Легенда о Коловрате – Furious – Legend of Kolovrat

Akkor is megnéztem volna, ha nem találok hozzá sehol angol feliratot. :thumbsup:

Egyetlen egy kering a neten („Translation: Chalma”), de az is erős kihívásokkal küszködik: többször éreztem, hogy bár az orosztudásom eléggé megkopott (he-he… he… :-P), mégis úgy hiszem, nagy valószínűséggel köszönőviszonyban sincs a kiírt felirat azzal, ami valójában elhangozhatott… :-/ de még mindig jobb, mint a semmi. :-S

Ám ez egy bitang jó film. :respect:

Epic-heroic sucker vagyok – mint már párszor említettem volt :sör: –, szóval: ezt a filmet direkt nekem készítették. :sör:

A neten olvastam, hogy „ez az oroszok 300-a” – nos, annyiban igaz, hogy „a maroknyi harcos a hatalmas armada ellen”, de azt hiszem, ebben ki is merül a hasonlóság.

1237-ben Batu kán serege vonul át pusztítva-irtva az orosz földön, és azt mondom, hogy magyarként ez a téma 100x jobban húsba vág nekünk, akiket szintén lerohantak és félig kiirtottak a tatárok, mint Xerxes perzsa seregének áradása, akik sosem jártak mifelénk.

Számtalan olyan kép van a filmben, amikor megállt bennem az ütő, és arra gondoltam: „ilyen lehetett nálunk is az ország, 1241-42-ben…” amikor Magyarországon egyes források szerint másfélmillió embert(!!!) mészároltak le Batu kán hadai. (Más források szerint meg maximum 100-150.000 ezer főt, de most ebbe ne menjünk bele.)

Ryazan-nál áll össze Kolovrat (Ilya Malakov) maroknyi csapata, hogy harcoljon a tatárok ellen.

Annyira nem „hülyék”, hogy eleve „maroknyian” tervezzék az összecsapást: hírnököket küldenek, és segítséget kérnek a környező hercegségektől – de senkitől nem kapnak támogatást.

Ekkor viszont úgy döntenek, hogy akkor legalább megpróbálják késleltetni a sereg előrenyomulását, annál is inkább, hogy az erdőkben-barlangokban bujkáló túlélők legvédtelenebbjeinek, a gyerekeknek egérutat biztosítsanak.

Szerintem, ennyi bőven elég is a történetről. :sör:

A megvalósítás eszméletlenül jó: a látvány, a CGI professzionális, a karakterek karcosak és egyediek, a harcjelenetek vadak, pörgősek, brutálisan arcletépőek.

És – ellentétben a 300-zal, amit felsőfokon imádok – itt minden egyes zsigeri pillanatban érződik: nem emberfeletti hősök harcolnak, nem félistenek… és hogy harcuk _„csupán”_ a tisztesség, a becsület, az emberség, és az önfeláldozás harca. Amiben esélyük sincs a győzelemre.

De hogy ennyire „ne fájjon”, ott a gyerekeket menekítő lány és a magányos harcos útja, és mindjárt kézzel foghatóvá válik, hogy a maroknyi harcos mégis győzhet – mert győzelem lesz, ha halálukkal időt nyernek amazok meneküléséhez.

Heroikus… felemelő… megrendítő…

„Aljas” módon építenek az egyszeri néző alapvető emberségére, gyerekszeretetére, hogy már kiszáradó szájjal, és torokban dobogó szívvel adunk hálát minden egyes másodpercért, amíg Kolovrat harca tart.

Kolovrat gyermekkorától kezdve erre a harcra készült. Ezért született, ezért tanult, ezért gyakorolt: hogy a szülőföldjére törő ellenséggel összemérhesse erejét.

Már az első pillanattól kezdve különlegessé teszi a kétkardos technikája. :thumbsup:

Tetten érhető: technikai és taktikai felkészültsége emeli a többiek élére, és különleges… hm… „betegsége” az, ami még nagyobb súlyt ad tetteinek.

Csapatában van olyan, aki nála erősebb; van, aki okosabb; van, aki bölcsebb; van, aki határozottabb vezető (barátja, Karkun – Aleksandr Ilin) – mégis mögötte sorakozik fel mindenki.

 Talán azt az egyet róhatnám fel a filmnek, ahogy Batu kánt, és a tatárok főhadiszállását bemutatják.

A harcosok nagyon jók: brutálisak, félelmetesek, kegyetlenek.

Ám a fővezér és környezete engem az leginkább egy japán daimo vagy sógun udvartartására emlékeztetett: kifinomult volt, cicomás és díszes – mint egy emelkedett keleti uralkodó.

Én ennél jóval… nyersebbnek, faragatlanabbnak, vadabbnak képzeltem/képzelem el a tatárokat. Batu kánt pedig egy állandóan felfegyverzett, baltával faragott arcú, összehúzott szemű, brutális harcosnak vélem – nem pedig egy finom, már-már nőies, arcfestett, gyönyörű díszruhás… hm… lányos arcú férfinak.

De legyen ez az én „kötekedésem” – mert a film kiváló. Brutális. Félelmetes. Lenyűgöző.

Talán sosem kerítettem volna sort rá, ha Aldyr a Fantasycentrum-on nem hívja fel a figyelmet „kiskirály blogjára” – így nagy köszönettel tartozom az élményért mindkettőjüknek. :sör:

Azt mondom, hogy orosz filmgyártás megint berúgta az ajtót. :respect: :thumbsup:

Mert ez gyönyörű volt: felemelő, epikus, heroikus - csodálat. :leborul:

…és nem tudom megállni: 1 milliárdos filmek készülnek már minálunk is nyakra-főre, még sincs köztük egy sem, amelyik elmesélne egy csatát, egy várostromot, egy hőst zivataros történelmünkből.

Pedig lenne bőven miből meríteni.

Szégyen.