Oké, a poszt címe egy kicsit csalás/csalós… később kifejtem, miért.
Talán kezdem azzal, hogy régebben azzal hitegettem magam,
hogy van humorérzékem – sőt. :-)
De egy ideje, vagy mondhatom immár, hogy időről-időre,
belefutok olyan „comedy” jelzővel ellátott sorozatba, amin el sem tudok…
nemhogy vigyorodni, de még az orrom alatt somolyogni sem.
Először azt akartam írni, hogy „az arcizmom sem rándul”, de ez nem igaz: mert az rendesen rángatózik egy-egy poénnak szánt jelenet/mondat láttán/hallatán… :-S :-/
Szóval, komolyan elbizonytalanodtam, hogy most akkor van-e
humorérzékem, vagy nincs…
Ráadásul, képes vagyok olyan filmeken meg nagyon jókat
röhögni, amiken a nagy többség meg zavartan/idegesen/dühösen pislog… :eeekkk:
A fene se érti, hogy van ez…
:-)
És akkor lássuk, mi hozta ki belőlem ez az önvallomást. ;-)
Bad Education –
Lúzer töritanár s01e01-e03
Szerintem, pofátlanul él és nyúl olyan eszközökhöz,
archetípusokhoz, amiket mások már (párszor…) felhasználtak és kiaknáztak a
zsánerben. És ezek között jócskán akad olyan, amit már akkor is kár volt
feldolgozni és karikírozni.
Mert akkor sem volt vicces. És most sem az.
Ellenben eme pofátlan lubickolásban, mégis akadnak jó
momentumok.
Kezdve azzal, hogy „pofátlanul lubickol” – azaz, láthatóan nem
szenved, szenveleg, és kínlódva nyögve-nyel, hanem élvezi, és ő maga is röhög
az egész marhaságon, amit összerak.
Amikor meg be-betalál: akkor az egészen jópofa, és
felröhögős. :-)
Az első részben volt egy-két jó poén, és bízva abban, hogy
majd felpörög, néztem a másodikat – amit egy nyikkanás nélkül, fapofával néztem
végig… :-/
Nem is tudom, hogy miért toltam rá mégis a harmadik részt…
és abban megint volt vagy 2-3 jó poén. :-)
Összességében: arra gondolok, hogy nem egy olyan sorozat,
amit bátran mernék ajánlani.
De, ha nincs jobb, vagy van felesleges időtök, akkor be lehet
vállalni egy-két részt.
Asszem, még én is tolom tovább… ;-)
Curb Your
Enthusiasm – Félig üres s01e01
Nah, ezért csalás/csalós a poszt címe: ezt az epizódot képtelen
voltam végignézni, olyan szinten idegesített…
:-///
Winnie írt róla a sorozatjunkie.hu -n,
és egy kijelentésével teljesen azonosulni tudok:
„Az HBO-s Curb Your Enthusiasm-ról ismét le kell
írnom, hogy ez az a sorozat, amit annak idején bepróbáltam
és érthetetlenül néztem”
Pont így voltam vele én is… :-/// :-SSS
Mondjuk, winnie mondatának folytatása is
megér egy misét:
„azonban pár évvel
idősebben simán rádöbbentem a zsenialitására,
s örülök, hogy az 1-6. évad még mindig megtekintésre vár”
:hupszi:
Szóval, ha az első 6 (mondom: hat!) évadot skippelem, akkor
a 7-8. évadok már egészen jók…?!
Vagy várnom kell, míg én is idősebb leszek…?! Mégis…
még mennyivel…?! :eeekkk:
:-)
Szóval, bírom winnie-t :sör: – de az olyan sorozatokat
nem, amikről még a rajongóik is azt mondják, hogy „az első két-három… hat… évad nem olyan jó, de utána! úgy
beindul, mint az állat!” csak addig ki is kéne bírni, ugye… féllábon állva, vagy félse… félüleppel a kanapén
ülve. :-P
Valakinek biztosan remek kis sorozat ez… de ez a pohár nekem…
nem csak félig üres. :-P :-/
:-)
Szerintem Winnie nem arra gondolt, hogy az első évadok szarok, a későbbiek pedig jobbak, hanem arra, hogy idősebbnek kell lenni ahhoz, hogy értékeld ezt a fajta humort.
VálaszTörlésÉn is többször belekezdtem már a "Félig üres"-be, és én meg azt tapasztaltam, hogy erősen függ az aktuális hangulatomtól. Van úgy, hogy ugyanaz a rész egyszer kurvára idegesített és nem tetszett, más alkalommal újranézve (hogy felvegyem a szálat a folytatáshoz) pedig zseniális volt. Igaz, nem hasrengető röhögésre késztetett, de kaján vigyorokra igen.
Mellesleg én folyton keverem Larry Davidet Jeffrey Tamborral, aki legalább annyira idegesítő szerepet játszik.