Kiseki – I Wish – Kívánságom

Volt egy olyan érzésem, hogy ez egy remek, nekem való film lesz – és így legyen ötösöm a lottón… :-)))

Mondjuk, gyengém minden gyerekekről szóló film, szóval, éreztem, hogy ezzel aligha nyúlhatok mellé. :-)

Kezdem azzal, hogy szokásommal ellentétben nem az eredeti, japán filmplakátot illesztettem be, és a film címét is az angol forgalmazói titulus alapján magyarítottam. Mindkét esetben ugyanaz az indok a mentségem: az angol cím, és plakát sokkal jobban lefedik, hogy miről szól ez az alkotás.

Az „alkotás” szó jelen esetben nem holmi eufémizmus, hanem teljesen ki-, és megérdemelt minősítés. :respect:

Folytatnám pedig azzal, hogy amennyiben hasonlítanom kellene – vagy kelleni nem kell, de szeretném… :-) – valamihez, akkor nagy kedvencem, Takeshi Kitano egyik (vagy inkább egyetlen…?) üdítően felemelő filmjéhez, az 1999-es „Kikujirô no natsu – Kikujiro nyara” című _alkotásához_ hasonlítanám. :thumbsup:

Érdekesség, hogy Takeshi Kitano épp úgy írta és rendezte a Kikujirô-t, mint ahogy Hirokazu Koreeda írta és rendezte a Kiseki-t.

A történet egy szétszakadt/elvált családról szól: Koichi (Koki Maeda) Kagoshimában él anyjával, Nozomival (Nene Ohtsuka), az anyai nagyszülőknél. A fiatalabb testvér, Ryunosuke (Ohshirô Maeda) pedig Fukuokában él az apjával, Kenjivel (Jô Odagiri).

(Hja, nem véletlen a két kisfiú nevének hasonlósága: ők a való életben is testvérek! :-) )

Koichi arról álmodozik, hogy egyszer a kis családjuk újra egyesül, és mindennap beszél telefonon az öccsével.

A híradásokból tudomásukra jut, hogy hamarosan egy új Shinkansen („Bullet Train”), nagysebességű gyorsvonat kerül üzembe helyezésre az ő szárnyvonalukon.

Hamarosan az is elterjed az iskolások között, hogy amikor először fog találkozni a „lefelé menő” és a „felfelé jövő” „szupervonat”, akkor a keresztezési ponton olyan energiák szabadulnak fel, hogy aki akkor és ott kimond egy kívánságot, az teljesülni fog.

Koichi összebeszél két barátjával, hogy menjenek el arra a helyre, ahol a két vonat találkozni fog – majd rábeszéli öccsét, Ryu-t, aki három barátjával közösen fog össze, hogy ők is ott legyenek.

Egy végtelenül kedves, szerethető, és felemelő film alakul ki ebből az alaphelyzetből.

Ebben a filmben nincs egy gonosz, rossz, vagy akár ellenszenves figura sem – szóval, ha valaki a „gonosz és kegyetlen világ” valóságára vágyik, és véreset hány a széptől, és a szeretetteljességtől, vagy fizikailag fáj neki, ha másnak jó (…Justin… :-P ;-) ), az inkább kerülje messzire.

Mert itt a felnőttek, ha nem is mind egyformán szeretettel, és féltő gondoskodással támogatják a gyerekeket, de legalább nem tesznek nekik lépten-nyomon keresztbe, és nem akarják mindenáron a sárba tiporni az álmaikat.

Ami viszont óriási nagy érdeme a filmnek, hogy nem fordul „mesésbe”, „csodásba”, mindent megoldó tökéletes befejezésbe – ám hiába marad a „valóság talaján” a lezárása, mégis felemelő. :respect:

Egy igazán nagyszerű, csodálatos filmélmény – szvsz, ne fosszátok meg magatokat tőle.

:sör:

Ui.: Meglehetős fellelkesedtem a filmen, oly’ annyira, hogy azt hiszem, bevállalom a magyarítását is… :-)


UPDATE: Készen vagyok a fordítással... :-) Hamarosan elérhető lesz a megszokott helyeken!
És még annyi: elfelejtettem korábban mondani, hogy eszméletlen jó a zenéje is - nagyon megszerettem... imádtam! :sör:

A gyerekek is egytől-egyig nagyszerűek! :respect:
:-)))

After Earth – A Föld után

Annyi rosszat olvastam róla, hogy az valami elképesztő.

Az imdb-s pontozása siralmas: oké, hogy M. Night Shyamalan már jó ideje nem örvend „közszeretetnek” – annál inkább közgyűlöletnek… –, az egy dolog, Will Smith kapcsolata a „Xenu-iparággal” az meg egy másik.

Azt hiszem, ezek együttes „halmozódása” juttatta ilyen mélyre, ilyen nagyon negatív megítélésűvé a filmet.

Mert az alkotás saját jogán nem érdemli ezt meg. :sör: :idelőjetek:

Először Geri barátunk :sör: mondta azt, hogy tetszett neki az After Earth, de én ezt kedves lekicsinyléssel fogadtam. :meaculpa:

„Persze, hogyne, naná, hogy jó film, aha… Mikor mindenki köpködi, és az egész a szci… szóval, a „Xenu-iparág” propagandája! Biztosan „_jó film_”, ja…”

Mea culpa. Mea maxima culpa, Gery!

:sör:

De ez még csak később volt…

…először leültem a film elé, és felvérteztem magam, hogy most aztán ízzé-porrá fogom szedni az egészet – ugyanis nagyon utálom a „Xenu-iparág”-at… a terjesztőit meg főleg.

:-PPP

És ahogy nézem-nézem… telik-múlik az idő… valahogy… nem nagyon találtam benne semmi „xenusat”… se „xénásat”… még az „x-rangkór” sem volt benne… :-PPP :-)

Egy dolog volt benne, ami miatt tudnám én is (ha akarnám...) utálni ezt a filmet: Jaden Smith. :-///

Sajnos. :-PPP

A kisSmith érdekes módon nekem egyáltalán nem csípte a szemem a „The Pursuit of Happyness – A boldogság nyomában”, és a „The Karate Kid – A karate kölyök” filmekben. Egyikben sem hozott létre filmtörténetileg maradandót – de nem is lehet/kell miattuk kárhoztatni.

Ám az After Earth-ben kijött belőle, hogy a „tehetsége” (ha lehet egyáltalán ezt a szót használni…) mindössze abból áll, hogy részben az apja, részben saját maga paródiáját nyújtja.

És ez nem csak hosszú, de rövid távon is piszokul idegesítő… :-///

Volt olyan pillanat, amikor arra gondoltam: „még egyszer betorzítja az arcberendezését látványosan, ripacsosan szenvedőre, magamba döföm a távkapcsolót…”. :-///

De – bár megtesz minden tőle telhetőt – minden erőfeszítése ellenére, mégsem sikerül neki tönkretenni a filmet.

Ami, szvsz, önmagában is megdöbbentő… :eeekkk: :-)

Szóval, az elátkozott, kitaszított és megvetett M. Night Shyamalan megint csinált egy filmet: ami egészen korrekt. :sör:

Már persze akkor, ha az embert nem vakítja el a gyűlölet… :-PPP

A magam részéről egyformára merném értékelni az „Oblivion – Feledés” című alkotással – ami talán valahol jogos is, hisz ugye Tom Cruise is a „Xenu-iparág” egyik jeles terméke/képviselője/emblémája, csak úgy, mint Will Smith…

(Ezt részben gúnyos cinizmussal, részben komolyan mondtam – fejtsétek meg ti, hogy mikor-melyik… ;-) )

Mindenesetre, én a magam részéről el tudom választani (lehet, hogy nem szabadna, de akkor is el tudom) a színészt, és az „iparág-reklámbohócát”.

Tom Cruise egészen fantasztikus volt a „Tropic Thunder – Trópusi vihar” Les Grossmanjaként :sör: :respect: Will Smith pedig egy nagyra nőtt, de szerethető ripacs, akit sosem tartottam valami „nagy bölénynek” – de szórakoztató faktora igenis van. :sör:

Teljesen nézhető alkotás az After Earth – egyszerű sztorival, bitang jó CGI-jal!

(…és egy nagyon rossz Jaden Smith-szel.:-P )

Pár szó röviden néhány filmről, amik nem érdemelnek külön posztot – és jó részüket végig sem bírtam nézni… :-///

30 éves elmaradást terveztem bepótolni a „Das Boot – A tengeralattjáróval”… 4x futottam neki, de akkor sem bírtam végignézni. :-/// Nagyon untam… Ez a klasszikus kimarad az életemből. :-(

Nekiugrottam egy indiai akciófilmnek, a „D-Day”-nek is… a feléig bírtam. :-/// Untatott és idegesített. :-(

És a végén a „feketeleves”, a „nagy pofon” (nekem… ) – a „Sleepy Hollow s01e02 – Blood Moon”… Ez „Monster of the Week” volt mindössze. :-/// Se több, se kevesebb. :-PPP

Nagy csalódás… :-///

Még azért pár részt bevállalok, de ha ez lesz az irány… akkor az... piszok nagy pofon :-///

Low Winter Sun s01e05-e06 & Downton Abbey s02e02-e03-e04 & Go Goa Gone

Low Winter Sun s01e05-e06

Still ridin’…

Még mindig szívesen nézzük, még mindig várjuk, még mindig szeretjük.

Már abszolút nem tudom, hogy hova akarják/fogják kifuttatni, és ez rácsavar a dologra. :sör:

Frank és Joe sztorija, és kavarásai most nem annyira, ám érdekes módon végre Damon, a wannabe gengszter szála hozott színt az epizódokba.

Mondjuk, már éppen ideje volt, hogy legyen valami haszna és értelme az ő szerepeltetésüknek is.

Egy dologtól tartok csupán: a rendőrcsaj Daniból nehogy kihozzanak nekem valami „übermensch” szuperzsarut, aki félszavakból, és arcizomrándulásokból kitalálja az egész sztorit, mert lekaparom a falat!

Az efféle „deus ex machina” nem feltétlenül lenne szükséges ahhoz, hogy fenntartsák a feszültséget.

Ám tartok tőle, hogy mégis ez lesz a csapásirány… valahogy abba az irányba mutatnak a dolgok. :-/ És ez egy kicsit megijeszt – de azért még reménykedek.

Mindenképpen nézzük tovább. :sör:

Downton Abbey s02e02-e03-e04

Szóval… valahol sosem voltam nagy rajongója a családsorozatoknak.

A Szabó család, Forsyte Saga, Buddenbrook ház, Onedin család, Dallas, meg tudomisénmik…

Mindegyikből láttam több-kevesebb részt, de mindegyiket el is untam meglehetős gyorsasággal.

És most már elérkeztem ide a Downton Abbey-val is… :-/

Mert, nem érdekel különösebben, hogy X összejön-e Y-nal, Z elmondja-e K-nak azt, amit, M meddig kavarja még a sz… málnaszőrt, P mikor jön rá (mert rájön), hogy átverték, és az orránál fogva vezették, S bosszút áll-e G-n, és ha igen (mert igen) G mikor és hogyan fog ellenbosszút állni S-en… Meg csupa ilyen vérpezsdítő izgalom. :-P

Mint amikor anno kezdődött a Szabó család: én sosem ültem le egy rész elé sem, de párszor úgy mentem át a szomszéd Erzsike nénihez tojásért, hogy ott ült mozdulatlanul, feszült arccal a rádió előtt, és szólt, hogy várjak még egy kicsit, mert még nincs vége a Szabó családnak.

Olyankor illedelmesen leültem a konyhában a hokedlire, és hallgattam, hogy Tercsi, Fercsi, Kata, Klára… hja, nem, az egy másik törénet :-) … szóval, hallgattam, milyen izgalmas problémákkal szembesül nap, mint nap a Szabó család, és szerteágazó rokoni, és ismerősi kapcsolati hálójuk…

Nos, nálam már ezen a szinten van a Downton Abbey is… :-///

Mary és Matthew végtelenített pávatánca, O’Brien és Thomas örökös áskálódása és ármánykodása, Bates és felesége között feszülő sötét fenyegetés már inkább untatnak, mint izgalomba hoznak…

Ezt a háborús évadot biztosan végig fogom még nézni – sőt, a „Christmas Specialt” is –, de a harmadik szezont csak a Kedvesem fogja egyedül folytatni.

Jobb dolgom is lesz ennél… :-///

És apropó, „háborús évad”: korábban már felpanaszoltam, zavar az, hogy nem látszik az idő múlása.

Most, hogy háború van, ez hatványozottan érvényes.

Különösen Thomas tekintetében ordított az, hogy hiába szanitéckedik két éve(!) a fronton _semmit nem változott_ az arckarakterisztikája: ugyanolyan kikerekedett, jóllakott napközis feje van, mint amikor még javában Downtonban inaskodott.

Én értem, hogy nehéz egy kétéves ugrást éreztetni, de akkor meg ne menjünk bele olyanba, hogy valakiről azt állítjuk, hogy két éve él a lövészárokban, de ugyanolyan jól táplált, mintha még mindig boldog békeidők lennének…

Na, mindegy, haladjunk vele tovább…

…hogy minél előbb a végére érjünk. :-P

Go Goa Gone

Tipikusan az az eset, amikor összeül egy krimóban egy baráti társaság, és félspiccesen, szétdzsangázva, elszállt aggyal, jókat röhögve elpoénkodnak egy ötleten, ami remekül elszórakoztatja őket.

De másnap, amikor kijózanodnak, már nem azt mondják (mint a legtöbb normális ember…), hogy „ujujuj, de nagy marhák is voltunk tegnap!” – hanem azt, hogy „húúú, micsoda remek gegparádét dobtunk tegnap össze! kéne belőle egy filmet forgatni!”…

…és aztán meg is csinálják.

Az meg valami döbbenet, hogy végig nem száll fel a szemük elől a rózsaszín köd…

Persze, ha az ember rendszeresen visz be a szervezetébe tudatmódosítókat, akkor azok ott elvégzik a kedves és alapos agysejtpusztító munkájukat…

Lehet, hogyha a lábtörésem miatt én se Fragmint injekcióznék a hasamba, hanem valami… hm… erősebbet, akkor én is a térdemet verve, és a könnyeimet törölgetve röhögtem volna végig az egészet, és a végén azzal a sziklaszilárd meggyőződéssel keltem volna fel a tévé elől, hogy életem legjobb zombis vígjátékát láttam.

De mivel még nem tudtam lejönni a véralvadásgátlóról :-) hogy „átmásszak” valami… hm… színes-szagos hallucinogénre, így nem töltött el oly’ annyira a lelkesedés. :-P

És az lett a fixa ideám, hogy valaki a filmkészítők között vagy nagyon rokona valakinek a filmstúdiónál, vagy nagyon lefeküdt a vezetőségből valakivel…

Más értelmes magyarázat erre nincs. :-P

Indiai zombis film, van benne 2-3 jó poén – 108 percre elosztva…

Ez lenne nektek 6,6-os film, imdb-sek?!

Én jó, ha adnék rá 3,5-öt… :-///

Sleepy Hollow s01e01

„Gondolj a Traveler-re!”

(Rájöttem, hogy ezzel a mondattal fogom visszatartani a túláradó lelkesedésemet. Mert ugye valamennyien jól emlékszünk 2007-re, amikor zúzva-tépve és szaggatva berobbant a Traveler 10/10-es pilotja! :sör:

…és hogy utána olyan mélyrepülésbe kezdett, hogy ahhoz képest az óceánban süllyedő, nyeletlen fejsze, kismiska… :-////// Én három részig bírtam, utána kasza, de a 13 epizódra tervezett első évad is vissza lett vágva kilenc részre – és utána odakint is lehúzták rá a redőnyt.)

Szóval, próbálom magamat valahogy visszafogni – mert a Sleepy Hollow nyitóepizódja olyan szinten telibeverte az alig kényes, de nagyon elborult :-) ízlésemet, hogy köpni-nyelni nem bírtam!

EZ AZ ÉN SOROZATOM! :thumbsup:

Rám szabták, nekem csinálták, számomra forgatták, tehát – AZ ENYÉM!!! :-)

„Gondolj a Traveler-re!”

Minden úgy van benne, ahogy kell lennie – nem tudom, hogy „patikamérlegen” balanszírozták ki az összetevőket, vagy csak szimplán zsenik… de tökéletes az összetétel és az összhang. :respect:

Pedig magas lécet kellett átugraniuk: ugyanis én nagy rajongója vagyok a Sleepy Hollow mítosznak, és legalábbis etalonnak tekintem az 1999-es Johnny Depp fémjelezte filmet.

Izgalommal vegyes várakozással ültem le hát a nyitóepizód elé, azzal a meggyőződéssel, hogy a modern időkbe áttett mesékből, misztikus-legendás történetekből készült sorozatfilmek nálam eddig nagyon hamar kasza alá kerültek (Once Upon a Time, Grimm) – és aligha jár másképpen a Sleepy Hollow modernizált feldolgozása sem.

De az első rész valami bitangul horzsolt… :respect:

„Gondolj a Traveler-re!”

Oké, az alapfelállás felvázolása, a visszatekintések a 250 évvel korábbi függetlenségi háborúra, a finoman szólva is vérfagyasztó démonoknak, és az Apokalipszis lovasának megjelenései zúztak olyat az egyszeri nézőn (rajtam :-) ), hogy próbáltam asszimilálódni a kanapéval… :-)

…és az egy főre eső… hm… jelen esetben valahogy nem fedi a valóságot az, hogy „egy főre eső”… :-S Na, hogyan is jövök ki ebből…?!

Szóval, a 45 perc alatt bekövetkezett lefejezések és halálesetek száma… háááát… nem akarlak benneteket statisztikai adatokkal terhelni, de… legyen elég annyi, hogy nem volt kevés, na! ;-)

Nem tudom, hogy egy országos csatorna mennyi ideig nyomhat egy ilyen már-már kábelre hangolt vérfürdőt… de azért bízom benne, hogy nem vesznek vissza „családbarát” fokozatba, mert az bizonnyal sokat ártana.

Mert a kíméletlen vérengzés, és a vérfagyasztó démoni jelenések, mind-mind óriási jelentőséggel bírnak a bitang jó alaphangulat megadásához!

„Gondolj a Traveler-re!”

Az alapfelállás a következő: Ichabod Crane (már ezt a nevet is úgy imádom! :sör: ), akit az általam eddig nem ismert Tom Mison személyesít meg, Sleepy Hollow mellett harcol George Washington tábornok seregében. És a tábornok egy titkos találkozón közli vele: itt jóval többről van szó, mint Amerika függetlenségéről – ez a csata a világ sorsát hivatott eldönteni.

A tábornok rettentő feladatot testál Crane-re: meg kell ölnie az ellenség soraiban harcoló, maszkos, izzó csatabárddal gyilkoló zsoldost… mert ő maga, a Halál, az Apokalipszis Lovasa.

Crane összecsap a félelmetes, csatabárdos gyilkossal, és bár levágja a fejét, ő maga is halálos sebet kap.

Lázálomszerű (emlék)képek villanak az elméjében – és egyszer csak, 250 évvel később, egy barlang mélyére ásott sírból életre kel…

…és vele együtt a Fejnélküli Lovas is.

A kisváros felbolydult, ahogy a Lovas elindul a lefejezett emberekkel szegélyezett útján – és persze, hogy a vadidegen, zavarodott, döbbent Ichabod az első számú gyanúsított.

„Gondolj a Traveler-re!”

Ichabod már úton is van a „jól megérdemelt” gumiszoba felé, amikor segítséget, és elfogadást kap a rendőrlány Abbie-tól (Nicole Beharie), aki a pártfogásába veszi.

 

Kiderül, hogy Abbie nem véletlenül hisz a múltból jött férfinak: gyermekkorában testvérével együtt láttak megjelenni egy démont – amibe a testvére bele is őrült.

Lassan az is egyértelművé válik, hogy két erő feszül egymásnak a kisvárosban: az egyik a „jó” boszorkányoké, akik meg akarják menteni a világot a végpusztulástól, a másik, a „rossz” boszorkányoké, akik pedig támogatják és segítik az eljövetelt…

Az első részben több húzással is sikerült meglepniük a készítőknek, amiket nem akarok nektek „lelőni” – de kifejezetten tetszik, hogy olyanokat lépnek, amik nem sablonos megoldások…

Oké, gondolok a Traveler-re ;-), de akkor is ki kell jelentem: nagyon ígéretesen indul a Sleepy Hollow! :thumbsup: :sör:

Szorítok, hogy ne veszítsen a minőségből…

Yamla, Pagla, Deewana 2. – Nutty, Looney, Crazy 2. – Dilis, Őrült, Bolond 2.

