Inside Out 2. – Agymanók 2.

 

…amikor az első részt megnéztem, kiakadtam tőle: „most akkor legyünk állandóan bánatosak, és akkor minden fasza lesz?! nem elég szomorú így is az ember ebben a világban?! hát köszönöm szépen…”… :-OOO

…

Aztán, amikor 1-2 év múlva újranéztem, már nem éreztem ezt a… fájdalmas nyomasztást… meglehet, talán azért, mert nem is volt benne ilyesmi elsőre sem… :gyagya:

Lehet, hogy csak _bennem_ volt… :hupsz:

…

Most meg lelkesen elügettem Mátéval a moziba, hogy megnézzük a második részt!

…

Hááát… mit ne mondjak… eléggé tré lett a végeredmény. :-PPP

Nincs a filmnek egy olyan momentuma sem, amit ne láttunk volna az első részben – és hiába lett az agyban több érzelem, valahogy az egész mégis kevesebb… szegényesebb… kopottabb… nyúzottabb… rókább… :-PPP

Az új érzelmek érdektelenek, a Majré Feszkó kivételével teljesen háttérbe szürkülnek – és a régi érzelmek is eléggé belehomályosodnak a tapétába. Derű meg Bánat viszont ugyanazt a kört futja, mint az első részben – de legalább ergyábban. :-PPP Az egész olyan, mint a sótlan-főtlen paprikás krumpli…

Apa és Anya agyában a manók meg olyan unalmasak és érdektelenek, hogy kár volt rájuk egyáltalán időt szánni…

Az első rész 9/10-es – erre azért adok 6/10-et, mert olyan kedves vagyok. :-PPP

Baszki, ez minden ízében egy keserű, fővetlen, kelletlen, kényszerű folytatás, amit úgy erőszakoltak ki a népre – és a nép meg kajálja, mint a rogáni-göbbelsi propagandát… :-PPP

Ennek a filmnek akkorát kellett volna buknia, mint Rottenbiller – ehelyett meg hasít, és már tervezik a harmadik részt…

A kibaszott jó Furiosa meg orbitális bukás… :eeekkk:

Nincs mit hozzátennem. :-///

 

Eric s01 & Treason s01

Két nagyon sötét, nagyon komoly/r, nagyon szívfacsaró, gyomorszorító sorozat…

…talán nem is kell az „ilyen” az embernek… vagy… néha nagyon kell egy-egy „ilyen” minden embernek.

(Persze, ahogy az Eric-et villámgyorsan lenyomta a magyar Netflixen nézettségben a Geek Girl… oké… ez talán csak nekem fáj. De valahogy arrafelé mutat: nem, az embereknek nem kell az „ilyen” – mint az Eric. Shame on them.)

 

Eric s01

„My son… was 14 years old. He went out one day and never came back. My son was full of love. Full of hope. Full of trust in people. But this isn't a fair world, and… these are not fair rules. That trust was betrayed, but that love and hope will still go on. As long as I am alive, I will not give up on love. I will not give up on hope. My son deserved to live in a city that loved him. My son deserved to live in a city that protected him. My son deserved and hoped for better than this. That hope that… that the city, that we… can do better. Not tomorrow, but right now. My son's name was Marlon Rochelle. Do better. For my son. For all of our sons. For Marlon.”

„A kétségbeesett apának egy nagy szörnybáb siet a segítségére, hogy megtalálja elveszett kisfiát. Egy nagy, járkáló szörnybáb, amit csak ő lát, senki más.”

Azt hittem, valami buddy-comedy(/dramedy) kerekedik ki ebből, és jókat fogok röhögni, ahogy a báb és Benedict Cumberbatch (az apa, Vincent) nyomoznak.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna…

Időről-időre erőt kellett vennem magamon, hogy elindítsak egy új epizódot, mert nem volt kedvem/erőm/merszem újra és újra lemerülni az emberiség mocskába. És nem, itt nem a metróalagútban, koszban, szennyben és drogban élő hajléktalanokra gondolok – hanem a felszínen lakó, öltönyös urakra, akik mocskos, undorító „játékokat” játszanak az egyszeri emberekkel… és nekik egy-egy ember élete a semminél is kevesebbet számít…

És ott vannak még „a jó emberek”: akik dolgoznak, élnek, gyereket nevelnek – és közben vagy sikerrel, vagy sikertelenül küzdenek saját démonaikkal… és ebben a küzdelemben vagy ők maguk, vagy közvetlen hozzátartozóik sérülnek meg… néha egész életükre…

Talán ez, ami a legfájdalmasabb az egészben.

„The real monsters ain't under the bed, Vincent.”

A kisfiú utáni nyomozás során egyre jobban elmerülünk a város mocskában, egyre mélyebbre jutunk a metró alagútjaiban – és felszínen is egyre több mindenről hullik le a talmi máz, és derül ki, hogy vérrel, könnyekkel, és emberek megnyomorításával… halálával… van sok minden kikövezve.

És „a jó emberek”… hallgatnak. Vagy félrenéznek. Vagy az ő kezük is jócskán benne van…

Egyedül az elszánt rendőrnyomozó, Ledroit (McKinley Belcher III), aki feddhetetlenül és talpig becsülettel küzd az egész filmben – ám ő meg a magánélete miatt kényszerül bujkálni, és megaláztatások sorát eltűrni…

…de amikor az utolsó részben felemeli a lehajtott fejét, ökölbe szorítja a kezét, és elszántan ringbe áll… az valami elcseszettül felemelő. :respect:

„"Do damage"? I'm afraid I'll do damage 'till I can't stop. Till they have to pull me off. I've been pretending so long, I'm scaring myself.  I've got… I've got rage so deep inside of me, I can't push it down no more.”

…és a fene vigye el, hát persze, hogy a hajléktalan, a föld alatt élő, minden ízében „rossz fiúnak” tűnő Yuusuf (Bamar Kane) az, aki még mindig tisztességesebb, mint a fentiek 90%-a. :thumbsup:

„– Your name is Vincent, and you have a wife named Cassie. Edgar's mom. You're very good at drawing. And Cassie, she smells of coffee and flowers. And cigarettes.

– Yeah, she does.”

Ez a film számomra egy purgatórium története: egy csomó ember tisztítótűzbe kerül. Vannak, akik megtisztulnak benne… és vannak, akik elhamvadnak tőle…

De mindenekelőtt: ez Vincent purgatóriuma… és Isten ne adjon senkinek hasonló megmérettetést, mert ebbe bele lehet tébolyodni…

Ám Vincent végigmegy az úton, minden stációján, és egyre foszlik le róla a rátapadt máz, és ömlik ki belőle az elfojtott, elrejtett, de mindig benne lévő rossz… vagy gonosz… de biztosan bűnös.

És Istennek hála, ezt a sorozatot olyan ember írta, aki hisz a megváltásban, a megtisztulásban, a második esélyben: Abi Morgan. :respect:

„– Look, you did it, buddy. It's me, Eric. I hope you're watching this 'cause your dad's a stupid dumbass. But he's sorry. He's so fucking sorry. Everyone deserves a home where they feel safe and not scared, and he let you down. But he could do better. He wants to do better.He will do better.The truth is… Truth is… "Everyone thinks of changing the world. No one thinks of changing themselves." 

– Who's that?

– Tolstoy. Leo Tolstoy.”

Nagyon kemény sorozat az Eric… ne vágjon mindenki bele nyakra-főre. 9/10 :respect:

De aki nekilát, annak… :brofist: :sör:

Egy apró nüansz még, amit megemlítenék: mert magyar vagyok, és a sorozat Magyarországon is forgott. :sör:

Két magyar (nevű) karakter is van a filmben.

Alexander Lakatos (Törköly Levente), és Misha Varga (Ioachim Ciobanu) – mindketten a szeméttelepen dolgoznak. (Az egyikük ráadásul egy konkrét szemétláda is…)

És csak arra gondoltam… futólag… hogy tényleg? Itt lehetett csak elhelyezni a filmben két magyar nevet? Mert mi, magyarok, csak…?! Nem folytatom. De, ha akarom, akkor ez azért bánt egy kicsit.

 

Treason s01

Sajnálom, kicsit elnyomja a Treason-élményt nálam már az Eric, de megpróbálom így is átadni az érzést, hogy miért tetszett nagyon – bár ez is egy sötét, és aljas világba visz minket…

Ez egy hajsza, ahol mindenki veszélyes, ahol a barát is ellenség, ahol mindenki hátba akar, és tud is szúrni… ahol lőni, marni, harapni és rúgni, de legtöbbször futni kell az életedért.

…ahol az MI6 egy fontos vezetője, Charlie Cox, kerül lehetetlen helyzetbe, és ezt a helyzetet a családja, a felesége és a gyermekei is megszenvedik.

Ez egy kémjátszma, életre-halálra – és lélegzetvétel nélkül képes az ember végigtolni az egész évadot. :respect:

Két nagyon szép, okos nő játszik még fontos szerepet Charlie életében, és mindketten megtesznek mindent azért, hogy megmentsék: Olga Kurylenko és Oona Chaplin*…

…és van abban valami gyönyörű, amikor ők ketten összefognak Charlie-ért és a gyemekeiért. :leborul:

Fájó, keserű, félelmetes, mégis felemelő történet. 8/10

De az Eric mélyebbre megy az emberi lélekben. :thumbsup:

 

*= igen, „Az A” Chaplin a nagypapája… :respect:

 

Dave Világa - a mi világunk...

A szívemből beszél az ember...

 

Dave megzenésített verse :respect:

No comment... :sör:

Bodkin s01

„You want to be careful gawping. You never know who'll gawp back.”

Egy marha jó amerikai-ír sorozat.

Szerény véleményem szerint, minden, ami jó benne – az ír. :sláinte:

…az amerikai része meg átlagos, klisés, unásig ismert… :-/

Ám az ír-rész olyan karcos, erős, egyedi és különleges, hogy röhögve elcipeli a hátán az ergya amcsiságot – és a végeredmény legalábbis nagyszerű. 9/10

De mégis fantasztikus, hogy ennek a filmnek Michelle és Barack Obama voltak a producerei – úgy látszik, amerikai létükre nekik van érzékük a dologhoz. :thumbsup:

Mondjuk, egy dologban túlzok: nem minden ír dolog jó a sorozatban, mert Siobhán Cullen nekem speciel végig az agyamra ment és ellenszenves volt… Nem tudom, ez-e a cél egy (elvileg) főszereplőnél… szerintem nem biztos. :-/

Próbálták a karakterét „misztikussá” tenni a farkassal – de ez egy hamvába holt próbálkozás lett. Teljesen értelmetlen és felesleges volt ez a szál, ettől nem vált összetettebbé és/vagy szerethetőbbé.

…hm… lehet, hogy belemagyarázok, mert személyes antipátiám az irányába elfogódottá tesz. Sajnálom. Akkor mondom ezt: én nem miatta néztem, és nem miatta szerettem meg ezt a sorozatot – hanem pont az ő ellenére.

David Wilmot (Seamus) vitte a hátán és adta el nekem az egészet: a kőkemény, a fenyegető „Badger” – aki rengetegszer annyira normális, annyira humánus, hogy a legjobban szívbe-lélekbe vágó mondatok hozzá kapcsolódnak. :leborul:

Én David Wilmot miatt néztem a sorit. :sláinte:

De nagyon szerettem a Seán-t alakító Chris Walley-t...

...a Mrs. O’Shea-t megformáló Pom Boyd-ot… és végül, de egyáltalán nem utolsósorban: a ritkán szóló, de akkor gyönyörűen daloló, medvetermetű kovácsot, Teddy-t, akit Ger Kelly keltett életre. :respect: 

Ezek a fantasztikus, ragyogó ír színészek töltötték meg élettel és eredetiséggel a filmet. :leborul:

És mellettük aranyosan, szerethetően csetlett-botlott Will Forte, akit nem akarok, de nem is lehet bántani. :sör:

Egy nagyon izgalmas, érdekes, remekül csavaródó-bonyolódó történet a Bodkin, ami végig a képernyő elé ragasztja az embert. Fantasztikus ír színészek, a gyönyörű ír táj, a hangulatos szigetek, a füstös pubok, és a sötét, fojtogató múlt, ami csápjaival mindenkinek utána nyúl… 

Oké, a két inkompetens CIA-ügynökért (akiket mi a faxnak kellett beleerőszakolni a sorozatba, fel nem foghatom…) jár egy tockos a készítőknek… :-P :-/

…de Teddy két dala úgy kiragyog a sorozatból, hogy a fénye elmossa a sötétséget: és ez valahol a humánum, az emberiesség, az életigenlés diadala, hogy érdemes küzdeni… hogy ne add fel a reményt. :megarespect:

Én nagyon szerettem nézni ezt a sorozatot, és a befejezés… eszméletlenül szép korona lett rá a végén.

Nem tudom, hogy kellene-e, hogy akarják-e folytatni, mert nekem így volt tökéletes, kerek egész, szépen lezárt.

…de azt tudom, hogy ezek után szívesen elnézegetnék még pár Írországban játszódó sorozatot, ezekkel a remek ír színészekkel. :sláinte: