Kon-Tiki

Vannak fantasztikus, döbbenetes, felemelő emberi tettek, teljesítmények, amiknek láttán, hallatán az ember csak elkerekedett szemmel fejet hajt. :respect:

…de vannak ezek között olyanok, amiket… nem lehet filmvászonra, képernyőre vinni.

Vagy lehet, de nem érdemes.

Szerintem, ilyen volt például a 2010-es The Way Back mozi: 4.000 mérföld Szibérián, a Góbi-sivatagon és a Himaláján keresztül.

Az ember csak nézte-nézte a szenvedést, a fájdalmas, végtelen menetelést, a szomj- és éhhalál szélén vergődő kínlódást… és mivel végig csak ezek ismétlődtek újra és újra, sajnos, lassan, de biztosan unni kezdte az egészet. :-/

Legalábbis én így voltam ezzel. :meaculpa:

(Sóhajt.)

…és ugyanez a helyzet a Kon-Tikivel is. :-/

Emlékszem, gyerekkoromban faltam a Gondolat Kiadó Világjárók-sorozatának könyveit, és kristálytiszta emlékeim vannak még Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon című könyvéről is, amit imádtam.

(Ha legközelebb leutazom a szüleimhez, szerintem elő fogom keresni a könyvespolcon, leporolom, és újra felütöm – mert a film a könyvhöz meghozta a kedvemet. :-) )

Ám a film csak halovány mása a (gyerekkori, rácsodálkozós) könyvélménynek, és valójában… untam. :-/

Nem mondom, hogy rossz a film, mert nem az – csak nem a megfelelő közeg ahhoz, hogy ezt a történetet átadja az embernek, azt hiszem.

Vagy legalábbis – nekem nem.

A Shop-stop 2-ben Randal (Jeff Anderson) degradálja le a poénosan Gyűrűk Urát, azzal, ahogy eljátssza fél percben, hogy miről szólt a három film. (Nagy Gyűrűk Ura-fan vagyok – de ez akkor is poén volt. :-) )

Arra gondolok, hogy milyen „faékszerűen” egyszerű is a Kon-Tiki története…

Hat ember egy autentikus, archaikus tutajon, úton az ismeretlenbe: ennek az alaphelyzetnek a semmihez sem fogható feszültségét egy film nem tudja átadni.

Szerény, egyvágányú véleményem szerint.

Más.

The Big Wedding – A nagy nap című filmből szenvedtem végig kb. 30-40 percet… és azon merengtem el, hogy nagynevű, régen remek színészek, öregségükre hová nem süllyednek, és milyen sza… sza… szardella-paszta filmekhez nem adják a nevüket… Ijesztő. És szánni való. :-///

:whatawaste:

Mint amikor a falu bolondja jelentkezik valamelyik a dalos tehetségkutatóba, és mozsártörőre, vagy tányércsikargatásra, esetleg repedt bádogfazékra emlékeztető kárálását hallgatva azt jut az ember eszébe: „ennek egy barátja sincs? aki szólt volna neki, hogy ezt ne?”.

Kár, hogy úgy látszik, ezeknek a színészeknek sincsenek barátaik…

:shameonthem: