Light Shop s01 & Black Doves s01

 

Light Shop s01

„- Miért van itt, asszonyom?

- Tessék? Maga lát engem?

- Igen.

- Maga halott?

- Nem. De egyszer majdnem meghaltam.

- Édes istenem... maga nagyon furcsa.

- Miért van itt?

- Csak… kijöttem, mert nem akarom hallani, hogy az emberek miattam sírnak. Meghaltam, mert eljött az ideje. Akkor miért sírnak?

- Ki volt az a fiatalember, aki korábban itt ült maga mellett?

- A legkisebb unokám. Őt szerettem a legjobban.

- Meséljen róla!

- Szeretné hallani?

- Igen.”

Ez a sorozat… megőrjít a fura kettősségével: egyszerre tud beszarasztós horror lenni – utána meg olyan szívből szóló, megható, humánus… hogy elakad az ember lélegzete.

Írtam már az elejéről, de nyugodtan mondhatom: a második etap még képes emelni a szintet és a minőséget.

Minden összeáll, minden szál összefut – a legijesztőbb karakterekről derül ki, hogy micsoda történetük van, és érthetővé válik, mit-miért tesznek-tettek. És már nem is olyan ijesztőek...

A „Kutyás Ember” története… olyan megindító, amikor kiderül, hogy mi történt vele… áh, nem tudok róla beszélni. Írni se. Must see.

A „Lámpaboltos” története, hogyan vált belőle az, aki – és miért. Egyszerűen megszakad az ember szíve… és mégis: valahogy olyan csodálatos, felemelő lett a végkifejlete, hogy a végén az ember boldogságában sír.

A „Nyomozó” története – őt szerettem a legjobban, bevallom. A munkamániás, kötelességét soha, egy percre sem feledő, a „vérnyomra” kopóként ragadó nyomozó, akit nem térít el senki és semmi.

És amikor kiderült, hogy „antagonistája” kicsoda, és miért tett mindent… hááát… az legalábbis döbbenetes. És eszméletlenül pozitív.

Egy dolog rontott talán valamit az eszetlenül pozitív befejezésnél: az, hogy kábé 5x be lehetett volna fejezni, hogy 100%-ig pozitív érzésekkel keljek fel előle, az még hagyján – 5 nagyszerű, felemelő pont volt, ami befejezésnek alsó hangon tökéletes lett volna. De egyik sem a zárójelenet lett: annak megint kaptunk egy horrorisztikusat… :-/// Kár érte. :-(

De az évadra simán kijár a 9/10. :respect:

„- Azt hiszem, kihúztam a fülhallgatót. Egyébként… miért van fülhallgatója?

- Hogy felvidítsa.

- Felvidítsa?

- Igen. Azért, hogy kitartson. Hogy ne tévedjen el... és keresse a fényt.”

 

 

Black Doves s01

„- Ha én nem teszem meg, megteszi más. Olyasvalaki, aki nem kíméli meg az életed.

- Igen, gondoltam erre. Elég sokat. Nem tudtam, hogy az ősellenségemnek vagy az őrangyalomnak tekintselek. Most se tudom… Miért nem öltél meg nyolc éve?

- Mert gyerek voltál.”

Hiába Keira Knightley – nekem ez a sorozat Ben Whishaw megváltástörténete volt: miatta néztem, neki szurkoltam, érte szorítottam.

Nem mintha Knightley-val bármi gond lett volna: profin hozta a karaktert és szépen részt vett a játékban – de őt nem tudtam a szívembe zárni…

Ella Lily Hyland és Gabrielle Creevy bérgyilkospárosát sokkal(-sokkal) jobban megkedveltem a sorozat végére – miközben első egynehány megjelenésükkor úgy voltam, hogy bár nyuvasztaná ki őket Ben Whishaw… :-P ;-) De a végére: már rohadtul értük és nekik is szorítottam.

„- Megvan még a gránátvetőd?

- Igen.

- Akkor hozd!

- Eleanor! Siess, baszki!

- Hagyjál már!

- Eleanor!

- A gránátvetőt keresem, de mindent elpakolsz!

- Bocs, hogy próbálok rendet tartani!

- Ez nem rend, nyuszikám! Behánysz mindent a szekrénybe, úgyhogy a te szarjaidon kell átverekednem magam a sajátjaimért!... Á, itt a kicsike!”

:-D

De Ben Whishaw… a legepikusabb jelenetek hozzá kötődnek. :respect:

Amikor rajtuk ütnek, és Michaelt, a partnerét, saját testével fedezve tör ki a gyilkosok gyűrűjéből… az valami döbbenetesen nagy.

„- Mondd, kik azok a fickók? Miért támadtak meg minket?

- Nem minket támadtak, csak engem. Figyi! Figyelj ide! Nincs semmi baj. Minden rendben lesz, de siess, indulnunk kell! Maradj a hátam mögött, jó?

- Sam…

- Csukd be a szemed, kapaszkodj belém! Akkor mozogj vagy állj meg, amikor szólok! Hunyd be a szemed! Gyere!”

 

Rohadt jó ez a sorozat, esküszöm, részről-részre egyre jobb lett.

9/10

És azt rebesgetik, hogy már berendelték a második évadot is… ;-)