Gondoltam, három csaj kalandjai elég jó alap lesz egy „asszonnyal
nézős” esti programhoz.
Nos… nagyon hamar egyedül találtam magam a képernyő előtt,
mert én iszonyúan élveztem a csajok humorát, a párom meg nem annyira…
Mindenesetre veszettül jól szórakoztam – egészen a 7. és 8.
részig. Azt a két epizódot elég magasra pontozzák az imdb-n, de nekem addigra (vagy
inkább ott és akkor…) teljesen elveszett a széria vicces könnyedsége, és olyan
sötétbe váltott, ami már… hm… nem volt annyira az ínyemre való. (Ha ilyenre
vágynék, nézném a „nordic noárokat”,
de már azokkal vastagon telítődtem, kösz, nem kell több. :-/)
Oké, egy gyilkossági rejtély van a középpontban, nyilván nem
lesz belőle csupa móka és kacagás, tudhattam (volna) előre…
Mindenesetre: a hatodik részig felsőfokon élveztem a sorit –
a 7. epizód nem jött be igazán – és a 8. befejező rész pedig… hm… a „Caille Neamh”-ban játszódó jelenetsor
nagyon bejött, az nagyot emelt az addigi értékítéletemen. Ám a legvégére
tartogattak egy jelenetet a „pink bag”-gel,
és az… az nekem nagyon nem hiányzott. :-///
Összességében: nagyon jópofa sori, sokat lehet rajta nevetni
– ha az ember értékeli a kifacsart, elvetemült humorát… :-) –, de a végére
egész mélyre lehet jutni, ahogy egyre jobban elmerülünk az emberi lélek sötét
bugyraiban… És nem, én egyáltalán nem tudtam megszeretni Gretát (Natasha O’Keeffe),
én egy szemét manipulátornak tartom. :-PPP
De Robyn a
legjobb :-) (Sinéad Keenan), Dara a második best :-) (Caoilfhinnon Dunne), és a szintén
szarka-varró :-P Saoirse (Roisin Gallagher) is adott vicces és
jópofa pillanatokat.
Aki még rulezolt, az a marha ijesztő Booker (Bronagh Gallagher)
– akit a végére azért… :sör:
A férfiak az egész sorozatban „unterman”-ok, de nekem nincs
ezzel semmi bajom, jópofa volt a csajok kalandjait nézni. :thumbsup:
Nem, nem kaptam kedvet a „Derry Girls”-höz (utálom
az iskolákban/nevelőintézetekben játszódó sorozatokat – kivéve Wednesday
:-) ), de határozottan kellemes szórakozás volt a Belfast. :thumbsup
(Hja: nem, nem nézném tovább, ha lenne folytatás. A „pink bag”-eset rohadtul felidegesített…
Az ilyen húzásokkal engem csak elriasztani lehet. Itt is sikerült. :-P)
„In the name of the Warrior, I
charge you to be brave.”
Az enyém. Az ÉN sorozatom. :megarespect:
…basszus… olyan szinten voltam/vagyok megrendült ettől a
szériától, hogy azt sosem gondoltam volna…
„Get up, Ser Duncan! GET UP!!!”
Egyszerre kétségbeesett segélykiáltás… és csatába hívó
szózat: amire a holtak is felkelnek, és kardot ragadva zúdulnak az ellenségre.
Ráadásul, ez Egg
kiáltása, akit a fantasztikus, elképesztő Dexter
Sol Ansel formál meg – a gyönyörű, kedves, végtelenül jóindulatú,
szeretnivaló kissrácé, sivoltó gyermekhangján: ami egyszerre kér és ad erőt. De
olyan rettentőt, ami egybeszakít eget-földet… :leborul:
Egyszerű lélek vagyok magam is, de egy gyermekhang
kiáltására a pokol tüzébe is habozás nélkül rohannék be… és a meggyötört Dunk
sem adja ennél alább. :respect:
Peter Claffey –
immár örökre Te leszel a szívemben-lelkemben „A Kóbor Lovag”. :leborul:
„Four pages for Ser Duncan? He must have been quite a man.”
Négy oldal a Kingsguards
hivatalos krónikájában, a „Book of Brothers”-ben… egy
Bolhavégről származó árva utcagyerektől… valahogy olyan csoda, ami csak a
mesében létezhet, nem igaz?! Egy gyönyörű lovagtörténetben. :thumbsup:
…
1982 körül, érthetetlen módon egy átlagos hétköznap délután(!)
döbbenten fedeztem fel, hogy egy lovagfilm kezdődik a tévében: ha egyedül
maradok is, akkor is úgy emlékszem, hogy „A Fekete Lovag” volt a címe a
tévéműsorban.
A 2000-es évek elején eszembe jutott, és hosszan kerestem,
hogy melyik film is lehetett – amíg nagy nehezen be nem azonosítottam a „Prince Valiant” (1954) című alkotást…
Gyerekkoromból rémlik az „Ivanhoe” is… de meg nem mondom, hogy a Roger Moore által fémjelzett 39 részes sorozat – amiből a magyar szocialista
tévé random kiválasztott 15 (tizen-kibaszott-öt!!!)
részt, és annyit adott le belőle…
És láttam valamikor egy fekete-fehér szovjet lovagfilmet is
a tévében, ami a lelkembe égett: Szergej
Eisenstein –„A jégmezők lovagja” – „Александр
Невский” (1938)… amikor tátott szájjal bámultam a Csúd-tavi csatát, a
teuton lovagok ellen… (Ha Szergej
Eisenstein-től nem láttátok legalább a „Patyomkin páncélos”-t, akkor még nem láttatok semmit – de ez csak az én szolid,
kultúrsznob magánvéleményem. :-P ;-) )
…és ezek a filmek (sorozatok…?) mind kikövezték az életemet
arra, hogy imádjam a Lovagokat.
A Lovagtörténeteket.
Ide. Ebbe a lelkemben növesztett szilfába, ebbe adott új
vért, új erőt, új napsütést „A Knight of
the Seven Kingdoms”. :respect: :megölel:
Dexter Sol Ansel-t
és Peter Claffey-t örökre a szívembe
zártam – remélem, még évadokon át nézhetem, ahogy megformálják a Hőseimet.
Szeretlek Benneteket, Fiúk.
És Ők azok, Akiket még szeretettel és tisztelettel
megemlítenék:
Ser Lyonel „The
Laughing Storm” Baratheon – Daniel Ings…
„Fuck that, and fuck you! I fought for you! Hardyng, Beesbury, the fucking
apple boy, we fought for you! Your prince fought for you against men sworn to
protect him. He risked nothing!”
Ser Arlan of
Pennytree – Danny Webb…
„In the name of the Mother! Leave
that boy be!”
Örökre ezzel a két mondattal fogok emlékezni Rád… és
megbocsátom, hogy nem ütötted Dunk-ot lovaggá. És bassza meg magát mindenki,
aki csak a farkadat tartja érdemesnek felemlegetni.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban: egy csendes,
szerény HŐS, aki feledhetetlen lett:
Ser Raymun „The
Reluctant” Fossoway – Shaun Thomas…
„- Everybody… everybody blames me for his death, don't they?
- I don't.”
„Hello there, Sweetfoot. Do you
like apples?”
Egy youtube kommentben olvastam Róla a legjobbat:
soltea7926:
„Raymun is such a Legend.
He owed Dunk nothing, barely even knew him, and yet fed him, gave him shelter.
Even tended to his horses when he was imprisoned, and risked his own life for
him, even saving Dunk’s life few times in the fight.”
Ez egy… gyönyörű… szívderítő… végtelenül szerethető
Lovagtörténet volt.
Köszönöm, hogy egy megkeseredett, megöregedett, mogorva borz
magamnak visszahoztátok hat hétre a gyermeki derűt és az őszinte, ártatlan örömöt –
hogy micsoda csodálatos, emberfeletti hősök voltak, lehettek... a Lovagok. :megarespect:
Annyi mindent és mindenkit nem szeretek a lenti klipből...
...de most arról akarok beszélni, amit szeretek benne. Akiket szeretek. Akik láttán megszakad a szívem... és nem bírom visszatartani a könnyeimet...
Szeretem a MOZIT, szeretem a FILMEKET és IMÁDOM a MAGYAR SZÍNÉSZEKET...
...Kaszás Attilánál kezdtem el sírni... odáig csak hangosan és döbbenten soroltam a neveket... aztán Szakácsi Sándornál újra folytak a könnyeim... Kalocsai Miklósnál megint... Tímár Bélánál némán zokogtam... Ternyák Zoltánnál már hangosan... majd Bicskey Lukács szuggesztív, erőt sugárzó, ikonikus pillanatánál... elvesztettem a kapcsolatot a valósággal...
Mintha valami álomban lennék, egy virágzó réten álltam, ahol ott volt MINDENKI, Akit elvesztettem, Akik csodás, feledhetetlen pillanatokat adtak nekem a moziban...!
Először Márkus László kezét szorongattam... aztán Bujtor Istvánt öleltem a keblemre... Helyey László előtt meghajoltam, mint Mátyás király előtt illik... Juhász Jácint mellé lehuppantam a fűbe, és mindketten nevettünk, mint jó cimborák... Latinovits Zoltánt csak messziről csodáltam, Ő barátságosan intett felém "gyere! gyere közelebb!", de nem mertem... hogy is mehetnék én oda, a Színészkirályhoz?!... így féltérdre ereszkedve hajtottam neki fejet, ahogy a koronás fők előtt szokás... és aztán felálltam és futottam tovább, mert fehér ingben megláttam valakit... akinek a mosolyát százezer közül fel fogom ismerni a Világ végezetéig... és boldogan kiáltoztam, kurjongattam egyre... "Imre! Imikém! drága Imre! végre találkozunk!"... így rohantam magamból túláradva kikelve, Soós Imre felé...
A helyszín valóban a balassagyarmati Madách mozi, tanúsíthatom...
Köszönöm ezt a gyönyörű klipet - ezt a csodálatos, szívbe markoló, felemelő megemlékezést. :megarespect:
Drága Magyar Színészeim... ugye... játszotok még nekem újra...?! Majd egyszer... odafönt...?!
Vagy én vagyok megengedőbb és befogadóbb (…szerintem
rohadtul nem: utálok mindenkit… :-P ;-) ), vagy tényleg olyan jól fekszem a „filmisteneknél”
(„we would say a prayer to the movie gods”),
hogy csupa olyat tolnak elém, amit szeretek, ami jólesik szívemnek-lelkemnek…
:amentothat:
Így láttam nemrég megint két vicces, csupaszív, szerethető
filmet: minden ennek ellentmondó „kritika” és/vagy fikázás pusztán nyers, aljas
hazugság. :diehatersdie:
The Wrecking Crew –
A bontóbrigád
Dave Bautista és Jason Momoa: két szimpatikus,
szerethető, csupaszív izomember, akik megkapják jutalomjátékukat ebben a buddy
cop akciófilmben – amihez a gyönyörű Hawaii „szolgál” hátterül. És nem
mellesleg feltűnik benne Morena Baccarin,
akibe a Frirefly alatt szerettem bele… és ez azóta sem múlt el… :-)
:love: :-)
Az akciók dögösek és pörgősek: lőpor és égő benzin szagát
érzed benne – és az adrenalin lüktet a dobhártyádon. :thumbsup:
De a legjobb, legbrutálisabb akció melyik is…?
Hát ez.
Olyan kegyetlen és pusztító, hogy minden ütésben ott rejlik
a fenyegető halál – és mégis… van más is benne… valami… egészen más… amitől
megszakad az ember szíve… :megarespect:
Ha egy jópofa, pörgős filmre vágysz, amiben a szíved együtt
dobban a Hősökkel – és sokat nevetsz, izgulsz… talán néha meg is rendülsz egy
kicsit… akkor a Wrecking Crew a Te
filmed.
A Mi Filmünk. :sör:
…és feltűnik benne Branscombe
Richmond… aki 70 éves… :leborul: Bobby Sixkiller (Renegade), Jesup (Scorpion
King)…
Nagyon kellemes, jópofa akciófilm – szórakoztató, felüdítő.
Ritka kincs ez manapság. :sör:
Anaconda (2025)
„- Whose idea was it to put that dead squirrel in my mouth?
- It was like a… group decision.”
:-DDD
Hogy lehetne ezt a filmet bántani…?! Ez egy esetlen, kissé
kétbalkezes – de csupaszív tribute az 1997-es Anaconda előtt: tele
viccel, tele szívvel, ökörmarhulással, és két olyan szerethető hülyével, mint Jack Black és Steve Zahn. :respect:
(Igen, Paul Ruddnevét
nem mondtam… őt továbbra sem tudom megszeretni, ez van. :-/ )
Rengeteg poén és marhulás közepette önmagukon is élcelődnek –
és ez rohadt jól áll nekik. :-)
„- Excuse me, are you guys shooting a movie?
- We're doing a reboot of Anaconda!
- Anaconda? Like, Ice Cube Anaconda?
- Yeah. Sony is rebooting it. I know. No new ideas.”
:-)))
És közben meg… cseszd meg… miről szól még? Az álmaidról,
amikről gyerekként ábrándoztál – és hagytad, hogy elszálljanak a szélben… és
hagytad, hogy az élet lehúzzon… és hétköznapivá tegyen. Megkeseredetté.
Kiégetté…
És mi lenne, ha mégis nekidurálnád magadat?! És mégis beteljesítenéd
az álmodat, hogy… egyszer le fogod forgatni a világ (egyik) legjobb filmjét…?!
Mekkora királyság lenne már belevágni…!
…annyira, de annyira
jól esett, amikor a bumfordi, esetlen, kicsit drogos-bolondos :-) Kenny a végén
kapott egy gyönyörű dicséretet – és jó volt látni, ahogy Steve Zahn arcán elomlik egy önfeledt mosoly…
„- As my friend Kenny likes to say, the snake is a metaphor for the monsters
that come for all of us if our dreams remain unrealized.”
Ha ezt a filmet bántja valaki, az egy megkeseredett,
kiégett, üres lélek, aki nem lát túl a vásári ijesztgetésen – és nem látja a
Barátságot, a Hitet, az egymás iránti elköteleződést. Nem látja a szívet és a
lelket ebben a filmben – nem látja a filmkészítés, a filmkészítők előtti
tisztelgést. És nem látja, hogy ez milyen szép és vicces tribute – ütős
vendégmegjelenésekkel. :thumbsup:
„- While we may not have the rights…
- We don't have…
- We definitely don't have the rights.
- This is our completely unauthorized, possibly illegal reboot of the
Sony classic film…
