The Strain – A kór s01

Ezt a sorozatot is Szilárd/Aldyr ajánlotta! :sör:

Bakker, azért előfordult a 13 rész alatt (…párszor… ;-) ), amikor Kedvesemmel együtt néhány, keresetlen szóval megemlékeztünk arról, akinek a hatására ez a szörnyűség a képernyőnkre került (gondolom, csuklottál eleget, Szilárd… ;-) )…

…de összességében mindketten úgy vagyunk vele: megérte. :sör:

Mert szörnyű volt. Nem úgy, hogy „rossz”, hanem úgy, hogy horror: ijesztő, nyomasztó, félelmetes, felkavaró – olyan, ami után az ember órákig nem tud elaludni. Vagy ha mégis, akkor rémálmok gyötrik fél éjszaka…

Mi nem vagyunk egy nagy horror-rajongók, bár az AHS első évadát végignyomtuk, és tetszett is, de a második már kicsapta a biztosítékunkat… :íííííííí:

A Strain is folyamatosan „csapdosta” ezt a bizonyos biztosítékot – de közben meg olyan érdekes és izgalmas volt, hogy nem tudtuk abbahagyni.

Az utolsó két résszel meg már egyenesen úgy voltunk: „csak legyünk már végre túl rajta!”.

És amikor lement az évadzáró végefőcím, Katicám rám nézett, és kimondta azt, amire én is gondoltam: „annyira vártam, hogy vége legyen, és végre befejezzük… de most meg kíváncsi vagyok, hogyan lesz tovább…”. :-)))

Mert ebben nagyon jó a Strain: ha valakit beránt, azt úgy, mint a gépszíj – tanúsíthatjuk. :-)

Sok benne a horrorfilmes klisé: sötét helyeken kutakodnak, bujkálnak hőseink, és hirtelen előugrik egy vámpírzombi – amitől a frász kiveri az embert. Százhuszonnyolcadjára is, amikor már _tudod_, hogy ez lesz, mégis besza… besza… beszakad a teletromfolt gatyád ;-) amikor egy vicsorgó rémpofa az arcodba ordít. Mármint, a képernyőn keresztül, ugye. :-P ;-)

És igen, 128x is megcsinálták ugyanezt a klisét. :-P

A suspension of disbelief-re is nagy szükség volt közben, nem mondom: amikor Abraham Setrakian (David Bradley, a Harry Potter macskás iskolagondnoka, Filch ;-) ) kitalálja, hogy le kell vadászni egyesével a 208 megfertőződött utast, meg a teljes családjukat, szomszédjaikat, rokonságukat – meg úgy általában mindenkit, akikkel találkoztak. Le kell vágni a fejüket, és el kell égetni a testüket. És ezt főhőseink teljesen normális, és vállalható küldetésnek gondolják, miközben folyamatosan hatványozódik a fertőzöttek száma (aki megfertőződik, azon nyomban fertőz is – mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerül…), azaz, soha a büdös életbe’ nem fogják utolérni magukat a fejlevágással. Azaz, ez egy teljesen faszányos terv.  Pont ilyen életcél kell az embernek. Mint Sziszifusznak a Pokolban… :-P

De aztán lesz egy még jobb ötlet! Rájönnek, hogy mégsem kell az egész várost lefejezni és elégetni (hála a Jó Istennek…), csak ki kell nyírni (lőni, iktatni, vírussal megfertőzni, lerombolni, elrontani) a Mestert, a Főszörnyet (a főenemyt, a vezérhajót, a központi számítógépet, a droidvezérlőt, az energiaközpontot), és minden helyreáll.

Nem, még ilyen ötlet sem volt a világ-, de legalábbis a filmtörténetben. :-P ;-)

Amikor meg mindenki elment szörnyre vadászni, és a kissrácot ott hagyták a szellemileg nem százas nénivel, hogy „vigyázzanak egymásra” – és a kissrác tíz perc múlva már a vámpírzombiktól hemzsegő utcán ment, hogy cigit szerezzen az elmeroggyant öregasszonynak… Akkor azért beleharaptam a kézfejembe, hogy magamhoz térjek. :-PPP :-)

Igen, mert ilyenekkel is operál ám a Strain, de szépen… :-/

Node!

Tudnám még sorolni a hajamat égnek állító blődségeket, kliséket és trivialitásokat – node!

A sorozat 25-30%-a viszont olyan arcletépős-agyeldobós-gyomorszorítóan-hátborzongatóan jó dolgokat dob, hogy az ember – ha megvan ugye a suspension of disbelief!!! :-) – akkor egyszerűen nem lehet abbahagyni, olyan magával rántóan, bedarálóan, vérfagyasztóan izgalmas. :sör:

Például, amikor először megszólalt a Mester:

„You brought me all the way here. Aren't you going to look at me?”

…vagy amikor először láthattuk face-to-face a Mestert…

Vagy, amikor megjelent a SWAT cuccba öltözött vámpírkommandó; a benzinkút ostroma, meg ahogy összeáll a Csapat…

És a karakterek?

Senkivel nincs gond, szvsz – de az én kedvencem a magának való patkányirtó, Vasiliy Fet (Kevin Durand) volt.

:sör:

 

Oké, ez is oltári sablon, hogy „naná, hogy egy magányos, egyedülálló ruszki csak kártevőirtó lehet az USÁ-ban, és annak is mekkora tuskó – bezzeg az amcsi jófiú diplomás járványügyi professzor, családos, komoly és fontos ember!” – mégis, a sablonnak szánt Mr. Fet legalább 100x lopta el a show-t a többiek elől. :sör: :-DDD

 

És hogy ne csak a „jó oldalt” dicsérjem: „kettes számú” főgonosz, Thomas Eichorst, akit Richard Sammel formált meg: iszonytatóan jó volt. Szó szerint – és átvitt értelemben is. :respect:

Döbbenetesen hatásos alakítás, az ember háta libabőrös lett, minden egyes megjelenésénél. :sör:

Egyedül a mexikói balhés gyerekkel, Gus-szal (Miguel Gomez) nem voltam sokáig kibékülve (szvsz, nem véletlenül…), de belátom és végül elismerem, hogy a karakterének története/fejlődése teljesen oké volt ahhoz, ahová az utolsó epizódban kifuttatták – és piszokul kíváncsi vagyok rá, hogy mit fog mutatni _így_ a második évadban… :thumbsup:

 

A neten sokan panaszkodnak, hogy hát „ez nem is Guillermo del Toro film, ő ennél ezerszer jobbakat csinál!” – de én nem panaszkodom. Egyáltalán: én nem is kerestem benne „deltorósat”, csak egy izgalmas, sőt, érdekfeszítő sorozatra vágytam, ami – végre! – beránt és bedarál, nem úgy, mint az összes többi, amikre manapság rábuktam… És ezt (del Toro ide, vagy oda) maximálisan teljesítette is, szóval – :idontcare: :sör:

Amit meg még mindenképpen meg akarok említeni, az egy „reunion”, amire a sorozat első részében felfigyeltem.

Mert mindig is büszke voltam magamra, hogy mennyi mindenféle felesleges és haszontalan filmes dologra emlékszek vissza – és marhára büszke is vagyok rá! :-) –, ahelyett, hogy tanultam volna, és a kapcsiból vágnám a másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy a deriválást, amit „Kis Deter és Nagy Deter” anno belém vertek (tapostak, tiportak… ehh… :-PPP ).

De nem, ehelyett egy olyan filmes reuniont észleltem, amit szerintem rajtam kívül senki: és én mégis piszokul büszke vagyok, hogy kiszúrtam, szóval :-D most megosztom veletek is.

Az első részben szerepelt a repülőtér főnökeként a filmben Andrew Divoff, és volt is egy közös jelenete Sean Astinnal – nos, valaki?! ;-) Mert mikor is találkoztak ők?

 

1991-ben, a Toy Soldiers – A terror iskolája című filmben játszottak együtt. Királyság. :cool: :-)

 

Összegezve, nekünk nagyon bejött a The Strain első évada… és azt hiszem, hogy a másodikba is bele fogunk vágni. :fearthestrain: :sör: :-))))

Köszi, Szilárd – ha Te nem mesélsz róla, sosem vágok bele.

:sör: