Mats „Ibelin” Steen: „Musings of life” blog, „Plastic
bag” post 2013. juli. tirsdag 16:
“I’m a 24 old man from Norway; I have a lovely apartment and a loving
family nearby. I don’t work as I don’t need to (lucky bugger some might think),
I have my own reasons for this. I’ve studied and consider myself a rather
bright guy, just keep me away from math! Those numbers hate me, or is it me who
hate those numbers? My passion is gaming, movies, music, good friends and good
discussions. I also enjoy a good quiz! Suddenly this sounds like a contact add,
soon I’ll write about long walks on the beach and how great I am at listening…
No, you can relax. We won’t go there in this entry.
So, as you see I sound pretty normal, and guess I am. My mind, heart
and soul are very much present. I was born with a muscular disease known as
Duchennes Muscular Dystrophy. It slowly reduces my muscles making me gradually
weaker. I could walk once, but now I depend on a wheelchair. I can of course
talk and live a relatively active life, but still, my body is starting to feel
more and more like a prison, holding me back. There, good we got that out of
the way.”
…
Mindig veszekedtem/veszekszek és vitatkoztam/vitatkozok a
fiaimmal, hogy ne játszanak annyit számítógépes játékokkal.
A „Free to Play” pont arra volt jó –
számomra –, hogy megmutassam nekik: egy, csak egy lesz mindig a Világon, akinek
bejön az, hogy számítógépen játszik. Mindenki más csak veszít vele.
Nem, nem lesz, nem lehet mindenkiből „Faker”.
…
Erre nézem Ibelin
rendkívüli életét, és azt mondom: a fenébe is… lehet, hogy ez mégis jó?
Hogy lehet jó? Hogy ez adhat olyat az élethez, amitől jobb és több leszel?
Adhat barátokat? Adhat támogatást? Adhat szeretetet? Adhat akár… szerelmet is…?!
…
Mats „Ibelin” Steen-nél
négyéves korában diagnosztizálták a Duchenne-féle izomsorvadást – ami lassan,
de biztosan minden izmot megbénított a testében.
A betegség miatt kerekesszékbe került, és ez az otthonába
zárta: nem voltak barátai, emberi kapcsolatai, nem járt sehova, hozzá sem járt
senki.
…és mégis.
A világ minden tájáról voltak barátai, emberi kapcsolatai,
volt szerelme, veszett össze emberekkel, és békült ki velük, sokat csajozott,
és volt, amikor verekedést provokált, de segített annak, akinek tudott – és közben
bejárta az egész világot. Az egész World
of Warcraft-ot.
Mindennap végigfutotta azt a tájat/vidéket, ahol a játékban
élt – futott, futott, lobogott a haja, mozgott körülötte a táj, látott
embereket, állatokat, átfutott erdőn, mezőn, patak fölötti hídon…
Csak futott. Szabadon. Úgy, ahogy a valós életében sosem
volt képes…
Mats (Ibelin) élete vége felé (2013) írt egy
blogot is: „Musings of life” – ahová
a szülei tették az utolsó bejegyzést.
"Oh my God, we
need to tell people online." They have to know that he won't be logging
on. And then we thought, "How do we
do that, then?" And Robert suddenly remembered, "I have the password to Mats's blog." "Maybe I can try
that." "I don't think it has a wide reach, but I'll try anyway."
And then he sat down, and together, we wrote that text. And then we just
sent it "out in space."
„onsdag 19. november 2014
The Journey has Come to an End
Our beloved son, brother and best friend left us this night.
A brave journey has come to an end. A journey that lasted exactly for 25 years,
4 months and 15 days. A journey of a huge heart in a weak and small body. A
journey of a brilliant mind in a far to weak shell. (…)”
„We didn't know if anyone would see it at all.”
…
„And then, we got email after email. We were so confused.What is this? Who are these people? Are they completely crazy or what? Many people wrote a lot. It was out of control.”
„I feel almost like he was part of the family.”
„You always knew that when he told you something, he meant it.”
„I don't think he was aware of how big an impact he had done to a lot
of people.”
…
Tetszett, hogy a rossz napjairól is szólt a film: amikor nem
volt kedves – amikor tele volt elkeseredéssel, fájdalommal és… és igen, talán
haraggal. Az életével, az egész világgal szemben.
Mert egy ember volt, nem egy angyal – ember, aki a
kerekesszéke nélkül mozdulni sem tudott… mégis azt érzem, hogy többet ért el
sokunknál, akik egész nap jövünk-megyünk. Mégse érünk sehová…
Kai Simone (Nomíne,
Guildmaster of Starlight): „I met
Mats in a place where there is no limitations on his body, where it does not
matter what you struggle with in your daily life, the challenges you face. In a
place where he could choose who we wanted to be.”
…
Tíz éve nincs már e világon Mats Steen – de Ibelin… Ibelin még mindig ott él, a WoW-ban.
Kai Simone (Nomíne,
Guildmaster of Starlight): „He
was selfless and kind. He was a person who listened, who welcomed others, and
included them. What mattered to Mats was being able to spread joy in our lives.
Despite his handicaps, he found the strength to be there for us. And the last
thing he said to us… through his family: "Tell them that I love them, and
that they made my life different. Tell them all: goodbye."
…
