Tudjátok, ezt lehet olyannak tartani, mint amikor azt
mondjuk, hogy „ha süt a nap, az a baj; ha
esik az eső, az a baj”… Szóval, mint amikor valakinek semmi sem jó. :-P
De szvsz ez nem teljesen így van, mert azért szokott
nekem bejönni film – de ez a kettő, amikről most fogok pár szóban megemlékezni,
hiába származnak a filmgyártás két szinte ellentétes végéről, mégis mindkettő
túllőtt a célon, és a ló ellentétes oldalán a földre esett, azaz szépen
kicsapták a tűréshatárom biztosítékát. :-PPP :-///
Hja, és szokásomtól eltérően nem írom le a magyar
forgalmazói címüket. Teljesen felesleges. :-P
The Best Exotic
Marigold Hotel
Én szeretem, amikor valaki megnyugvást talál, valaki
révbe ér, szeretem a „happy end”-et, szeretem a szépet, a jót, a kedveset – és szeretem
a remek angol színészeket: Judi Dench,
Bill Nighy, Maggie Smith, Tom Wilkinson. :sör: :respect:
De ez a film mégis megakadt a torkomon. :-///
Én értem és hiszem, hogy milyen jó, amikor minden jóra
fordul, amikor magányos nyugdíjasok életük végén (ismét) rátalálnak a
szerelemre, az örömre, önmaguk megvalósítására – és közben egy(-két) fiatal
közben beteljesítheti az álmát.
…ám ahogy ez itt megvalósult, az már szirupos, geil,
negédes. :-///
Nem tudok, de nem is akarok ennél többet írni erről a
filmről: nekem már sok(k) volt benne a jóság, a szépség, a megvalósult álom, a
beteljesülés, az örömködés – valamint India, és az indiai emberek bemutatása is
egészen kellemes, karikaturisztikusan leegyszerűsített, szürke sablonokból
kivágott, hamisítatlan giccsparádé lett. :-///
Akinek ez kell: vegye-vigye, nagykanállal egye!
Én meg inkább nem kérek belőle, köszönöm. :-P
Avengers: Age of
Ultron
Szeretnék köszönetet nyilvánítani.
Köszönöm, Iron Man, köszönöm, Amerika Kapitány, köszönöm
Hulk, köszönöm Thor.
Köszönöm – elég volt. :thumbsdown:
Sosem értétek el az X-Men: Days of Future Past
mélységét, és biztos vagyok abban, hogy már nem is fogjátok.
Csak egyre sekélyesebbek lesztek. :-PPP
Semmiről nem szóltok, csak a pusztításról, a nyers
erőről, a rombolásról – az igazi esztelen, eszetlen, céltalan, üres, megalomán
rombolásról.
És hogy ti vagytok az „überUSA szuperhírók”, akikkel
szemben nem állhat meg a világegyetem, de talán maga a Jó Isten sem. :-PPP
Valaki azt írta erről az ultronos lufiblődliről, hogy
ennek „mélysége van”.
Nem tudom cáfolni: mert való igaz, egy pocsolyának is van
_mélysége_. Esetenként két és fél,
olykor három centi is. És az alján sár. Ami felkavarodik, ha belelépsz. És ha
belelépsz, akkor szitkozódsz, és nem győzöd utána letörölni a cipődet, kimosni
a zoknidat. Hogy megszabadulj az emlékétől is.
Igen, kábé ilyen _mélysége_
van. :-PPP
Szóval, köszönöm, lányok, fiúk, robotpáncél, zöld monszta,
frizbipajzs, bumeráng kalapács.
Köszönöm, hogy annyi bevételt hoztatok a stúdiónak, hogy
eljöhetett közénk a Guardians of the Galaxy. :sör:
Köszönöm, hogy lehetővé tettétek ezt – azt hiszem, ez a
legtöbb és legjobb, amit el lehet rólatok mondani. Ez volt az egyetlen
értelmetek. :-P
Most már pedig szépen eltűnhetnétek a bal fenéken. Szépen,
csöndesen.
Emléketeket megőrizzük. Gyermekeinket óvni fogjuk a filmjeitektől.
És a Világ megmenekül.
:applause:
:thumbsdown:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése