„Azt hitted, örülni fogok, ha eldobod az életed azért, hogy megmentsd az enyémet?”
Egy engem telibetrafáló sorozat: majdnem angyalos-ördögös – démonos-démonvadászos.
Imádtam minden egyes rezdülését. :sör:
És két olyan 10/10-es epizód volt benne, hogy csak pislogtam. :respect:
A s01e04 és a befejező rész, a s01e08 – szvsz, így kell egy sorozatot felépíteni: a közepére és a legvégére tenni egy-egy irgalmatlan jó epizódot. :thumbsup:
Gu-cheon-t (Nam Joo-hyuk), a démonvadászt a Palotába viszik, hogy akadályozza meg a királyi család kiirtására esküt tett, igaztalanul megölt, és immár démonná vált halott további tombolását. Gu-cheon arról nevezetes, hogy képes lemerülni az alvilágba, ahol tudja, hogyan kell megharcolni a démonokkal – ám az élők világában is látja a démonokat és a holtak szellemeit: és amikor mi, nézők is az ő szemével „látunk”… akkor azért megfagy az ember ereiben a vér…
Gu-cheon mellé a király segítőnek – és felügyelőnek – kirendeli saját, egy ágyasától származó, balkézről való lányát, Saeng-gang-ot (Roh Yoon-seo), akit különleges képessége miatt régóta száműztek a Palotából – a képessége pedig az, hogy ő hallja a démonokat és a holtak kísértő szellemeit.
Amikor a kkomokszali megjelenik, még azt hinné az ember, hogy olyan kis… vicces „puppetmasterkedés” lesz ez az egész.
„Az egy kkomokszali, nem akármilyen lény. Élőkhöz kötődik, nem helyhez, jang energiát szív.”
Ám aztán láthatjuk: a „vicces” kkomokszali sem annyira vicces… sőt… és hogy nála mindenki más 100x brutálisabb… és azok vannak többen.
A halálának pillanatában a királyi család kipusztítására esküt tett démon… szimplán olyan, mint egy megelevenedett rémálom…
Bááár… az ősi küme pedig… hát ő… vagy az… egy igazi hagymázas lidércnyomás…
Ám a semmitől nem félő démonvadász és a vakmerő királylány felveszik a harcot – és mindent megtesznek egymásért.
„A palotában te vagy az egyetlen, akiben bízhatok. Ezért… nem nézhetem tétlenül, hogy meghalj. Megmentelek… az életem árán is. Köszönöm, hogy a végsőkig védelmeztél! Mostantól fogva átveszem a feladatod.”
Soha nem tesznek egymás irányába szerelmes gesztust; sosincs egy momentum, amikor azt éreztetnék, hogy a romantika bimbózik. Gu-cheon cinikus és gúnyos, mindentudó és mindent sötéten látó – a kitaszított királylánynak mása sincs, csak a büszke vakmerősége, és törhetetlen igazságvágya: hogy is ereszkedne le ő egy pórhoz.
Sosincs kimondva, hogy mit éreznek egymás iránt, egyre nagyobb elköteleződéssel – de minden tettükben, minden rezdülésükben érezhető, hogy a másikuk fontos számukra. Napról-napra fontosabb… és lassan fontosabb már, mint akár a saját életük…
És ez szerintem: gyönyörű. Ahogy vállalják a halálos veszélyeket, ahogy lemerülnek az alvilágba, ahogy felveszik a harcot a tébolyult démonokkal – csak azért, hogy a másikat megmentsék.
„Az életét kockáztatta értem, én sem tehetek másként.”
Gu-cheon fantasztikus harcjeleneteket is kap, ahogy egy szál karddal tombol a rémek sorai között… és amikor megkapja az ősi küme túlvilági kardját, amit mágiával/átokkal örökre a csuklójához láncol a vénséges rém, arra már nem tudok mást mondani, csak azt, hogy… epikus… überkúl… és eszméletlenül menő. :thumbsup:
Közben pedig a királylány a fenti világban teszi azt, amivel a holtak és démonok világában küzdő férfit támogatja és segíti: két külön helyen vannak – mégis vállt-vállnak vetve, együtt harcolnak.
Imádtam… imádom ezt a sorozatot… ez egy iszonyú rémálomba ágyazott, gyönyörű szerelmi történet… minden borzalmas körítése ellenére: talán a legszebb, amit életembe’ láttam. :respect:
„Látod? Érted sír a gyermek. Ne okozz nekünk még több bánatot, gyere vissza! Ha nem találod az utat… Használd a csengettyűt, hogy elvezessen hozzád!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése