Mivel húsz hónap után immár beláttam, hogy hiába várok arra, hogy a helyi újságunk újra megjelenjen, ezért úgy döntöttem, hogy újabb helytörténeti kutatásaim eredményét a blogomon fogom közzétenni. Igyekszem majd valahogy a téma iránt érdeklődő berkiek figyelmét is felhívni erre a kezdeményezésemre/próbálkozásomra. Hátha találnak ők is benne érdekességet, egy-két gyöngyszemet.
Az meg szimplán véletlen – és számomra is megdöbbentő, bevallom –, hogy miután ma a fenti elhatározásra jutottam, és elővettem a Historia Domus első „pusztaberkis” bejegyzését, hogy ezt fogom legelőször közzétenni, elképedve vettem tudomásul, hogy ez a bejegyzés egészen pontosan 1882. november 1-én történt eseményeket vesz górcső alá… Talán nem véletlen, hogy így alakultak a dolgok.
Tehát, kezdjük el: ma éppen 141 évvel ezelőtt történt, hogy…
Borsosberényi Historia
Domus – Srenker Endre plébános bejegyzése – 1882.
„p. berkii kereszt
Ugyanezen év őszén a puszta berkii temetőben egy új keresztet állíttattam fel, – A költséget, 21 fr 20 krt, a nm. ordinariatus utalványozta ki ugyanezen keresztnek alapítványából (…) – A beszentelési szertartást sz. beszéddel 1882 év Mindenszentek ünnepén, a délutáni órákban végezte a helybeli plébános, kevés ájtatoskodó részvétele mellett. – T.i. a puszta berkii nemes(?) urakat a holtak előestéjén nem érdekelte sem a kereszt szentelési szertartás, sem a holtak iránti kegyelet sugalta ájtatosság, …. Ők jobbnak látták ezen idő alatt a korcsmában dőzsölni…….”
Nos… J Ennyi lenne elsőre.
Nem én találtam ki a dolgot, és sajnálom, hogy éppen egy ilyen… hm… kevésbé dicséretes történettel veszi kezdetét a Historia Domus Pusztaberkire vonatkozó részének feldolgozása – de ez az első tisztán olvasható és érthető bejegyzés a faluról, és az időrend miatt szerintem illett ezzel kezdeni.
Lesznek még ennél jobb vélemények is a lakosokról… de akad még pár ehhez hasonló is, nem tagadom.
Nincs mit tenni: ilyenek voltak őseink – vagy legalábbis: így látták őket egykori plébánosaik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése