It’s Kind of a Funny Story – Nyomás alatt

…vagy talán az egy fokkal találóbb lenne, hogy: „It’s Kind of a Feelgood Story”. :thumbsup:

Első látásra/hallásra banálisnak tűnő sztori – de Anna Boden és Ryan Fleck, akik írták és rendezték is, valahogy olyan jól oldották meg, hogy egy nagyon kellemes, kedves, szerethető… és emlékezetes élménnyel lettem gazdagabb. :respect:

A középiskolás Craig (Keir Gilchrist) depresszióval küzd, szorong, ezért egyik vasárnap este/hajnalban önként bejelentkezik az egyik kórház pszichiátriai osztályára, nem is annyira azért, hogy „meggyógyuljon”, inkább azért, hogy „elmeneküljön”.

Igen ám, de a kórházban a fiatalkorúak részlege éppen átalakítás alatt van, ezért Craiget a felnőtt osztályon helyezik el egy öt napos megfigyelésre – és a film ezt az öt napot kíséri nyomon.

Lehetne ez a történet egy nagyon tapadós-ragacsos, mocsárszerű szirup, amiben a néző szép lassan elsüllyed, miközben száját-szemét-orrát-fülét kérlelhetetlenül eltömíti a giccs és a geil… de jelen esetben nem ez a helyzet. :sör:

Ahogy néztem-néztem a filmet tetszett-tetszegetett :-)… aztán egyszer csak dobott egy olyat, hogy leesett az állam. Utána megint szépen folydogált tovább… aztán hirtelen úgy szíven vert, hogy nem kaptam levegőt. Aztán megint haladtunk – ekkor már kicsit felkészültebb voltam :-) – és megint jött egy bitang jó dobás. :amazing:

Önmagában „csak” ezek a remek húzások elvinnék a filmet, de összességében is van olyan érdekes és érdemes a dolog, hogy egészében is remekre értékelhető.

Kicsit féltem, hogy Zach Galifianakis (aki Bobbyt alakítja) a megszokott „hangoveres” figurát fogja hozni – ami, valljuk be – a kezdeti érdekessége után mára kissé rutinszerű (unalmas…) pózzá vált. Amit ráadásul néha ripacskodással kell feldobni… :-/

De szerencsére itt ez az attitűd nem tolakszik az előtérbe és nem telepszik rá a filmre, és bár Galifianakis-szal reklámozzák a filmet, szerintem (bár egyáltalán nem rossz, amit alakít) nem ő viszi a showt a vállán.

A javát Keir Gilchrist vállalja magára – és oldja meg remekül :sör: –, de a remek, külön-külön ízes és emlékezetes mellékszereplők egyformán kiveszik a részüket a „maradékból”. :thumbsup:

A film barátságról, elfogadásról, szerelemről, megértésről szól… és arról, hogy milyen jó önzetlenül másért/másokért tenni valamit.

Őszintén szólva, a film végére én már irigyeltem Craig-et… :-)

Amikor ez az alkotás az érdeklődési körömbe került, rögtön felhorgadt bennem a rutinos ellenszenv a címek elcseszett magyarítása okán… de a film közben megértettem, elfogadtam, és a végére már találónak is éreztem a „Nyomás alatt” címet. :sör:

És persze legvégül: megint a zene. A film csúcspontja számomra ismét egy zenei betét (videóklip) lett… és mivel nagy Queen rajongó voltam és vagyok, így ez engem teljesen lehengerelt. :thumbsup:

Kár lenne még sokat magyaráznom és mesélnem ezt a filmet: meg kell nézni.

„It's the terror of knowing
What this world is about
Watching some good friends
Screaming: 'Let me out!'”