Annyi mindent és mindenkit nem szeretek a lenti klipből...
...de most arról akarok beszélni, amit szeretek benne. Akiket szeretek. Akik láttán megszakad a szívem... és nem bírom visszatartani a könnyeimet...
Szeretem a MOZIT, szeretem a FILMEKET és IMÁDOM a MAGYAR SZÍNÉSZEKET...
...Kaszás Attilánál kezdtem el sírni... odáig csak hangosan és döbbenten soroltam a neveket... aztán Szakácsi Sándornál újra folytak a könnyeim... Kalocsai Miklósnál megint... Tímár Bélánál némán zokogtam... Ternyák Zoltánnál már hangosan... majd Bicskey Lukács szuggesztív, erőt sugárzó, ikonikus pillanatánál... elvesztettem a kapcsolatot a valósággal...
Mintha valami álomban lennék, egy virágzó réten álltam, ahol ott volt MINDENKI, Akit elvesztettem, Akik csodás, feledhetetlen pillanatokat adtak nekem a moziban...!
Először Márkus László kezét szorongattam... aztán Bujtor Istvánt öleltem a keblemre... Helyey László előtt meghajoltam, mint Mátyás király előtt illik... Juhász Jácint mellé lehuppantam a fűbe, és mindketten nevettünk, mint jó cimborák... Latinovits Zoltánt csak messziről csodáltam, Ő barátságosan intett felém "gyere! gyere közelebb!", de nem mertem... hogy is mehetnék én oda, a Színészkirályhoz?!... így féltérdre ereszkedve hajtottam neki fejet, ahogy a koronás fők előtt szokás... és aztán felálltam és futottam tovább, mert fehér ingben megláttam valakit... akinek a mosolyát százezer közül fel fogom ismerni a Világ végezetéig... és boldogan kiáltoztam, kurjongattam egyre... "Imre! Imikém! drága Imre! végre találkozunk!"... így rohantam magamból túláradva kikelve, Soós Imre felé...
A helyszín valóban a balassagyarmati Madách mozi, tanúsíthatom...
Köszönöm ezt a gyönyörű klipet - ezt a csodálatos, szívbe markoló, felemelő megemlékezést. :megarespect:
Drága Magyar Színészeim... ugye... játszotok még nekem újra...?! Majd egyszer... odafönt...?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése