Disconnect & Odd Thomas – A halottlátó

Igazából fordított sorrendben láttam a két filmet, de muszáj felcserélnem őket a rivjúmban.

Mert a Disconnect eszméletlenül überelte az Odd Thomast. :respect:

Disconnect

„You're the one who fucking exploits people!”

Ilyenkor mindig elszégyellem magam…

…mert állandóan ostorozom az amerikai/hollywoodi filmeket, hogy milyen kommerszek, gyávák, kitaposott úton járók, szájbarágósak, franchise-orientáltak, önismétlők, szentimentálisak, patetikusak, egytekervényű véglényeknek írottak… és még sorolhatnám. :-P ;-)

De időről-időre (nyilván a nagy számok törvénye miatt… :-P) belefutok egy-egy USA gyártotta gyöngyszembe, és kénytelen vagyok hátrább állni az agarakkal/agyarakkal. :sör:

Ilyen film a Disconnect is. :respect:

 

A rám gyakorolt hatásáról azt mondanám, hogy leginkább a 2004-es „Crash – Ütközések” című remekműhöz tudnám hasonlítani – ami nálam/tőlem nagyon nagy szó. :respect:

A több szálon futó cselekmény nem forr ki „egy végső, nagy találkozásban”, de ahogy egymáshoz becsatlakoznak, amilyen hatást gyakorolnak egymásra, az önmagában elég ahhoz, hogy a végén igazi katarzisként éljük meg a szálak lezárását. :leborul:

Nagy-nagy respect és köszönet azért, hogy a film befejezésénél a történetek lezárásai nem fordultak egytől-egyig „happy end”-be – így maradt meg a film a saját hangjánál, a saját ösvényén, amin következetesen, és megalkuvás nélkül járt végig. :thumbsup:

De azért is ugyanakkora hála és köszönet, hogy a készítők nem hagytak bennünket, egyszerű-egyszeri nézőket abban a sötét, aljas, és taszító könyörtelenségben, abban a kilátástalanságban, és magára hagyottságban, amit az elejétől kezdve sugallt. :thankyou:

A vége felé közeledve, emlékszem, az futott át az agyamon: „ha ugyanilyen sötét lesz a befejezés… akkor ez életem egyik legnagyobb depresszív filmélménye… de ha meg „happy end”-be _nyomorítják_... akkor szemen köpi az egész saját magát…”.

De a Készítők (igen, így, nagybetűvel!) elkerülték mindkét csapdát, és szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint, egy legalábbis tökéletes befejezést rittyentettek. :respect:

Az Ügyvéd (Jason Bateman) és Családja; az Ex-Tengerész (Alexander Skarsgård) és Felesége (Paula Patton); az Ex-Rendőr (Frank Grillo) és Fia (Colin Ford); az Újságíró (Andrea Riseborough) és a SzexChat-es Srác (Max Thieriot) – mind-mind olyan történetek, amik lassan indulnak… de az idő előrehaladtával egyre izgalmasabbak lesznek, míg a végén egytől-egyig nagyon „erős” befejezést kapnak. :respect:

Mellbe vágott, hogy amikor a filmben elhangzik egyszer a „church”, a „templom” szó… én még sosem éreztem ennyire üresen csengeni azt…

„- Yeah, but I don't have anywhere else to go.

- I don't know. You can walk into a youth center or a church...”

…

Egy igazán emlékezetes, rendkívüli filmélmény volt.

Írta: Andrew Stern. Rendezte: Henry Alex Rubin.

Köszönet érte. :sör:

Odd Thomas – A halottlátó

„I usually go months without seeing even a bodach.  When there 's a sure sign that follows massacres and bloodshed soon.”

Egy nekem határozottan tetsző, jó kis ijesztgetős kis horror film, Anton Yelcin főszereplésével, akit én nagyon csípek. :sör:

Dean R. Koontz regényéből készült a film, akit én nem nagyon ismerek… szóval, nincs összehasonlítási alapom ahhoz, hogy mennyire jól, vagy rosszul sikerült adaptációhoz van szerencsénk.

Én egy élvezetes kis horrorfilmnek találtam – már amennyiben az „élvezetes” a megfelelő szó… :-/

:-)

Alapfelállás: Odd Thomas látja a holtakat, akik tudják is, hogy látja őket, és Thomas segít nekik „elrendezni” a dolgaikat – azaz megtalálni a gyilkosukat.

Fontos szerepe van még a történetben az un. „bodach”-oknak, akik/amik túlvilági kreatúrák, akik a közelgő halál szagára gyűlnek egy-egy jövendőbeli gyilkos, vagy áldozat köré – és akiket Thomas szintén lát.

Ezek a „bodach”-ok nekem hasonlónak tűntek, mint a „Dead Like Me”-ben a „graveling”-ek – de ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyik, vagy másik „koppintás” lenne. Csak hasonlóak, ennyi.

Nekem, mint már fentebb említettem, alapvetően tetszett a film: jókat borzongtam rajta, izgalmasnak találtam. (Azt csak nem adom írásba, hogy teljesen be voltam rajta to… to… tortillázva! ;-) :-) Főleg úgy nem, hogy István meg elmondása szerint jókat nevetett rajta… :-) )

Talán csak egy(-két) apróság volt, ami nem tetszett benne: konkrétan a rendőrfőnök, Willem Dafoe és Stormy (Addison Timlin).

Kissé egysíkúnak éreztem mindkettőt, és az zavart, hogy mindketten annyira természetesnek vették, hogy Odd nem gyagya, hanem halottakat lát, és ugrottak minden figyelmeztetésére.

 

Oké, itt nem faxniztak sokat azzal, hogy ezt felvezessék, hanem „alaphelyzetként” tárták elénk… de nekem akkor is fura volt, hogy a rendőrfőnök az éjszaka kellős közepén, szerelmi együttlét alatt is azonnal ugrasztja a fél állományt, ha az „Odd-guy” telefonál. Főleg úgy, hogy néha azért „lukra futnak”… :-S

Na, mindegy.

Nekem azért bejött, és mindezekkel együtt tetszett.

:sör:

(De a „Disconnect” nagyságrendekkel jobb film. )