Captain America: The Winter Soldier – Amerika Kapitány: A tél katonája & Homefront – Harcban élve

Captain America: The Winter Soldier – Amerika Kapitány: A tél katonája

Oké, bevallom, hogy Superman után az általam második legjobban utált USA képregényfigura az Amerika Kapitány. :-PPP

Erre csak elügettünk Dáviddal a kedvenc gödöllői mozinkba, hogy a Rio 2. helyett (mert a francos kék papagájt még kevésbé szívlelem… :-/// ) megnézzük az Amerika Kapitány 2-t.

(Holott az egyet nem láttuk, csak az Avengers-ben volt szerencsénk Pajzsdobáló Rodgers-hez. :-P )

…és meglepően jól szórakoztunk, abonyekba. :sör: :-)))

Oké, enyhe túlzás lenne azt állítani, hogy oly’ annyira mély, és magvas mondanivalóval lenne nyakonzúdítva az egyszeri néző, mint ahogy az is erősen „lóáteső” kijelentés lenne, hogy oly’ annyira egyedi gonosszal kellene szembenéznie a főhősünknek.

De ennek ellenére valahogy még én is többnek éreztem az egészet: valahogy zsigeribbnek, valahogy (minden képregényes túlzása ellenére) életszerűbbnek lehetett érezni, mint egy-egy őrült/elmebeteg világuralomra/világelpusztításra törekvő sablongonosz elleni küzdelmet.

Az, hogy az akciók zúzósak legyenek, és a látvány állítsa el a lélegzetet, szvsz mára elég minimális elvárás – és ezt az Amerika Kapitány remekül teljesíti is. :sör:

Ám a köztes részekben… hm… nem felesleges (melo)drámázás, nem magvas igazságok bemondása, és nem is öncélú poénkodás zajlott, hanem… minden túlmagyarázást, minden hülyének nézést, minden szájbarágást elkerülve: valahogy sikerült átadniuk Amerika Kapitány drámáját.

Azt, ahogy minden durvasága és kegyetlensége ellenére mégis egy „tisztább”, egy „egyértelműbb” világból származik, ahol még az ellenség ellenség volt, a barát meg barát.

És nagyon nem tetszik neki az, hogy illene „haladnia a korral”, és átlátnia „magasabb érdekeket”.

Valamint azt is megdöbbenve konstatálja, hogy a világ békéjét és a demokráciát védő szervezet, éppen a béke és a demokrácia legnagyobb ellensége…

Persze, nincs ez „túllihegve”, itt is azért a remek akciók dominálnak (bár, bevallom, nekem a Nick Fury ellen intézett támadás tetszett a legjobban…), csak bírtam, hogy nem pusztán üres szócsépléssel telik az idő két pörgős-harcos jelenet között. :sör:

Mondjuk, nekem Falcon figurája is eszméletlenül bejött :thumbsup: Remélem, fel fog még tűnni egy-két szuper(hős)moziban. :sör:

És azért hadd löttyintsek egy kis feketelevest is… :-PPP

Az, az ezeréves sablon, miszerint a Főhős legnagyobb Főgonosz Ellenfeléről kiderül… hogy, az, aki… (no spoiler! ;-) )… Az nagyon nem hiányzott ebbe a moziba (is). :-PPP

Valamint, kicsit találtam csak nagyon nevetségesnek a konspiráló gonoszok közötti „Hail Hydra!” köszöntést/felkiáltást – még akkor is, ha ezzel nyilván konkrétan utalni szándékoztak egy, a náci Németországban honos köszöntésre. Hülyeség volt ezt így, ebben a formában, szvsz. :-///

Pláne az, hogy nyilvános helyen(!) súgják(!!) egymás fülébe(!!!) a konspirátorok.

Hogy ennek meg mi értelme… :-PPP

Inkább mondták volna azt, hogy: „Szorgos népünk győzni fog!”. :-)))

Mindegy, ettől függetlenül a „Captain America: The Winter Soldier” egy egészen korrekt, határozottan kellemes szuperhősfilm. :sör:

Homefront – Harcban élve

 

Huhh… Nehéz. :-///

De mondjam a frankót: ez egy akkora sablonfilm, hogy a fal adja a másikat. A celluloid árát nem éri meg. :thumbsdown:

Stallone lassan 70 évesen már nem tud, vagy nem akar valami eredeti forgatókönyvet írni – Statham meg nem tud lassítani sem az „elstevenseagalosodás” egyre mélyebbre vivő útján.

Lassan minden filmje „tizenkettő egy tucat” lesz, és ha zsinórban nézné végig az ember azokat a filmeket, amiket 2007 óta forgat, akkor egyrészt simán agyvérzést kapna, másrészt meg nem tudná megmondani, hogy melyik-melyik, annyira egy kaptafára készültek. :-///

 

Ez a film saját jogán simán vérgyenge. Egy nagy nulla. :-PPP

Ráadásul többször is hisztérikusan röhögnöm kellett, amikor megpróbálták elsütni James Francó-t kőkemény ellenfélként. :höhöhö:

Egy pedellus fiába több keménység jut, gyíkarc. :-PPP

Azt a töménytelen kliséparádét pedig, amit ebben a filmben elpuffogtattak, még a stáb is megünnepelte.

Be is illesztem az erről készült fotót: Statham körül a jellemző főkarakterek, a tortán pedig a tíz gyertya az ezredik elsütött klisét szimbolizálja. ;-) Csak nem akartak erdőtüzet, azért spóroltak a gyertyával… :-PPP

 

Mindegy, én vagyok a hülye, hogy egyáltalán megnéztem. :eeekkk:

Ui.: Érdekesség, hogy mindkét fenti filmben Frank Grillo alakít egy-egy (fő)gonoszt. Talán ő lesz az elkövetkező évek Mark Strong-ja...?! ;-) :-)))