Mielőtt belevágtam volna ennek a rivjúnak a megírásába, azon gondolkoztam, „ki szóljon” belőlem?!

A keménykezű, karcos tollú, kérges billentyűzetű, tök… tökéletesnek nem mondható ;-) de legalább karikírozó, _nem_ elfogult bollywood-fan…?!

Vagy inkább hagyjam, hogy a Deol-család lelkes, feltétlen rajongója vezesse az ujjaimat, és inkább legyek túl pozitív, mint kicsit is negatív…?!

Végül úgy döntöttem, hogy próbálok valahol a kettő között balanszírozni: nem esek költői/rajongói túlzásokba, hogy milyen jó is ez a film – és nem is fogom a földbe/sárba döngölni, hogy milyen rossz.

Mint általában a folytatások erős többsége, a Yamla, Pagla, Deewana 2 (továbbiakban: YPD2 :-) ) sem tudja megütni… megközelíteni… az első rész színvonalát.

Szóval, egyszeri olvasó barátaim, ha az első rész nem jött be, akkor inkább ne is forszírozzátok a másodikat. Szvsz.

Mondjuk, az valahol sejthető volt, hogy a család újraegyesítésének drámáját a második részben már nem lehet „elsütni”, és – ha a készítők akarnak a második részben is egy átívelő, komoly szálat –, akkor itt valami mást kell kitalálni…

Nos, az a baj – persze, ki-hogyan veszi… –, hogy a YPD2 nem is igazán folytatása a YPD1-nek, hanem inkább annak… hm… kreatív újragondolása, újraértelmezése.

Mert, hol is hagytuk abba az első rész végén?

Paramveer (Sunny Deol) összeszedte Indiában apját, Dharamot (Dharmendra) és testvérét, Gajodhart (Bobby Deol), segített öccsének megszerezni és feleségül venni a szép Sahebát. És az újraegyesült, friss mennyel kiegészült családdal visszatért kanadai otthonába, édesanyához, feleségéhez, és két fiához.

Ehhez képest az alaphelyzet a YPD2-ben a következő.

Paramveer (Sunny Deol) Angliában él: nincs se felesége, sem gyermeke. Utalás sincs rájuk, tehát: sosem voltak, agglegény. (Majdnem „szinglit” írtam… hová fajulok?! :eeekkk: :-P ) Apja Dharam (Dharmendra) és testvére, Gajodhar (Bobby Deol) Indiában vannak, még mindig átverésből és csalásból élnek: de már jóval nagyobb tételekben gondolkoznak, mint korábban. És így „természetesen” Gajodhar életében sem szerepel Saheba, ő is egyedülálló.

Dharam és Gajodhar leplezik Paramveer előtt az életvitelüket, neki azt mutatják, hogy jó útra tértek – ergo, elvileg Paramveer tudja, milyen „rosszéletűek” voltak.

Dharam és Gajodhar éppen nyakig vannak egy „long con”-ban, azaz egy hosszú, kontinenseken is átívelő átverésben, mivel éppen meg akarják szerezni Sir Yograj Khanna (Annu Kapoor), az Angliában élő milliomos vagyonát.

És ebben a grandiózus tervben még a nagy tudású bölcs, Dilis Baba is szerepet kap… :-)

Közben Paramveer egy banknál dolgozik, mint adósságkezelő menedzser – ami rosszul hangzik, tudom, de ezt úgy képzeljétek el, hogy amikor elküldi a bank egy-egy adóshoz, behajtani a tartozást, ő nem „leveri” az adóson azt, hanem segít neki pénzt szerezni.

Így éppen Sir Yograj Khannán segít, amikor meglepetésre befut Dharam és Gajodhar, mint dúsgazdag indiai milliárdosok – hogy lenyúlják az adósságokba majdnem belefulladt milliomos maradék vagyonát, annak lányát, a szép Sumant (Neha Sharma) elcsábítva.

Természetesen, Paramveer nem hagyhatja, hogy apja és öccse kiforgassák mindenéből a pártfogoltját – ám Dharam és Gajodhar sem hagyják magukat eltántorítani attól, hogy gondos és régóta dédelgetett tervüket Param keresztülhúzza.

Senki nem leplezi le a másikat, de a színfalak mögött… és néha előtt is :-) … megindul a családi harc.

Szerepet kap még egy ijesztően intelligens orangután, Einstein, azaz a Boldog Singh. :-)

 

Egy másik gyönyörű lány, Reet (Kristina Akheeva)…

…és pár rosszfiú, akiket az első részben is szerepet kapott színészek alakítanak: a legalábbis sültbolond, megalomán Dude-G (Anupam Kher) és két alvezére, Bounty (Johnny Lever) és Babli (Sucheta Khanna).

Gondolom, hogy a fentiekből már páran levettétek: a film javarészt Angliában játszódik – a Downton Abbey -ban.

Na, jó – a Downton Abbey nem igaz. :-) De akár ott is lehetne. ;-)

Ezzel a felállással nézünk hát szembe a második részben: és ebben van lehetőség szerencsére jó poénokra. Ám bőven van hely gagyi ripacskodásra is…

A sültbolond Dude-G ,és bandája, meg a lökött Bounty, és a nyivákolós Babli különösen irritálóak – még én is nehezen emésztettem meg őket… :-///

Az első részben élveztem Sunny Deol majd minden akciójelenetét – most nem nagyon találtam ilyet… Hiába nindzsák ide, vagy szumósok oda :-///

Sajnos, itt a táncok-dalok között sem akadtam igazán gyöngyszemre… :-(((

Nos, igen, sajnálatos módon, minden tekinteben alulmúlja az első részt, nincs ezen mit szépíteni. :shame:

Ám, ha úgy nézem, mint a Deol-család rajongója, akkor mondhatom azt, hogy én örültem, hogy újra láthattam Dharmendrát, ahogy megformálja a fondorlatos Dharamot – hogy nevethettem Bobby Deolon, amint Gajodhar, Prem és Q bőrébe bújik… az „impontencia”-jelenet még most is vigyorgásra késztet :-D … és hogy láthattam az általam nagyon tisztelt és szeretett Sunny Deolt, ahogy Paramveerként igyekszik igazságot tenni.

Élveztem azt is, ahogy láthattam, hogy _ők_ mennyire élvezik ezt a gátlástalan ökörködést – és emiatt egy csöpp szégyenérzetük sincs. :-)))

Az egyik „süteményevős”-jelenet például azért lett számomra emlékezetes, mert egy pillanatra látni lehetett, Bobby Deol is elneveti magát. :-)))

Néztem a két gyönyörű indiai lányt, vigyorogtam az orangutánon, bírtam a rejtett (vagy nem is annyira rejtett… :-) ) parád-riposztokat. :-)

 Valamint a folytonos Salman Khan utalásokat is nagyon bírtam... :-)))

 

…és bár tudom, érzem, hogy bőven van fogás a YPD2-n, mégis hátradőltem, és hagytam, hogy sodorjon az őrülete.

„Guilty pleasure” volt számomra – nem vitás. :-D

De ha ti nem vagytok (…túl nagy…) Dharmendra-, Sunny-, és Bobby-rajongók… azt hiszem, aligha lesz/lenne számotokra élmény a YPD2… :-///

Ám, ha igen, akkor… :-)))

Igyekeztem korrekt rivjút írni – remélem, sikerült. :sör:

Ui.: A feliratot (elfogultságom okán :-) ) én magyarítottam, hamarosan elérhető lesz a szokásos helyeken! :sör:

Que Se Mueran Los Feos – Pokolba a rusnyákkal! & Downton Abbey s01-s02e01

Que Se Mueran Los Feos – Pokolba a rusnyákkal!

Rájöttem, hogy míg a kedvenc francia komikusom Dany Boon :sör: , addig a kedvenc spanyol komikusom Javier Cámara. :-)

Mert ebben a filmben megint nagyon jól alakít – és szerencsére a „játszótársak” sem maradnak el mögötte. :thumbsup:

Én nagyon jókat derültem ezen a keserédes komédián, és akiket eddig „ráugrasztottam”, csak pozitív visszajelzéseket adtak, szóval… ez tényleg nem egy rossz film. ;-) :thumbsup:

A főszereplő, Eliseo (Javier Cámara) egy vidéki tanyán él (valami gyönyörű helyen…), és minden vágya, hogy barátnőt szerezzen – de nem nagyon jön össze neki a dolog, mert nem egy Adonisz. :-)

Barátai tartják benne a lelket, akikkel együtt zenélnek a helyi zenekarban, és minden marhaságban együtt vannak benne. :-)

A nagycsaládos, tanító, Javier (Lluis Villanueva), a nagyszájú, nőcsábász, Román (Hugo Silva), és a vagány pap :-), Abel (Tristán Ulloa).

Eliseónak már tele a cipője a nőhiánnyal, és a falusi-tanyasi lét megszokott egyhangúságával,  és a zenei konzervatórium irányába szeretne kitörni, ami gyermekkori álma volt.

Ám egy váratlan tragédia miatt – aminek fekete humorán nem lehet nem röhögni… :-) –, mégis úgy alakul, hogy maradnia kell, és életét a tehenek között fogja eltölteni.

Ekkor toppan be az életébe sógornője, a vidám, lelkes-szeles Nati (Carmen Machi), aki felkavarja a megszokott életvitelét, és temperamentumával, lelkesedésével az egész falut felrázza.

 

Egészen fantasztikus, remek, egyedi karakterek, nagyszerű helyzetkomikum, szeretet, vidámság és életigenlés hatja át az egész filmet, amit szerintem nem lehet nevetés nélkül végignézni. :feelgood: :thumbsup:

 …és néha olyan beszólások hangzanak el benne, amiknek hallatán az ember köpni-nyelni nem tud… de utána meg nagyon elkezd röhögni…

„Én pap vagyok, te leszbikus, majd csak lesz belőle valami…”
:-D

Szerintem, pompás kis szórakozás, aki szeretne felderülni és felüdülni egy remek kis film láttán, annak nem szabad kihagyni. :sör:

 Downton Abbey s01-s02e01

 (Na igen, megint a második helyre szorítottam... Ez van. ;-) )

Csak jelzem, hogy végigtoltuk már az első évadot, és nagyon tetszett mindkettőnknek!

Mondjuk, Katicámat nálamnál is jobban berántotta a gépszíj – ami gond, mert én néha azért beiktatnék egy-egy másik sorozatot, filmet is az esti programba, de ő meg csak a Downton Abbeyt akarja nézni… :-S

Mindegy, kibírom. :-)

Tényleg remek sorozat, és bár én elég hamar beleunok a (…végtelenített…) családi történetekbe, de a Downton Abbey még engem is érdekel, és leköt. (Eddig... ;-) )

Mondjuk, az első évadban azon meglepődtem, amikor ballag-ballag a cselekmény, nézzük egyik részt a másik után: egyszer csak az egyik karakter beszól egy olyat, amiből kiderül, hogy két év(!!!) telt el az első rész óta!

Aminek én, egyszeri néző, semmi nyomát nem éreztem: sem a környezet változása (semmit nem változott…), sem a karakterek fejlődése, nem mutatta, éreztette ennyi idő elteltét! :eeekkk:

Oké, a második évad első része rögtön azzal nyitott, hogy az egyik karakter kimondta, hogy megint eltelt két év az első évad utolsó része óta: ezzel nincs is gond.

De az évadon belüli, bitang nagy kronológiai bakugrás… mit ne mondjak, azért megbökött egy kicsit… :-/

Viszont hangsúlyozom – nincs semmi baj a sorozattal: élvezetes, érdekes, színes.

Csak az idő előrehaladását valahogy jobban érzékeltethették volna, szvsz…

Ha eddig még nem tettétek, most már tényleg csapjatok ti is bele! :sör: :-)

Call of the Wildman – A Teknősember kalandjai & Downton Abbey s01e01-04

Call of the Wildman – A Teknősember kalandjai

 

„Csak egy kérdés maradt mára:

Hogyhogy van még keze, s lába?”

:-)))

Már egyszer „outcomingoltam”, miszerint szeretem a Discovery dokurealityjeit – nos, ez más csatornák dokujaira is igaz: így például az Animal Planetre. :sör:

:thumbsup:

Véletlenül futottam bele egyszer, de én voltam a legjobban megdöbbenve azon, hogy végigröhögtem, és az első pillanattól az utolsóig élveztem. :-D :thumbsup:

A történet nagyon hasonlít a Spektrum dokujára (hja, ott is van, amit nézek… :-) ) a „Billy, the Exterminator – Billy, a profira”.

Billy Bretherton, és családi cége, a Vexcon, Louisianában foglalkozik állatmentéssel és kártevőmentesítéssel.

A Call of the Wildman pedig Ernie „The Turtleman” Brown Jr.-t követi nyomon, aki Kentuckyban lakik, és jószerével ingyen és bérmentve, állatszeretetből foglalkozik állatmentéssel – amit mindenfajta/féle technikai eszköz és profi „kütyü” nélkül, gyakorlatilag puszta kézzel végez.

 

A magam részéről (bár Billy, a profit is csípem), Billyéket inkább kissé műmájernek, és pozőrnek tartom, akik szeretnék magukat profibbnak és menőbbnek láttatni, mint amilyenek valójában…

Ernie pedig simán csak önmagát adja – és ez a bátor, őszinte, tiszta bevállalás elismerésre késztet. :sör:

Hogy merek ilyet kijelenteni, egy dokureality esetében, hogy „őszinte és tiszta”?! Nézzetek meg egy részt, emberek – ez a csávó nem egy megjátszós alak: számomra ez egyértelmű.

Egy valóban tiszta, őszinte ember – aki nem nagyon törődik azzal, hogy „menőznie kellene”, hogy „el kéne adnia magát”, hogy dögös cuccokban, menő felszereléssel flangálva, milyen „kúl” is lehetne.

Odaáll a kamera elé, és kajánul belevigyorog, aztán indiánvijjogást hallat (erre utal a cím: „Call of the Wildman”), majd felkiált: „Live action!” – és védőfelszerelés nélkül elkapja a kígyókat, az aligátorteknősöket, a mosómedvéket… meg bármit, amit kell. :sör:

 

És ha ehhez hozzátesszük, hogy felül nem nagyon van foga :-))), az alakja legkevésbé sem kigyúrt és bronzbarna :-))), és van egy remek tájszólása, akkor azt hiszem, már elég sokat elmondtam… :thumbsup:

Ami még mindenképpen ide tartozik: az az _eszméletlenül jó(!!!)_ magyar szinkron! :sör: :bor: :pálinka:

:-)

Nagyon szeretném pontosan felsorolni, hogy melyik szereplőnek ki a magyar hangja, de sajnos, nem találtam ehhez hiteles forrást a neten… :-/

Mindenki remek: de az Ernie-t szinkronizáló színész egyszerűen zseniális – szerintem (és talán nem tévedek), próbálja visszaadni az eredeti akcentus hangulatát, és abban is biztos vagyok, hogy bitang jól csinálja… :-)))

Sokszor már azon röhögök, _ahogy_ mondja, nem csak azon, _amit_ mond…:-D

És a sorozat fordítója is kitett/kitesz magáért, el kell ismernem. :respect:

Ugyanis a Teknősember mindig el is nevezi az aktuális megmentendő állatot – és a nevek piszok jók magyarul (is). :sör:

– Halattomos: egy aranyhalakat dézsmáló mosómedve

– Vakond Túró Rudi: vakondokat a kertből kiásó róka

– Hódító Vilmos: egy bánya tartógerendáit megrágó hód

:-)))

Egyébként Ernie meg tiszta őrült: olyan helyekre megy be (fertőzött tavak, olajszennyezett mocsarak, olyan tavak, amik tele vannak dobálva hegyes vasakkal, éles üvegekkel, szöges deszkákkal…), ahová (bocs, Teknősember :sör: ) épeszű ember nemhogy nem menne be, hanem mérföldekre (csak amerikai sorozat, nem?! ;-) ) el is kerülné!

Ráadásul puszta kézzel! Egy nyamvadt, 30-40 centis ág (mert botnak nem bot…) szokott a veszélyesebb eseteknél nála lenni, de egyébként puszta kézzel kap el mindent!

Hja, a mérgeskígyókat is… Meg az aligátorteknősöket… :eeekkk:

Néha akadnak segítői is, mint Neal James, aki a fenti verset/dalt írta róla, és még pár jóbarát – akik Ernie-hez hasonlóan kedves, egyszerű, vidéki srácok. Akik mondjuk, fogorvoshoz járással nem nagyon töltik az idejüket…  :-))))))))))

 

Jelenleg „A Teknősember kalandjai” a kedvenc dokurealitym, nincs mese!

:yeyeyeyeyeyeyeeee:

:-)


UPDATE: Azóta az egyik epizódban a Teknősember elmondta, hogy miért nincs meg az összes foga.
1995-96 körül motoros fűrésszel egy fát gallyazott, amikor az vágás közben megcsúszott, és az arcába csapódott... Gyakorlatilag szétvágta a fél fejét, 189 öltéssel varrták össze, hogy újra ember legyen.
Csoda, hogy egyáltalán túlélte...

Downton Abbey s01e01-e04

(Lehet, hogy van, aki szerint egy poszton belül nem „illett volna” a Teknősembernek megelőzni a Abbey-t, de most így jött ki belőlem a téma. ;-) )

Nos, én is kénytelen vagyok behódolni és fejet hajtani a Downton Abbey előtt, nincs mese. :respect:

István már kapacitált rá egy ideje :sör: , de addig nem vitt rá a lélek, amíg Katicám el nem kezdte rágni a fülemet. :pusssz: :-)

…és belátom, hogy én vesztettem volna, ha továbbra is „makacskodok”. :meaculpa:

Már az első rész után azt mondtam (mármint: én! :eeekkk: ), hogy ezt néznünk kell tovább, és ebben az ütemben, azt hiszem, hamar letudjuk az első évadot (hét rész).

Oké, eleinte folyton-folyvást eszembe jutott a legendás „You Rang, M’Lord? – Csengetett, Mylord?”, és a Downton Abbey minden helyzetét-jelenetét azzal hasonlítottam össze.

(Ezt vajon hogyan mondaná Mr. Stoakes? Hogy csinálná a helyében Mr. Twelvetrees? Mabel, hazaviheti a krumplihéjat! Az öregem ki fog ugrani a bőréből… :-)))))) )

De aztán láttam, hogy ugyanarról szól (urak és szolgák), ám mégis másképpen – és bár nem olyan fergetegesen humoros, viszont legalább annyira jó és élvezetes! :thumbsup:

Most, a negyedik rész után ébredtem rá/ismertem be magamnak, hogy már szorítok egy-egy szereplőért, és fontos nekem, hogyan alakul a sorsa. :respect:

Mindenki remek karakter ebben a sorozatban: de talán két-három szereplőt mégis kiemelek, csupán egyéni elfogultságom miatt.

Maggie Smith (Grantham özvegy grófnéja): egyszerűen zseniális az öreg hölgy! :respect: Imádom a csípős beszólásait, a szarkasztikus humorát, egy-egy száz szónál is ékesebben beszélő arcizomrándulását. Zseniális. Imádom. :megarespect.

Jim Carter (Charles Carlson főkomornyik): nagyon erős egyéniség, igazi „ura” a háznak, miközben tisztelete megkérdőjelezhetetlen az ház igazi urai felé. Bölcsen és határozottan kormányozza a ház „hajóját”. Végtelenül szimpatikus. :respect:

Sophie McShera (Daisy Robinson konyhalány): nem lehet nem imádni, ezt a kis riadt, pislogó, drága verebet. :respect: Aki naív és ártatlan, riadt szemű és tiszta, csodálkozó arcú – és árad belőle valami végtelen báj. Nagyon szeretem. :respect:

Nem ennyire külön kiemelten, de mindenképpen meg kell említenem még két embert, akit nagyon kedvelek: Hugh Bonneville (Grantham grófja) és Dan Stevens (Matthew Crawley, Grantham örököse).

Valahogy olyan lélekemelő őket látni: két egyenes, becsületes, derék, tisztességes ember, akikért az egyszeri néző örömmel, és tiszta szívvel szorít, és arra gondol: „bár ilyen lenne mindenki, mint ők!”.

:respect:

Egy remek családi sorozat. „Asszonnyalnézős.” (Ha nem jött volna le… ;-) )

:thumbsup: