„In the name of the Warrior, I charge you to be brave.”
Az enyém. Az ÉN sorozatom. :megarespect:
…basszus… olyan szinten voltam/vagyok megrendült ettől a szériától, hogy azt sosem gondoltam volna…
„Get up, Ser Duncan! GET UP!!!”
Egyszerre kétségbeesett segélykiáltás… és csatába hívó szózat: amire a holtak is felkelnek, és kardot ragadva zúdulnak az ellenségre.
Ráadásul, ez Egg kiáltása, akit a fantasztikus, elképesztő Dexter Sol Ansel formál meg – a gyönyörű, kedves, végtelenül jóindulatú, szeretnivaló kissrácé, sivoltó gyermekhangján: ami egyszerre kér és ad erőt. De olyan rettentőt, ami egybeszakít eget-földet… :leborul:
Egyszerű lélek vagyok magam is, de egy gyermekhang kiáltására a pokol tüzébe is habozás nélkül rohannék be… és a meggyötört Dunk sem adja ennél alább. :respect:
Peter Claffey – immár örökre Te leszel a szívemben-lelkemben „A Kóbor Lovag”. :leborul:
„Four pages for Ser Duncan? He must have been quite a man.”
Négy oldal a Kingsguards hivatalos krónikájában, a „Book of Brothers”-ben… egy Bolhavégről származó árva utcagyerektől… valahogy olyan csoda, ami csak a mesében létezhet, nem igaz?! Egy gyönyörű lovagtörténetben. :thumbsup:
…
1982 körül, érthetetlen módon egy átlagos hétköznap délután(!) döbbenten fedeztem fel, hogy egy lovagfilm kezdődik a tévében: ha egyedül maradok is, akkor is úgy emlékszem, hogy „A Fekete Lovag” volt a címe a tévéműsorban.
A 2000-es évek elején eszembe jutott, és hosszan kerestem, hogy melyik film is lehetett – amíg nagy nehezen be nem azonosítottam a „Prince Valiant” (1954) című alkotást…
Gyerekkoromból rémlik az „Ivanhoe” is… de meg nem mondom, hogy a Roger Moore által fémjelzett 39 részes sorozat – amiből a magyar szocialista tévé random kiválasztott 15 (tizen-kibaszott-öt!!!) részt, és annyit adott le belőle…
…vagy az 1952-es mozifilmet láttam (a tévében), Robert Taylor és Elizabeth Taylor főszereplésével…
És láttam valamikor egy fekete-fehér szovjet lovagfilmet is a tévében, ami a lelkembe égett: Szergej Eisenstein – „A jégmezők lovagja” – „Александр Невский” (1938)… amikor tátott szájjal bámultam a Csúd-tavi csatát, a teuton lovagok ellen… (Ha Szergej Eisenstein-től nem láttátok legalább a „Patyomkin páncélos”-t, akkor még nem láttatok semmit – de ez csak az én szolid, kultúrsznob magánvéleményem. :-P ;-) )
De azt bizton tudom, hogy 1983-ban a moziban néztem meg John Boorman „Excalibur”-ját…
Ide. Ebbe a lelkemben növesztett szilfába, ebbe adott új vért, új erőt, új napsütést „A Knight of the Seven Kingdoms”. :respect: :megölel:
És Ők azok, Akiket még szeretettel és tisztelettel megemlítenék:
Ser Arlan of Pennytree – Danny Webb…
„In the name of the Mother! Leave that boy be!”
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban: egy csendes, szerény HŐS, aki feledhetetlen lett:
Egy youtube kommentben olvastam Róla a legjobbat:
soltea7926:
„Raymun is such a Legend. He owed Dunk nothing, barely even knew him, and yet fed him, gave him shelter. Even tended to his horses when he was imprisoned, and risked his own life for him, even saving Dunk’s life few times in the fight.”
Ez egy… gyönyörű… szívderítő… végtelenül szerethető Lovagtörténet volt.
Köszönöm, hogy egy megkeseredett, megöregedett, mogorva borz magamnak visszahoztátok hat hétre a gyermeki derűt és az őszinte, ártatlan örömöt – hogy micsoda csodálatos, emberfeletti hősök voltak, lehettek... a Lovagok. :megarespect:
George R.R. Martin, Ira Parker
Dexter Sol Ansel, Peter Claffey
Daniel Ings, Danny Webb
…
Shaun Thomas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése