„Rosie hated her parents.”
Oké, tudom, kicsit (nem is annyira _kicsit_...) lemaradtam,
de mentségemre legyen mondva, hogy Kedvesem nem szereti eredeti nyelven nézni,
és a közös élmény érdekében mindig megvárjuk a magyar feliratot. De most „Alias”
– akinek egyébként nagyon hálásak vagyunk a munkájáért! :sör: – egy hetet
csúszott a fordítással… mi meg pluszban rádobtunk pár napot… :-S
Mindegy, lényeg az, hogy végre sort kerítettünk rá.
Eszméletlen jó drámai rész volt. Az emberi sorsok, tragédiák
olyan súlyosan horzsoltak benne, hogy csak pislogtam. :respect:
Pedig mondhatni, hogy a nyomozás alig… vagy inkább
jószerével semennyire nem… haladt előre.
De, mint már mondtam, olyan szinten azonosultam a
szereplőkkel, hogy mindenkinek a sorsa érdekel. Utoljára a „Third Watch”
sorozatnál éreztem hasonlót: hogy bitang jól odateszi magát emberi drámában…
Rosie háttere bontakozott ki előttünk, és ismét rájöttünk,
itt semmi sem fekete-fehér: akit ellenségnek hittünk, az igazából barát… akit
pedig barátnak hittünk, az…
„Who was she scared of, Alexi? Who'd she mean by
"him"? "I saw him again!"”
Linden és Holder párosa pengén villogott – míg Stan Larsen
múltja már nem szimplán kopogtat az ajtón, hanem egyenesen dörömböl…
Richmond és Jamie kapcsolata is fejlődik és zakatol… és
Richmond immár eljutott arra a pontra, amire az évad kezdetétől vártam:
„I'm gonna destroy him.”
Nagyon kemény dolgok vannak itt készülőben – és ebben az
eleve fojtogató miliőben egy ilyen sötét, súlyos fenyegetés árnya… bitangul
tudja fokozni a feszültséget az emberben…
Lindennek pedig olyan éles lett a magánéleti válsága, mint
egy borotvapenge: és döbbenet, hogy Holder az, aki képviseli mellette a józan
észt.
A feszültség tartja mozgásban ezt a sorozatot, a felszín
alatt folyamatosan izzó feszültség, ami állandó bizonytalanságban és
gyomorgörcsben tartja az embert, amikor egyfolytában azon rágódunk: „most mi
fog történni? ebből most mi lesz?”.
És ez a zseniális a Killingben. :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése