Nah, kezdjünk/haladjuk végre (kissé elhúzódtak az önálló
kötetem munkálatai – a fene se hitte, hogy ilyen nehéz/kemény lesz, hogy ennyi(féle)
érzelem fog előtörni közben belőlem… igazi emocionális hullámvasút volt… de az
én részem végre letudva: most a szerkesztő, a tördelő, a kiadó, a nyomda azok,
akiknek a munkájára számítanom kell :respect: )
Szóval, ott tartottam, hogy sokkal sűrűbben fogok posztot tolni… hááát… igen. De (fogadkozom újra…) most belehúzok, és utolérem magam.
Flow – Áradás
Fantasztikus, hogy egy lett film (ami még francia és belga
is) kerül az ember szeme elé. Szerintem, még az életbe’ nem láttam lett filmet…
És egy nagyon különleges film „lett” ez! (…oké… én kérek
elnézést a hülye szójátékért – naná, hogy én! :-P :meaculpa: )
Oké, a rajzolás nem vett meg kilóra – a karakterek
megformálása nem vett meg kilóra – de az eszméletlen hangulat eladta nekem az
egészet, így az élmény kellemes le… kellemessé vált.
Bocs, hogy nem a dicséretek sorjáznak most, inkább azt
sorolom, mi nem tetszett. :-/
Minden állatnak emberi személyisége volt. Ember
személyiségjegyekkel voltak felruházva. Ennyi erővel lehettek volna a szereplők
gyerekek is, szvsz… Nem látom, hogy mit adott hozzá a macska-szemszög.
(Óóó… ha már „macska-szemszög”: Cat’s Eye (1985) – na, AZ
volt a macska nézőpont! Én imádtam. :sör: )
A (számomra) a legkevésbé tetsző jelenet: amikor a
Barátságos Kígyászkeselyűt legyőzi a Kígyászkeselyű Főnök – és két smasszer
beosztottja kifeszített szárnyakkal leszorítja a földre, míg a főnök
kificamítja az egyik szárny izületét. Ez egy _igazi emberi_ kínzás,
egy _emberi_ bosszú volt. Csak ember tesz, tetet ilyet saját fajtabélivel –
állat, de főleg madár: nem.
Bennem annál a jelenetnél azért megtört valami…
A Kígyászkeselyű megváltás, az Őscet búcsú – illetve a Gyűrűsfarkú Maki „visszacsatlakozása” nagyon szép pillanatok voltak… de túl sok
volt nekem benne az… az ember nélküli „embertelenség”. És az állatokban
megjelenő emberi karakterek, jellemzők, jellemek… nekem legalábbis… túl… „egyszerű megoldást jelentettek a film
működéséhez/működtetéséhez”.
De a hangulata… valami… semmihez sem fogható, különleges, egyedi. :respect: Hajrá, lett filmgyártás! Csak így tovább. :sör:
The Order – A rend
Hááát… tesó…
Kiábrándító.
Főleg az a rengeteg hype, ami körülötte van („grippingly intense thrill ride”, és „diabolically good Nicholas Hoult”, meg „always skillfully choreographed but never
showy”… óóó, baszki… ugyanazt a filmet néztük, emberek?! :eeekkk: )… nos,
igen. Innen szép pofára esni. :-/
Ebben a filmben minden és mindenki olyan volt, mint a
használt, langyos lábvíz… :-///
Jude Law teljesen
semmilyen. Gyakorlatilag karakter nélküli. Néha felhívja a családját, senki nem
veszi fel, és rábeszél az üzenetrögzítőre – mélyül a karakter, mélyül… :-PPP
Nicholas Hoult
minden karizmát nélkülöz. Tudod, ki-mi jut róla eszembe?! Hofi Géza, amikor Jobba Gabi „Talpra,
magyar!” szavalatát elemezte, és azt a végkövetkeztetést vonta le: „Az is hülye, aki erre kardot rántott.”.
Hááát… ennél az emelkedett, karizmatikus, epikus,
apokaliptikus, kórus jelenetnél – már
csak elröhögtem magam. Annyira kibaszottul kínos volt az egész…
…és amikor megjelent az FBI a kőkemény, állig felfegyverzett, „elvileg” halálraszánt nácik úgy spricceltek
szanaszét, mint az egerek, amik közé lecsap a héja… „Victory?
Forever?” Ehhh… öcsémfacsiga… ne röhögtessetek már, mert megszakadok… :-PPP
De a végén az egyik 300 év börtönt kapott! Oké, ekkor már tényleg
nyerítve röhögtem. :-P Persze, mert egy embernek érdemes 300 év börtönt kiszámolni!
Tele matuzsálemmel minden ország! Jó kicsesztetek vele a 300 évvel… hogy lehet annyit kibírni a rács mögött?! :idióták: :-PPP
Szóval… nem hagyott bennem mély nyomokat ez a… film. :-P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése