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak

A manó rúgja meg! :-)

Ilyen lüke címmel sokáig kerültem ezt a rajzfilmet – pedig teljesen bejövős. :-D

Persze, mint oly sokszor, itt is óriásit dob rajta az eszméletlenül jó magyar szinkron!

:thumbsup:

Csőre Gábor, Gulás Fanni, Epres Attila, Széles László, Rajkai Zoltán, Berkes Bence, Takátsy Péter, Reviczky Gábor!

:sör:

 

Oké, mi Dáviddal rá vagyunk kattanva a rajzfilmszörnyekre. ;-)

ParaNorman, Rontó Ralph, Így neveld a sárkányodat, Vámpírok Havannában (hupsz, azt még csak én láttam! :-) )

 

Szóval, (az én kezdeti ellenállásom után…) csak belevágtunk a Hotel Transylvaniába – és nagyon sokat röhögtünk…!!! :-DDD

Drakula gróf „garantáltan embermentes” szállodája remek kikapcsolódás az emberektől űzött és zaklatott rémeknek és szörnyeknek, akik tömegével jönnek eme rém-, és szörnyparadicsomba, kikapcsolódni.

Így aztán érthető Drakula döbbenete és ijedelme, amikor valami fatális véletlen folytán betoppan a fiatal és lelkes élő(!) ember(!) turista, Jonatán. :-)

Mielőtt még sikerülne kitessékelni a hívatlan jövevényt, Drakula kénytelen őt szörnyek álcázni: még mielőtt az „emberbiztos” menedékének vendégei fel nem horgadnak.

 

Tévedések vígjátéka, ötletes, ökörmarha :-) nagy poénok, finom kis csípések-zúzások, morzsaként elejtett tréfák, eleinte szokatlan, de a végére megszeretett rajztechnika – szerelem, megbántás és megbánás… és fergeteges szórakozás.

:sör:

Az emberektől hemzsegő városon való átkelés a rajzfilmtörténet egyik legkiemelkedőbb gyöngyszeme lesz és marad, az tuti. :-D

Mit is mondhatnék még…?!

…mi azóta már megnéztük még egyszer…

:-))))