2012. május 17., csütörtök

Suing the Devil


Azt hiszem, említettem már párszor, hogy nagyon szeretem az ördögös-angyalos filmeket. :-)

Szeretem, amikor az ember vagy angyalok küzdenek/birkóznak az ördögökkel, démonokkal… vagy egyenesen a Sátánnal. Mert ez valahogy olyan misztikus harc, aminek nagyságrendekkel magasabb a tétje… még akkor is, ha nagyon sokszor az a végeredmény, hogy az ördög bennünk lakozik…

Érdekes, általában a filmekben az ördöggel/démonnal/Sátánnal szemben álló embernek legtöbbször egymagában, (isteni, angyali, közösségi) segítség nélkül kell megküzdenie. És küzdelme majd’ mindig végtelenbe tartó, soha véget nem érő, kilátástalan… vagy, ami még rosszabb: eleve bukásra ítélt. Vagy, ha ne adj’ isten mégis sikeres a harc, akkor az csak átmeneti, pillanatnyi, kérészéletű dicsőség…

Mintha szeretnénk azt hinni, tudatosítani magunkban, hogy az ördöggel/démonnal/Sátánnal szemben az ember magára hagyatott… és nem is győzhet. Jobb, ha ebbe belenyugszunk. :-/

Mondjuk, azt nem nagyon értem, hogy miért van ez így – de a tendencia azt hiszem, szépen lekövethető.

De ez csak amolyan elgondolkozás volt részemről: és ezzel nem spoilereztem el a filmet. :-)

…ám mindenképpen kell majd még ilyen eszmefuttatást tennem, mert a Suing the Devil több kérdést is felvetett bennem… és önvizsgálatra késztetett.

Kezdem azzal, hogy a főhős választás nem volt túl sikeres… :-/

Nem csak én, az imdb és a fél internet sem tud arról semmit, hogy kicsoda Bart Bronson, aki Luke O’Brient személyesíti meg…
…de annyit biztosan tudok róla, hogy nem elég szerethető és karizmatikus a filmbéli szerephez. :-/

Szerencsére, csak a _főhős_ választás volt balfogás – a _főszereplő_ ellenben kiváló: Malcolm McDowell személyesíti meg a Sátánt, eszméletlenül hatásosan. :respect:


Jobban belegondolva, csodálom, hogy korábban még nem találta meg őt egy hasonló szerep: hiszen süt róla, hogy tökéletesen meg tudná formálni. :sör:

Az alapsztoriról pár szó: Luke O’Brien, jogászhallgató pert indít a Sátán ellen, a világon elkövetett bűnei miatt. Ezt természetesen értékén kezeli mindenki…

- Luke O'Brien against Satan?
- Yes, Your Honor.
- Satan is processing?
- Yes, Your Honor.
- Are you aware that is the international court of human rights?
- Your Honor, Satan has violated all human rights know that!
- It is with a psychiatrist?
- No.
- Do you take any medicine?
-Yes. …No, I was taking.”
:-)

De aztán megpróbálják hivatalosan is elfogadni egy… hm… nemlétező személy, egy negatív fogalom?... ellen benyújtott vádat:

„- You'll have to send a notification to the defendant in this case, Satan. Through a bailiff. I give you another 30 days.
- But I can not do that, Your Honor.
- I can not allow trials in absentia unless the defendant is cited. Next case!”

Természetesen, nem nagyon lehet kézbesíteni egy ilyen idézést, így harminc nap múltán Luke újra egyedül áll a bírónő előtt, amikor:

Judge: I will undo this process for technical details, and because you are crazy. I will also penalize you, because ...
Satan: Why? I am here, Your Honor.
Judge: And who are you?
Satan: Satan, Your Honor.
Judge: Very beautiful. So you two are in this together?
Satan: I am here to respond to the citation, Your Honor. And I will address the process of Mr. Luke O'Brien.
Judge: Very good. /laughs/ You almost got me. Made my day. It's a trick question? Where are the cameras?
Satan: Sorry, but it is very serious, Your Honor.
Judge: For I am not amused at all.
Satan: Neither did I.
Judge: Can prove that it is Satan?
Satan: …Can you prove that I am not?”

És Malcolm McDowell „sátáni” megjelenésével :-) a film és a karakter életre kel. :respect:

Cinikus, kegyetlenül őszinte, és gyomorbavágó, -forgató kijelentései és szócsavarása szinte legyőzhetetlen lényként definiálják…


„How many people will sue me and blame me because they could not do what is right?”

…és közben megenged magának egy-egy poént is, amik még színesebbé és sziporkázóbbá teszik a karakterét...

„- Satan, just want to say that I'm your fan! I love you, I'm crazy about you! I love the group Kiss!
- What?"
- Kiss! Kiss!
- I hate Kiss. I prefer Tom Jones.”
:-)

…és teszi ezt úgy, hogy közben nem halványul egy percre sem az az érzésünk… hogy ő egy nagyon veszélyes, hatalommal bíró… _valaki_.

„Humans are garbage. I'm just the garbage collector.”

„I know all about you. I know all your secrets.”

„I delight... I wreak havoc in the world. In playing the rich against the poor, race against race, country against country, man against man, but especially… man against God.”

És a szavai mellett vannak olyan képi villanások, amik tesznek róla, hogy ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy esetleg mégsem ő a Sátán…
(Van egy pillanat, amikor „kinéz a filmből”, ránk, nézőkre… Mit ne mondjak… kirázott tőle a hideg.)

Malcolm McDowell lubickol a szerepben, és ez teszi a filmet nagyszerűvé és emlékezetessé.


Ez egy remek alkotás. :respect:


De – most jött el az ideje a következő eszmefuttatásnak.

Egy félévvel, évvel korábban engem is irritált volna a ez a film. Mert az embereket irritálja a másik ember, általa irracionálisnak tartott hite: „Hogy hihet valaki Istenben? Hogy olvashatja úgy a Bibliát, mintha szentírás lenne?”.

Ez az „ájtatos kenetteljesség” (legalábbis a külső, hitetlen szemlélő számára az), az álszentség (vagy annak csupán a látszata), a megingathatatlan(nak tűnő) hit olyan indulatokat képes gerjeszteni materialista, ateista emberekben, hogy a legelvakultabb inkvizítor is ministránsfiúnak tűnik mellettük.

Azt hiszem, korábban én is ilyen voltam…

Ám amióta Pál Feri atyát megismerhettem, képes vagyok elfogadni olyan dolgokat… amiket korábban gondolkodás nélkül, kíméletlenül lesöpörtem az asztalról.

Ezért azt hiszem, most jóval befogadóbb, nyitottabb közönsége voltam a Suing the Devil-nek, mint korábban lettem volna.

Mert a Malcolm McDowell remek, „sátáni sziporkázásával” szemben a film nem mást állít, mint a hitet. És az Istenbe vetett hit felemlegetése, valamint a Bibliára való hivatkozás sokakban gerjeszthet ellenérzéseket. Mert igen – ez valahol egy keresztény film.

Nem tudom…

Mindenesetre, nekem nagyon tetszett – és azt hiszem, meg fogom még egyszer nézni a Kedvesemmel is.
:thumbsup:

6 megjegyzés:

  1. De egyébként... az ocsmány szexuális utalásokat rejtő kitételektől eltekintve felkeltetted az érdeklődésemet a film iránt. Megnézem.

    VálaszTörlés
  2. Rossz az, ugye... Meg ilyesmi. :-)

    VálaszTörlés
  3. Ez a film tényleg elég érdekes alapötletre épül, de szerintem rettenetesen logikátlan és gagyi. Aki látott már életében egy-két jó ügyvédes filmet, az először is azon csodálkozik el, hol szerezhette a fiatal ügyvéd srác a diplomáját... Szerintem általános iskolai gyorstalpalóban. Vannak benne kiemelkedően jó részek is és remek párbeszédek eszmefuttatások... néhol viszont bárgyú és bosszantóan primitív...
    Még nem törlöm le, hátha ad valami jó ötletet a démonos sztorinkhoz... de mint filmélményt nem tartom valami sokra.

    VálaszTörlés
  4. "hol szerezhette a fiatal ügyvéd srác a diplomáját..."

    Elvileg sehol... :-) Mert ugye valami "down and out law student". :-)
    Ez valami esti iskolát jelenthet? Vagy ilyesmi?

    A hullámzására tett észrevételeddel pedig teljesen egyetértek.

    VálaszTörlés
  5. Ja, egyébként Malcolm McDowell szerintem is remek választás a Sátán szerepére, de sajna, nála is hullámzó színvonalat éreztem néha. Van, amikor tényleg kibaszottul ijesztően sátános... máskor pedig egy rossz ripacs... Oké, azt elfogadom, hogy a ripacskodás is illő lehet a Sátán jelleméhez, de nálam illúziórombolóan hatott ez is. Ehhez képest számomra Jack Nicholson Sátánja és Al Pacino Sátánja is klasszisokkal nagyobbat ütött.

    VálaszTörlés
  6. Nekem meg mindig Peter Stormare jut eszembe, amikor a legjobb Sátán megformálásra gondolok... :sör:
    ...és azt hiszem, hogy minden ripacskodása ellenére (vagy éppen azért...?) most már Malcolm McDowell lesz a második helyen. Nálam. :-)

    VálaszTörlés