Az első részt követően az első benyomásaim:
Egyszerre döbbenetes és nyomasztó…
És az egyszeri néző (én) elképedve, lélegzetvisszafojtva nézi… üvöltött bennem, hogy kapcsoljam ki(!) – de a másik oldalról meg… lenyűgözött. Mert olyan sötét, olyan fojtogató, olyan… vérfagyasztó, hogy köpni-nyelni nem tudtam közben: és közben szólnak a szerb zenék – amik nem tudnak nem zseniálisak lenni… :amazing:
A „vérfagyasztó” szó használata talán megtévesztő: nem, nincs benne se szörny, se démon, se zombi – egy emberi mivoltából kivetkőzött, jeges, érzéketlen… személy van benne, aki… ami… embertelen.
Még nem értem, hogy kapcsolódik a tévéstúdióban(!) magáról „pussy pic”-et készítő, és azt a telefonján elküldő pszichológusnő… és nem értem az 1976-os jugoszláv bajnoki focimeccs szegmenset, a „szép hangú” kommentátorral… de nyilván mindennek és mindenkinek meg lesz a fontos és pontos helye a „nagy egészben”. :sör:
Persze, természetesen felfigyeltem arra a részre is, amikor Mitar felesége és anyósa „vlach” nyelven beszélnek – és ezért utánanéztem a „vlach”-oknak, és a sorozatra nézve is fontos dolgokat tudtam meg.
A vlachok (oláhok) egy kelet szerbiai román kisebbség, 2022-ben huszonegyezren vallották magukat „vlach”-nak Szerbiában. A vlachok egy része szerbnek, más része románnak tartja magát – és Szerbia és Románia is vitatkozik egymással a vlach kisebbség kérdésén.
És amikor idáig eljutottam, az AI érdeklődött, hogy kíváncsi vagyok-e többre is, mint például a „vlach-mágia”?
Hogy a manóba’ ne lennék kíváncsi! És így jutottam el, ide:
„A fekete esküvő (Crna svadba)
Ha egy fiatal férfi az esküvője előtt hal meg, a vlach hagyomány szerint a túlvilágon nem lelhet békét pár nélkül. Ezért a temetésén szimbolikus házasságot kötnek: az elhunytat vőlegényi ruhában temetik el, miközben a menyasszonya (vagy egy felkért fiatal lány) fekete menyasszonyi ruhában, lakodalmas zenére kíséri a sírig. A lánynak ezután egy évig gyászolnia kell, mintha valódi özvegy lenne”
Mit is mondjak, my fellow junkies?! Nekem ez elég… hm… „figyelemfelkeltő”, hogy úgy mondjam. :thumbsup:
Nézem tovább, és meglátom, hány zsákkal telik. Köszönöm, hogy ajánlottátok! Egy igazi különlegesség, ez már most nyilvánvaló. :sör:
Hja, és aki megnézi az első epizódot (mint én :sör: ), annak adnék még egy támpontot, amit kikutattam:
„Katabasa/Katabasis/Katabaza” = egy hős szimbolikus, vagy konkrét fizikai leereszkedése az alvilágba, vagy a hős alvilági utazása.
Aki látta, tudja, miért írom ezt le. :sör:
(…)
Huhhh… végigtoltam…
A kilencedik (utolsó előtti) résznél megálltam, és azon agyaltam, hogy… nem nézem tovább…
Túl sok volt a sötét… túl sok volt a démoni… túl sok volt a nyomasztás… a szám tele sárral, a szemem tele vérrel, a fülem tele idegen, ijesztő… emberalatti hangokkal… és a szívem pedig tele sötétséggel és reménytelenséggel… és attól tartottam, hogy ennek... nem lehet jó vége... :-(((
Nem: nem tudok úgy filmet, sorozatot nézni, hogy nem vonódok be – illetve, de igen, tudok: csak úgy semmi értelme az egésznek, akkor csak átfolyik rajtam a történet, mint testemen a zuhany vize…
…de ha bevonódok, akkor együtt élek, együtt lüktetek a történettel, együtt dobban a szívem a főhősökkel… főleg, ha a hitről, Istenről beszélünk… és démonok, ördögök elleni harcról van szó…
Nem mondom el, hogy mit csináltam – de a hitemből merítettem erőt a befejezéshez… és így már emelt fővel, lélekben megacélozva ültem a záróepizód elé és fogadtam a konklúziót: ezt a csatát elvesztettük… de a háborút folytatódik.
Egy kis kelet szerbiai faluban, a vlach közösség egyik „erősségében” megmagyarázhatatlan mészárlás történik – amiről Ćirić azonnal „levágja”, hogy itt valami sötét, megmagyarázhatatlan dolog van a háttérben…
A film jelenében 2020-at írunk… és közben látunk az 1976-os visszatekintésben egy másik megmagyarázhatatlan mészárlást… és lassan, de biztosan kiderül, hogy összefüggés van a két esemény között...
Nem, nincs a filmben vérben tocsogó mészárlás (az utolsó rész kivételével… sajnos…), és nincsenek benne megtestesült démonok (csak egyszer, a hatodik részben… de az pont elég kemény…) – igazából a nyomasztó miliővel manipulál, a kimondott és kimondatlan titkokkal… a burkolt és burkolatlan fenyegetésekkel… és azzal, hogy mindig úgy érzi az ember: valaki… vagy valami… egy sötét, ijesztő, fenyegető entitás… mindig figyel… mozgatja a szálakat és manipulál… és bármit tesznek is hőseink, az az ellenség, a démon, az ördög malmára hajtja a vizet…
A sorozat végén pedig láttam: a csatát elvesztettük, de a háború még tart – és vannak már új szövetségeseink a harcban, és akik eddig egymás ellen dolgoztak, mostantól vállt-vállnak fognak vetni…
…és amikor este a vén titkosszolga lámpafényes ablaka alatt megállt Mića Đurić (Filip Đurić)… úgy éreztem, hogy… ez sem „baj” már, hanem: egy új szövetséges érkezése…
A sorozat közben három másik széria ötlött fel bennem, amik hangulatukban nagyon hasonlítanak a szerb Црна свадба-hoz: Pustina s01 (cseh) – Znaki s01- 02 (lengyel) – Zone Blanche s01-02 (francia).
Ha fenti három közül valamelyik bejött neked, akkor a Црна свадба is be fog jönni. Mert mind a négy ugyanolyan sötét, misztikus, lebilincselő hangulattal bír. :respect:
The Black Duke – Negru Vodă (in Vlach and Romanian folklore/magic)
De most nem vagyok túl boldog: ugyanis a szerb sorozat első évad 2021-ben jött ki, a második 2025-ben – és most, amikor kerestem a sorozatot (a szokásos helyeken...), csak az első évadot találtam meg… a másodikat sehol nem láttam… :-///
Ám az első évadra simán kijár tőlem a 9/10. :thumbsup:
Köszönöm a sorozatjunkie-nak és winnie-nek, hogy felhívták figyelmemet erre a szériára. :sör:





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése