Kai Po Che!

 

Újra egy nagyszerű indiai film!

Leszögezem: nem, nem maszálá film. Azaz nincsenek benne énekes-táncos betétek, nem fakadnak a főszereplők lépten-nyomon dalra.

Emiatt nem is tartják igazi bollywoodi filmnek – és nem is az. De ez egyáltalán nem baj, sőt.

Mert, hogy egy autentikus indiai film, és az egyik legjobb a műfajában, ahhoz kétség sem fér. :respect:

Ráadásul, annak a Chetan Bhagatnak a „The 3 Mistakes of My Life” című regényéből készült, akinek egy korábbi regénye, a „Five Point Someone” alapján jött létre életem legjobb indiai filmélménye, a „3 Idiots”. :thumbsup: :respect:

Szóval, mondanom sem, hogy amikor ez a tudomásomra jutott, teljesen rácsavarodtam a Kai Po Che! megnézésére… :-)

…és utánaolvasgattam a témának.

Chetan Bhagat szereti a mesebeli „három jóbarát” alapfelállást, mert a Kai Po Che! éppúgy három barát története, mint a „3 Idiots”.

 

A film rendezője, és egyik forgatókönyvírója, Abhishek Kapoor, egy interjúban elmondta, hogy megkerestek több neves, bollywoodi színészt, és felkérték őket a három főhős valamelyikének eljátszására. Sajnos, ezen színészek mindegyike azt a választ adta, hogy  három egyenrangú, a történetben egyformán fontos karakter megformálásában nem akarnak részt venni – legfeljebb akkor, ha a nekik felkínált karakter fontosságát, filmvásznon való jelenlétét, a másik kettő kárára megnövelik.

Abhishek Kapoor nem kívánt így erőszakot venni a történeten, és nem akarta, hogy egy bollywoodi híresség fújja a filmben a passzátszelet, ezért letett arról, hogy megszerezzen magának egy „Nagy Nevet”. És helyettük olyan karakteres, viszonylag ismeretlen színészeket választott, akik nem helyezték saját egójukat és ambíciójukat a készülő alkotás elé-fölé, hanem képesek voltak együtt, egymásért dolgozni.

A végeredményt látva azt mondom: szerencse, hogy Abhishek Kapoor így döntött. :respect:

Igaz, Chetan Bhagat regénye itt is csak az alapokat szolgáltatja, csakúgy, mint a „3 Idiots” esetében – és a forgatókönyvírók bátran és értő kézzel eszközöltek változtatásokat az eredeti anyagon. :sör:

Szerintem, ezzel az ég adta egy világon semmi baj nincs: jóval többre tartom az ilyet, mint egy regény „szolgai” egy-az-egyben megfilmesítését.

Nos, miután felvázoltam dióhéjban az előzményeket ;-) térjek rá végre a konkrét rivjúra.

A három jóbarát, akiknek az életébe bekapcsolódunk Ishaan ’Ish’ Bhatt (Sushant Singh Rajput), Omkar ’Omi’ Shastri (Amit Sadh), és Govind ’Govi’ Patel (Raj Kumar Yadav). Három nagyon karakteres, nagyon jó srác. :sör:

A film azzal kezdődik, hogy Govit kiengedik a börtönből, és Omi a kapuban várja – majd visszaugrunk az időben 10 évet, és megismerjük hármuk történetét.

Ishaan régen menő, kerületi krikettjátékos volt, de mivel sportkarrierje nem ívelt olyan magasra, mint azt szerette volna/elvárták volna tőle, mára már megkeseredett.

Omi a számok embere, komolyan vette az iskoláit, és alapos tervvel vállalkozásba akar fogni, a két barátjával közösen.

Govi egy helyi, menő politikus öccse, aki isteníti Ishaant, és megfelelő anyagi hátteret tud biztosítani a vállalkozásnak.

A srácok így nyitnak egy sportboltot, megalakítják a Sabarmati Sport Clubot, és a bolt hátsó udvarában Ishaan kialakít egy krikett pályát, és gyerekeknek tart edzéseket.

Ishaan hamarosan felfigyel egy muzulmán kisfiúra, Ali Hashmira (Digvijay Deshmukh), aki nagyon tehetséges a krikettben, és elhatározza, hogy ebből a fiúból bajnokot fog faragni.

Ám Ali édesapja épp egy olyan politikai párt tagja, aki Govi nagybátyjával szemben áll, és nagyon nem tetszik neki, hogy a fiával „az a banda” foglalkozzon.

Nagyon szépen kerekedik a történet, és merem mondani, hogy olyan végkifejletbe torkollik, hogy az ember csak nyeldekel, és a bepárásodott szemét törölgeti… :respect:

Férfiasan bevallom, hogy a film első fele kicsit megijesztett.

Bírom a különleges sportokat, még a curlinget is szívesen elnézegetem olykor, sőt, az indiai kabaddi is nagyon elnyerte a tetszésemet. :sör:

De ezt a krikettet (Lagaan ide, vagy oda…) akkor sem értem… Amikor olyanokat mondanak, hogy az eredmény „386:4” és még játszanak tovább (vagy három napig!), az teljesen lesokkol… :eeekkk: :-)

Mindegy, egyszer talán megértem… de ez még nem ma van. :-)

Ezért ijesztett meg a film első fele: mert az szinte krikett iskola volt. És nem ám valami kezdő „for dummies”, vagy valami :-) hanem legalábbis középhaladó!

Na, gondoltam, szép lesz, ha a felét se fogom érteni… :-/

De szerencsére ebből egyre jobban visszavettek, és bár az elején azt hittem, hogy egy „underdog” sportfilmhez lesz szerencsém, a végére kiderült, hogy egyáltalán nem.

Hanem kőkemény emberi dráma: de a legjavából való. :respect:

…és az utolsó 20-25 percet nem lehet megrendülés nélkül végignézni.

Én legalábbis nem tudtam…

Talán, ha az eleje nem olyan tömény „krikettlecke”, akkor közel tökéletesnek is nevezném – így „_csak_” egy nagyszerű indiai film. :thumbsup:

Bátran merem javasolni azoknak is, akik nem vérbeli bollywood-rajongók. :sör: