Rég blogoltam… Lett volna/Van miről, mert néztem/nézek filmeket, sorozatokat, csak hát… a fenének se volt kedve. :-P Figyelem ezt a vírusnáci, bezárós-kirekesztő, halálfélelem keltő közeget, amit pártunk és kormányunk generál, miközben habzsolva tömi a zsebét, két kézzel hordja szét az ország még megmaradt javait, kitünteti a leglelkesebb seggnyalóit (köztük olyan színészeinket is, akiket régen szerettem, tiszteltem, becsültem – de most nálam lehúzták magukat a vécén…), és ezalatt tűzzel-vassal pusztítja a demokráciánk maradékát, és eladja dédunokáinkat és ükunokáinkat kínai és orosz adósrabszolgának… Ebben a rohadt, tolvaj, aljas, tetű világban miért lenne érdemes még filmekről, sorozatokról blogolni?
Mittudomén…
Aztán most csak itt vagyok, és pötyögöm a szavakat… Mintha ezzel visszatérnék a régi világba, 2019-be, vagy az elé… pedig olyan már soha többé nem lesz. Mert nem, az (is) nettó hazugság, hogy „majd visszakapjuk a régi életünket”. Amikor az „oltatlanok” vörös, koronavírus-szimbólumot fognak viselni a ruhájukon az utcán (ha egyáltalán az utcára léphetnek…), jusson eszetekbe a „visszakapjuk a régi életünket”-kifejezés…
Ez a két sorozat illik is most a hangulatomhoz.
Capitani – Gyilkosság Manscheidben
Nem mintha a „Capitani” olyan szar cím lenne, hisz hány és hány krimisorozatot néztünk, amikor a főhős/nyomozó neve volt a cím? Columbo, Kojak, Maigret, Poirot, Miss Marple, Sherlock, Starsky és Hutch, Derrick, Magnum, Linda, Don Matteo, Kémeri, Monk, Wallander… és persze: Kántor.
És ebbe a sorba a „Capitani” már nem fér bele, mert… nyilván magyarul „nem elég figyelemfelkeltő”. :-/ :-P És milyen jól bevált az „Endeavour” magyarításának is az „Oxfordi gyilkosságok”… :-P :-/
Na, mindegy… minek még ezen is vekengeni, nem igaz?! :-P
Szóval, luxemburgi krimi, amilyet még nem láttunk – és szerintem hoztak is (újat), meg járt úton is haladtak: hogy melyik marad meg az emberben többletként, az a befogadón múlik.
Szerintem, nem volt rossz. (Oké, ezzel nem nagyon vagyunk előrébb…) Mondom azt akkor, hogy jó volt, na.
Ebben a luxemburgi sorozatban mindenki sáros, de tényleg, nincs a városban egy feddhetetlen ember. Még az odaérkező rendőr füle mögött is van, sőt, a rendőr után nyomozó belső ügyosztályos füle mögött meg bőven…
Ettől függetlenül Capitani (Luc Schiltz) a legnormálisabb, és (szerencsére) lehet neki szorítani – különben nem nagyon lenne értelme nézni, ha mindenki ellenszenves.
Érdekes a luxemburgi közeg/miliő, elég nyomasztó a sok antipatikus lakos, akik között a (nem teljesen patyolat tiszta) nyomozó vergődik – nem elég, hogy a helyi rendőrök nem nagyon segítik, de legalább alá is pakolnak. :-PPP
A 25 és 32 perc közötti 10 epizód mennyiségileg sem „nyomja agyon” az embert, szóval, viszonylag gyorsan le lehet tudni.
Én nem sajnáltam a rászánt időt: nem darált be, mint kéne – de nem is untatott. Érdekesnek találtam. :sör:
Ráadásul úgy fejezték be, hogy… nézni fogom a második évadot is, nem vitás.
The Stranger – Az idegen
Szintén zenész: ebben a sorozatban sem nagyon akad olyan karakter, akinek ne lenne valami a füle mögött.
Egyébként, ez a sorozat is Harlan Coben regényből készült, mint korábban a remek „Safe” – és gyakorlatilag erős párhuzamokat is lehet vonni/találni a kettő között.
Külsőre tökéletesnek, idillinek tűnő, zárt, kis közösségről kiderül – hogy mocsok egy banda ez az egész, úgy ahogy van.
Igazából az utolsó részre tartogatott remek csattanó, és a „Stranger” motivációi egy egészen más szintre emelték a történetet: ami nekem bitangul bejött. :respect:
A sorozat nyolc része (40-45 perces epizódokkal) szerintem kellően jó ütemű és pörgős volt, a végén határozottan tetszett a csattanó – ezt inkább nevezném az én sorozatomnak.
Hogy nem írok róla bővebben?... Nem. Most csak ennyihez van kedvem. :-P
Azért nézzétek meg, érdemes. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése