Folk med Ångest – Anxious People – Hétköznapi szorongások s01 & Archive 81 – A 81-es számú archívum s01

Egy meglepően remek sorozatról – és egy olyanról, amely (olybá’ tűnt) remekül építkezik… de a végén saját alapjára omlott, mint egy bontásra ítélt, tervezetten felrobbantott toronyház. Ám abban nem vagyok biztos, hogy tényleg ez lett volna „A Terv”… :-PPP

 

Folk med Ångest – Anxious People – Hétköznapi szorongások s01

„Tévedni emberi dolog – megbocsátani isteni. …Büszke vagyok rád.”

Egy lakáslátogatási napon (amikor az eladó lakásban az ingatlanos nyílt napot tart, és bárki szabadon bemehet az utcáról megnézni) nyolc ismeretlen ember gyűlik össze egy házban: mindenki más-más indíttatásból. És ahogy ott nézelődnek, egyszer csak berohan egy félresikerült bankrablás után egy álarcos alak, aki túszul ejti őket. A túszhelyzet már az első epizód végén megoldódik, mindenki szabadon és (viszonylag) sértetlenül távozik – ám a túszejtő rabló szőrén-szálán eltűnik.

A városban egy eléggé inkompetensnek tűnő apa-fiú páros a „főrendőrök”, akik a titokzatos rabló nyomába erednek – és úgy tűnik számukra, hogy a túszok közül néhányan nem mondanak igazat…

Az egyik rivjúban címében azt olvastam: „Szétröhögtük az agyunkat a „Hétköznapi szorongásokon” ” – én meg arra gondoltam, hogy akkor csesszétek meg magatokat. :thumbsdown: :-PPP

Nem mintha nem lenne humoros…

„– Mi történt az orrával?

– Rám dőlt egy lapra szerelt bútor. Puff!

– Lapra szerelt bútor?

– Egy IKEÁ-s Knarrevik éjjeliszekrény. Akciós volt, szóval, egy kicsit túl izgatott lettem.”

:-)

…de bőven vannak benne olyan személyes drámák, hogy az embernek olykor belesajdul a szíve… és teleszalad könnyel a szeme.

„Kérdezni akarok valamit… és Isten irgalmazzon nekünk, ha hazudsz.”

Éppen ezért rohadt primitív dolog „leszétröhögtemezni” ezt s sorozatot.

És amilyen gyönyörűen összeáll a végére a kép, hogy ki-miért volt éppen akkor abban a lakásban, és hogy mi minden köti össze az embereket tudtukon kívül – az valami szívet melengető.

Fredrik Backman tud valamit: megszólítja az embert, és olyan történeteket mesél el, amiket megnézve, meghallgatva, elolvasva többek leszünk.

Talán még jobb emberek is… ki tudja. :respect:

10/10

 

Archive 81 – A 81-es számú archívum s01

Az immár már szokásosnak nevezhető horrorsorozatunkat kerestük, és így vágtunk bele a 81-es számú archívumba.

És egészen az utolsó részig úgy éreztük, jó lóra tettünk…

Ám a befejező, nyolcadik rész nem erősített meg bennünket ebbéli hitünkben – hogy diplomatikusan fogalmazzak.

Valahogy olyan érzésem lett, mintha a készítőknek semmi terve nem lett volna arra nézve, hogy hogyan is fog végződni ez az egész a történet, és valami gyors storminggal (nem, brain nem volt benne, ez egészen biztos… :-PPP ) összelapátoltak volna oda valamit.

…

Jó kis beszardellázós, nyomasztó, misztikus horrornak indult – de az utsó rész nagyon rossz, kellemetlen ízt hagyott az ember szájában. Voltaképpen azt nehezményeztem leginkább, hogy a Stranger Things remekül megmutatott nekünk egy másik, démoni dimenziót a „The Upside Down” képében – ahhoz képest iszonyatosan szegényes és gagyi megoldás volt szvsz a 81-esben az „Otherworld”. :-PPP

A „végső megoldás” pedig… ehhh… :-/// :-PPP

Valaki írhatott volna ide jó befejezést: a Midnight Mass és a Hellbound meg tudta ezt tenni…

 6/10

A Bánki-tó arcai...

 2021. október...

2022. január...

Retfærdighedens Ryttere – Riders of Justice – Az igazság bajnokai & Maya y los tres – Maya and the Three – Maya és a három harcos s01 & Luca

 Valamit akar tőlem a Filmek és a Mozik Atya… talán maga a feledhetetlen Maries-Georges-Jean Méliès ?! :leborul: … mert olyan filmeket tett le elém az idei évadnyitásra, amik mind az sugallják: „látod? még van remény! a film varázsa, nagyszerűsége, a meseszövés szépsége nem veszett el! még mindig érdemes…”. :leborulújra:

Három nagyszerű alkotás – és hogy kettő belőle rajzfilm?... az jelent ám igazán jót a jövőre nézve! Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :thumbsup:

 

Retfærdighedens Ryttere – Riders of Justice – Az igazság bajnokai

Anders_Thomas_Jensen (De grønne slagtere, Adams Æbler, Mænd og Høns és az szvsz annyira azért nem ütős első filmje (amít írt és rendezett is) a Blinkende Lygter) író, rendező ismét lecsapta az asztalra az aduászt. :respect:

És a történetének életre keltésében pedig, mint oly sokszor: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas és Nicolas Bro voltak segítségére, ezúttal a remek Lars Brygmann-nal kiegészülve. :respect:

A történetről pedig… mit is mondhatnék…

Ellopnak egy biciklit, hogy ezzel örömöt szerezzenek egy kislánynak Karácsonyra – és akitől ellopják, annak emiatt (…emiatt?!...) teljesen szétcsúszik az élete.

„– And it began with your bicycle being stolen? 

– Yes, because if my bike hadn't been stolen, it never would've happened.”

És ennek okán összejön egy rakat sérült ember – mint mi is, valamennyien… de én biztosan –, és kiderül, hogy tudnak egymásért tenni, és tesznek is. És mindegyiküknek van egy „lötyögő küllője” (van, akinek több is…), de kiderül, hogy az a „stikk” talán épp az a dolog, ami a többiek, a közös ügy segítségére van.

„– Lennart's brilliant. He's seen more than 25 different psychologists in 40 years. He's in personal contact with pretty much every diagnosis.”

Sokat lehet a filmen nevetni – de olykor-olykor olyat dobnak oda, elszorul az ember torka… és belesajdul a szíve.

„– You have a responsibility toward your daughter. 

– Sure. You were so fucking responsible around your daughter. 

– No… I wasn't… Because I was an idiot.”

…

Aztán arra is rájövünk – a film hőseivel együtt –, hogy néha a legjobb jó szándék is félrevisz…

Igazából feledhetetlen film. Ezért szeretjük Anders_Thomas_Jensen-t. 10/10 :respect:

„– I sometimes dream about finding the guy who stole my bicycle. I see him riding off on my bike, and then I run after him and catch him. But I also realize that it isn't his fault. It's nobody's fault.”

 

Maya y los tres – Maya and the Three – Maya és a három harcos s01

 

„– If we can’t forgive you, how can we ever forgive ourselves?”

Én még ilyen hátrányból induló „hőscsapatot” nem láttam sehol: itt mindenki sérült, mindenki fájdalmas lelki terhet hordoz, mindenki halálesetek miatt okolja önmagát, és koloncként cipeli magával a bűntudat súlyát…

És ebből állnak fel valamennyien, hogy együtt, vállt-vállnak vetve induljanak olyan csatába, amit mindenki más megnyerhetetlennek és önpusztításnak tart.

Maya, a hercegnő – Rico, a vadmágus – Chimi, a koponyaharcos

– és Picchu, a barbár őserő.

Persze, nekem Picchu lett a kedvencem: ki is más… :-)

„– Better Picchu die for something than live for nothing. 

Barbarians!!!”

Igazából, ez egy olyan fantasy rajzfilm kaland, ami talán nem is való/érthető minden szegmensében egy 10-12 éves (vagy annál fiatalabb) gyereknek, olyan mély mondanivaló van benne néhol a megbocsátásról, a szülői szeretetről, az önfeláldozásról, és a hősiességről – és olyan rémisztő, vérfagyasztó, legyőzhetetlennek tűnő az ellenség…

Néha, egy-egy epizód után azért nem toltam (toltuk) tovább a következőt, mert olyan befejezéseket rittyentettek egy-egy rész végére, hogy úgy voltam vele – ezt már nem lehet überelni. Ezt innen már csak elrontani lehet… Nem létezik, hogy ezt a színvonalat tartani tudják!

Mea culpa. Mea maxima culpa.

Tartották. Tartották végig.

Kis híján tökéletes lett a végeredmény: 9,5/10. (Oké beismerem, Maya nekem néha sok volt, ezért vonok le fél pontot. De csak felet. :sör: )

 

Luca

Paolo Sorrentino után egy másik olasz rendező is elkészítette „élete filmjét”: Enrico Casarosa. :respect:

…és míg (szvsz) Paolónak ez az alkotása nem lett tökéletes – addig Enrico Casarosa egy hibátlan, végtelenül szerethető művel rukkolt elő.

Lucát önmagáról – Albertót pedig gyerekkori jóbarátjáról, Alberto Surace-ről mintázta.

Az ember örömmel lubickolt ebben a „coming-of-age” történetben, ahol a félénk bátorságot tanul, a magányos farkas falkát talál, a szülők megtanulják és megértik az elengedést… és olyan jó érzés tölti el közben az egyszeri nézőt (engem…), hogy még azt is elhiszi, hogy az élet mégis szép… :-)

Meglepve vettem észre, hogy a stáblista alatti/melletti rajzok ebben az esetben nem „csak” jópofa kikacsintások a nézőre, hanem a szereplők utóélete van benne – ami… a fene vigye el, beismerem ezt is… végtelenül jól esett cinikus, kiégett lelkemnek. :leborul:

A Lucának ott a helye a Coco, és az Előre mellett: amik nem „csupán” rajzfilmek, hanem nagyszerű és felemelő családi filmek, olyan történettel, amik bármilyen élőszereplős moziban megállnák a helyüket. :respect:

Hááát… ilyen jól zárult a tavalyi és indult az idei évem. Erre tényleg érdemes inni egyet. :sör:

 

2021 legemlékezetesebb film- és sorozatélményei…

2012. január 3-án kezdtem írni ezt a blogot, 10 éve. Hááát… ha nem is :pezsgő: , de legalább egy jó :sör: . Legyen mondjuk „Charlie Firpo”. :budspencerforever:  Illetve, immár _„csak”_ „Charlie”. :akkorisbudspencerforever:

 (Ugyanis tavaly óta (a jogdíj túlzott megemelése miatt), a Hedon Sörfőzde nem gyárt már „Charlie Firpo” fantázianevű sört, Bud Spencerrel a cimkén – helyette „Charlie” néven, immár arckép nélkül lehet megkapni ezt a nagyszerű italt. :respectHedon: )

2012-ben (induláskor) 180 blogbejegyzésem volt – 2021-ben pedig csak 48… Oké, még mindig nem ez a legkevesebb, mert 2019-ben meg csak 46 jelentkezést „kapartam össze” – míg 2016-ban meg 51 poszttal „büszkélkedhettem”… :-/

Oké, kifogásom van (pandémia, családi dolgok, miegymás… :blablabla: ), de talán a lényeg az, hogy megöregedtem és marhára válogatóssá váltam. És rohadt rátartivá is. Azaz, nem vagyok hajlandó írni minden szarról, és a közepes, „futottak még”-kategóriáról sem: komolyan oda kell tennie magát annak a filmnek, vagy sorozatnak, hogy átüsse az ingerküszöbömet, és hajlandó legyek a kedvéért billentyűt ütögetni. :-P

Meg ugye, filmek se nagyon vannak, nem? És az meg nálam elvi kérdés, hogy maszkban nem nézek filmet. Se itthon, se moziban. :-P :-) Így aztán már tényleg eléggé leszűkítem a lehetséges listámat.

Ez van, havercimbik. :that’sallfolks: Keressetek egy maszkos hőst, aki így is jár moziba – én csak egy egyszerű, nógrádi szegénylegény vagyok… de ezt büszkén vállalom. :Nógrádforever:

Szóval, karcsú a listám – és le vagyok maradva, sajnálom, ugyanis a december az a Karácsony nélkül is elég sűrű nekem, ugyanis ilyenkor NFL-t, dartsot, és síugrást is nézek, így az év végi hajrában nem jutottam oda, hogy minden filmet rivjúzzak, amit érdemes: így az idei első posztom egy olyan filmről és egy olyan sorozatról fog szólni, amiket még tavaly láttam. :-P

Vekenghetnék még a régi szép időkön, meg miegymás – de minek?!

Mondom, mi volt az a marha kevés alkotás, amiket ebben a karcsú évben szóra érdemesnek találtam.

(Nem fog belefájdulni a szemetek a felsorolásba, nyugi… :-PPP )

 

Cidade Invisível - Invisible City - Láthatatlan város s01

„Iberê/Curupira: az erdő védelmező démona. Bakker… hiába „rejtették el”, az első pillanattól fogva üvölt róla, hogy messze ő a legerősebb mitikus lény mind közül. És az utolsó részben végre el is szabadulhat féktelen ősereje. Fábió Lago jeleníti meg, átütő erővel és karizmatikussággal. :respect:

A fenébe is: nem írok róla többet – egy igazi unikum, egy bitang jó sorozat. :leborul: :thumbsup:”

 

Intemperie - Out in the Open - Szabadon

„Az Arab csupán élni akar. Ott, abban a pokolban, ahol az élet kúttól-kútig tart, és ha estére nem találsz vizet, véged van… Az Arab tudja, hogy a világ kegyetlen és igazságtalan, és csak fogvicsorgatva, marva-harapva lehet benne megmaradni. Csak megmaradni – nőni, gyarapodni lehetetlen. Talán abban sem hisz, hogy a Fiúnak jobb sorsa lehet ennél… mégis tétovázás nélkül megy harcba azért, hogy megadja neki a lehetőséget egy szebb életre.”

 

The Irregulars - A Baker Street-i vagányok s01

„Azt hittem, hogy Jeremy Brett és Benedict Cumberbatch után már nem jöhet senki, aki új ízt, színt tud(na) hozni a karakterbe. Mekkorát tévedtem… :meaculpa:

Köszönet érte Önnek, Mr. Lloyd-Hughes. :leborul:”

 

Mubeu tu hebeun: Naneun yupumjeongnisaimnida – Move to Heaven – Mennybemenetel s01

„Ez egy olyan _gyönyörű_ sorozat volt, hogy az embernek a szíve szakad belé – és közben annyi, de annyi jó érzést ad, hogy az megfizethetetlen. :megarespect:”

 

Mare of Easttown s01

„Egy marha jó sorozat. :thumbsup:

Végig lekötött, bitang jó húzások-fordulatok voltak benne: és egy különleges, bajjal és gonddal teli nyomozónő a főszereplő – akit nagyon meg lehet szeretni: Kate Winslet. :respect:”

 

Shaun the Sheep Movie

 

„2015-ös, de nagyszerű, megnevettető-megindító film. Mátéval megunhatatlannak tartjuk a sorozatot, de a film… azért egy egészen más ligában játszik. :sör: ”

 

Midnight Mass - Mise éjfélkor s01

 

„Végig volt benne fény, volt benne remény, mert akadtak, még ha csak maroknyian is, akik szembeszálltak az őrülettel, és mindhalálig harcoltak egy jobb világért.

Ha egy horrorsorozat képes erre… akkor még van remény.”

 

Hellbound - Út a pokol felé s01

 

„Ha ilyen lélekemelő, rendíthetetlen, legyőzhetetlen humanizmust sugárzó horror-sorozatok vannak… akkor ezeket nézném rogyásig. :respect:”

 

The Harder They Fall - A Vadnyugat törvényei szerint

„Ha valaki tett és tesz az asztalra a western műfaj megmaradásáért, akkor az a Netflix – ami a 2017-es  fantasztikus Godless sorozat után elhozta most nekünk a durván horzsoló The Harder They Fall-t. :respect:”

 

tick, tick... BOOM!

 

„Nem „egyszerre, egy ültő helyünkben” néztük meg, hanem három nap alatt – mert annyira szíven vágott a film egy-egy ponton, hogy azt mondtuk: oké, itt álljunk meg, mert ez olyan súlyos, olyan ütős volt… hogy ezt most át kell gondolni, hagyni kell, hogy a lelkünkön átfolyjon.”

 

Strappare Lungo I Bordi - A pontozott vonal mentén s01

„6x 16-22 perc, és tartalomban, mondanivalóban az idő, az epizódok előrehaladtával egyre erősebb – míg a 6. rész már horzsol, de durván. :respect:”

 

Hááát... ennyi. Reméljük, idén több és jobb lesz. :fingerscross: