Da Vinci’s Demons – Da Vinci démonai s01e03-e08, s02e01-e02 & Sirens (US) s01e01-e05 & Gold Rush s04

Kis családunkon végigsöpört egy „kellemes” vírus – és naná, hogy a 4 hónapos Mátén, és a segítségnek idehívott 65 éves nagymamán 1-2 nap alatt, mindenféle következmény (szövődmény) nélkül átment, addig én persze tüdőgyulladásig vittem, és olyan dögrováson voltam, mint az összes többiek együttvéve sem… :-/

Persze, ez annyiban jó, hogy legalább mindenki más kevésbé sínylette meg a dolgot. :sör:

Szóval, se filmezni, se írni nem volt erőm, se energiám – most próbálok kinézni a fejemből. :-)

Da Vinci’s Demons – Da Vinci démonai s01e03-e08, s02e01-e02

Az nem elég, hogy a részek, amik eleinte egy-egy önálló történettel bírtak („1 Da Vinci – 1 eset”) is simán képesek voltak a képernyő elé szögezni az embert.

Mint például a Vlad Tepes-es epizód… :thumbsup:

Ám a végére, amikor brutálisan(!) összefüggött az első évad utolsó két, valamint a második évad első két része – azok egyenesen zúztak, daráltak, és kizsigereltek. :respect: :leborul:

Olyan szinten addiktívvá vált a sorozat számomra, hogy már-már örültem (…azért annyira nem… :-P ) a betegségnek, hogy egy kicsit felszabaduljak a függőségből. :-/ :-S ;-)

Ráadásul, a második évadot úgy ütötték fel, hogy a több hónappal későbbi jövőből láttunk először képeket – és ezt a megoldást az esetek túlnyomó részében gyűlölöm. :-///

Mert gyakorlatilag „érdektelenné” teszi, kiöli az feszültséget a köztes jelenetekből: mert az ember úgyis tudja, hogy „odáig” el fog jutni a főhős, tehát az összes veszélyes, izgalmas pillanat ki lesz addig herélve – mert nem lesz benne _valódi_ feszültség.

Ám a Da Vinci „előretekintése” képes volt olyat villantani a jövőből, hogy nem csak felcsigázott, hanem egyenesen rápörgetett arra, hogy megtudjam, hogy fogunk eljutni – odáig. :sör:

Bár most, a nagyon erősen összefüggő, brutálisan zúzós négy rész után kissé aggódom, hogy ezt elég nehéz lesz überelniük – de az biztos, hogy végignyomom a második évadot is. :thumbsup:

Sirens (US) s01e01-e05

Egy egész jópofa kis vígjáték: nem szakadunk be az asztal alá a röhögéstől (szvsz, a Nemszázas körzet azért egy magasabb osztályban játszik…), de nagyon jókat lehet vigyorogni közben, és néha-néha jól fel lehet rajta „nyeríteni”. ;-) :-)))

A Kedvesemet is „rákattantottam”, és ő is szívesen várja és nézi az epizódokat. :-)

Egy kellemes 20 perces marhaság – ami megéri a ráfordított időt. :sör:

Gold Rush s04 – Parker’s Glory

 

Oké, az „alcím” nem hivatalos, hanem tőlem van: de szerény, egyvágányú véleményem szerint a valóságtartalma, és hogy erről szólt az egész évad – gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen. :respect:

Hail to Parker! :sör:

Kezdjük a nyers és rideg számokkal, kinek-hogyan végződött az évad:

Hoffman Crew: alig két uncia arany, 59 db gyémántszemcse – kb. 4-5.000 dollár értékben. Haszon az nincs – akkora bukás volt ez, hogy Todd Hoffmant csak azért nem ásták el az őslakos maffiások a dzsungelben, mert ott volt körülötte egy egész tévéstáb…

Dakota Boys: 280 uncia arany, majdnem 400.000 dollár értékben. Többet találtak, mint az elmúlt két évben összesen. :sör:

Parker Crew: 1029(!!!) uncia, 1 millió 400.000 dollár értékben!!! :megarespect:

Erről az évadról (ha nem lelkesedünk különösebben mások bukásáért – és én nem annyira… :-/// ) csak Parker Schnabel miatt érdemes beszélni. :thumbsup:

Megküzdött saját hibáival, a vezetési tapasztalatlanságával, a rossz döntéseinek következményeivel – de élt azzal, hogy tudott tanulni a hibáiból, hogy (ha lenyugodott…) képes volt meghallgatni és elfogadni nálánál bölcsebb és tapasztaltabb emberek véleményét – és akkor is küzdött, mart, kapart, rúgott, és harapott, amikor mindenki más feladta. :megarespect:

Az évad utolsó része egyszerűen „epic” volt – és egy gyönyörű diadalének Parker-nek. :thumbsup:

Már mindenki abbahagyta az ásást: Hoffmanék vert seregként kullogtak vissza az Államokba, A Dakota fiúk is elpakoltak télire, sőt, Parker is elengedte az embereit azzal, hogy 836 unciát bányásztak az idényben.

Node! Parker megdumálta Rick Ness-t, hogy ők ketten(!) még maradjanak, és próbáljanak meg ráhúzni (míg a fagyok be nem állnak), hátha elérik az 1000 unciás álomhatárt.

 

És ez a két eszelős, ez a kettő, akik nem bírtak belenyugodni: nekiálltak, hogy működtessék tovább azt a bányát, amit korábban öten(!) vittek, megfeszülve. :eeekkk:

Ebben az utsó részben számomra két olyan epikus pillanat volt, amikor borsódzott a hátam, és kiszáradt a szám. Nem „kiművelt”, savval „kilúgozott”, előre tervezett pillanatok voltak ezek (mint ahogy az évad főcíme ilyen… ), hanem az élet szülte, megtörtént dolgok, amik mégis horzsoltak, de durván… :leborul:

Ilyen volt az, amikor a kőkemény Tony Beets, „A Viking”, beállt egy napra dolgozni, hogy segítsen Parkeréknek. Nem kétséges, hogy nélküle (az egész évados kőkeménysége nélkül!) Parker nem tudta volna elérni ezt a világraszóló eredményt. :respect:

A másik pillanat meg az volt, amikor Parker kipakolta a nagyapja, a 94 éves John Schnabel elé a több, mint ezer uncia aranyat az asztalra – az a momentum, John papa elkerekedett szeme, és önfeledt mosolya mindent pénzt megért. :respect:

Őrületes egy évad volt: „A Kölyök” megdicsőült – míg „A Profi”… elásta magát.