Low Winter Sun s01e07 & The Michael J. Fox Show s01e01-e02 & White House Down – Az elnök végveszélyben

Távirati hírek következnek… :-)

(Utána vízállásjelentés. ;-) )

Low Winter Sun s01e07

Nekünk még mindig tetszik. :sör:

Lehet, hogy Amerikában esik a nézettség, és valszeg csak egy évadot fog élni – de nekünk akkor is bejön. :thumbsup:

Jól kavarják a szálakat, a feszültség állandó, a helyzet egyre fokozódik…

Remek, na.

Persze, egy ilyen vagy bejön valakinek, vagy nem. És ha egy „Killing”-et képesek 2x kaszálni odakint, akkor milyen esélye lenne egy „Low Winter Sun”-nak…

A filmekben állandóan csak „sablongonoszt” alakító Mark Strongot határozottan megkedveltük és megszerettük – már csak önmagában ezért megérte volna. :respect:

De nagyon szépen, finoman, „noir”-osan alakul a történet, és ezt szeretjük. :sör:

The Michael J. Fox Show s01e01-e02

:-) :-) :-)

…ezzel majdnem mindent elmondtam. ;-)

De hogy ne legyek ilyen „semmitmondó”: egy nagyon kedves, néha-néha hangosan felröhögős, családi sitcom, aminek a középpontjában a saját betegségét karikírozó, végtelenül szerethető Michael J. Fox áll. :megarespect:

Volt bennem némi fenntartás, hogy nem leszek képes ezt a sorozatot úgy nézni, hogy a szívem ne fájna gyermekkorom kedvenc „Back to the Future – Vissza  a jövőbe” filmjeim főhőséért… Hogy ne jutna az eszembe, fájdalommal, szomorúsággal vegyes szánalommal: „óóó… hová jutott ez a remek ember… mi lett vele.. ?!”.

És Michael J. Fox emberszeretetének, önmagán való felemelkedésének, iróniájának és öniróniájának köszönhetően, úgy tudtam nézni az epizódokat, hogy végig a „feelgood” érzés és a konstans mosoly határozták meg az élményt. :respectagain:

Egy olyan fiktív tévés riportert alakít Michael, aki Parkinson kóros, és emiatt visszavonul a képernyőtől – ám mivel személye a „betegség ellen küzdő amerikai hős”-archetípusa lett, ezért a csatorna visszaédesgeti magához – aminek családja pedig kifejezetten örül, ugyanis mivel addig állandóan otthon volt, egyfolytában őket egrecírozta. :-)

Rengeteg mosolygós poén, számolatlan szerethető pillanat – és néhány nagyon horzsolós, felröhögős momentum teszi ezt a sorozatot remek szórakozássá. :sör:

A 21-22 percnyi epizódonkénti játékidő vastagon megéri a figyelmet. :thumbsup:

White House Down – Az elnök végveszélyben

Az amerikai filmgyártók valamiért vonzódnak ahhoz, hogy egy-egy témát ugyanabban az évben, két különböző stúdió is megfilmesítsen…

1992: „Christopher Columbus: The Discovery – Kolumbusz, a felfedező” vs. „1492: Conquest of Paradise – 1492: A paradicsom meghódítása”

1997: „Volcano – Tűzhányó” vs. „Dante’s Peak – Dante pokla”

1998: „Armageddon” vs. „Deep Impact”

2006: „The Prestige – A tökéletes trükk” vs. „The Illusionist – A mágus”

2013: „Olympus Has Fallen – Támadás a Fehér Ház ellen” vs. „White House Down – Az elnök végveszélyben”

Hogy ennek mi értelme van, arról fogalmam sincs… de valami biztos. :-P

Lényeg, hogy az efféle „dupla” vagy un. „iker” filmek esetében az egyik általában bejön az embernek, a másik meg nem…

Nos, nyilván megvan mindenkinek a saját „erősorrendje” a fenti duplázások között – hacsak az az eset nem áll fent, hogy mindkettőt egyformán nem utálja…

…vagy, ami még ennél is ritkább: hogy mindkettőt egyformán szereti! :-)

Én nem mondom meg, hogy miként érzek a fenti párosokból a régebbiekkel. ;-)

Ez egyéni gusztus kérdése: kinek a pap, kinek a papné, ugye… ;-)

Ellenben annyit mondhatok, a 2013-as „duplázásból” én az „Olympust” nézném meg inkább a helyetekben…

Ennyi.

Hogy ez a poszt nem is a „White House Down” filmről szólt?!

Dehogynem!

:-)))

És szerintem már így is túl sok karaktert pazaroltam rá… :-P ;-)

(És most a vízállásjelentés. A Kraszna Alsószopornál árad, lejjebb apad. A Digitális-kanális nincs jelezve. ;-) :-) )